Halász Dezső (1835-1910): A harmat

 
Nyárdélután magasan az egen
Sütött a nap forróan, melegen,
Kék volt az ég, - a láthatár felett
Egyetlen egy f e l h ő  sem lebegett:
S nem volt a tájnak  n a p e r n y ő j e, mely
A rónaság virágit fedje el.
Nem volt enyhítő l e g y e z ő j e se,
A s z e l l ő  rajta nem lengedeze. -
Csoda-é hát ha kiszáradt a föld
És lehajolt a virágok feje?
S elhervadástól félve mindenik
Az ég urához imát rebege…
S im nem sokára hűvösült a lég,
Szellő támadt, majd csöndes esete lett,
s gyémántnál drágább harmat öntözé
A szirmokat és a leveleket;
S nincs egy virág se mely elhervadott:
Az ég r é s z v é t e  ejtett h a r m a t o t!

Forrás: Gyulai Árvízkönyv. Szerkeszti és kiadja Szathmári Károly. Réthy Lipót nyomdája Gyulán, 1856.