Tisza Domokos (1837-1856): Fogadd e dalt

 
Fogadd e dalban lángoló szerelmem!
Tisztán és híven nyujtom azt neked.
Mert hogyha érzek, nem lehet szinlelnem,
Szívem még nem tud mesterségeket.
Szeretlek! És ezt egyszerűn kimondom:
Bókokra nékem nincsen semmi gondom.

Szerelmem csöndes. Nem vad szenvedély az,
Megedzve megtört asszonyszíveken;
Mely most pokolba hull, majd égbe héjaz,
S leghőbb perczében is gyöngédtelen:
Csöndes tűz az, mit szél nem szít, nem bolygat,
Meleget ád, és füstje nincs mely fojthat.

Szeretlek mint a pusztát, hol születtem,
S mely méla mint az, s nyilt, - kedélyedet,
A pusztát, símán zölden, napsütötten,
Hol a szem nem lát, árnyat, búvhelyet.
Magát nekem szép lelked így kitárja,
Elömlik rajt a kellem délibábja.

Fogadd e dalt! S ha egyszerű szavára,
- De mely a szívből szállt az ajkra fel -
viszont szerelmed égi üdve várna,
S rokonra lelt a lángoló kebel:
Legyek én puszta, hűvös éjjel árnyán:
S te szende nyári hajnal, jer borulj rám!

Forrás: Gyulai Árvízkönyv. Szerkeszti és kiadja Szathmári Károly. Réthy Lipót nyomdája Gyulán, 1856.