Heine, Heinrich: Lenn a csöndes tengerparton

Lenn a csöndes tengerparton

besötétül, éjszakára,

felhőkből a Hold kibukkan,

kék hullámok suttogása:

"nocsak, ott az a szalasztott,

hibbant tán  mi több, szerelmes?

Pislog derűs-kelekótyán,

kelekótya derűvel les."

Ám a Hold leszól nevetve,

mindent megold fénykaréja:

"Hibbant is, szerelmes is,

ráadásul még - poéta."

(Ford.: Tandori Dezső)

Gyóni Géza: Ó, ne sirasd...

Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál

s egy üdvösséges pillanatra

Erősebb volt a csók hatalma

Gőgös, szemérmes lányságodnál.

Ó, ne sirasd! Egy pillanatra

Parancsoltak a szilaj csókok.

Hiába küzdött, átkozódott

A hazug erény sápadt ajka.

Halványvirágos lányszobádba

Piros tűzrózsákat dobálva

Győztesen benyitott az Élet.

Nevess! Nézd: menekül a múlt.

Viszi magával a fakult

Sok vérszegény leányemléket.

Gyóni Géza: Altató

Asszony leszel, ne félj kis lányom,

Nem fogsz hervadni, kicsi árva,

Virágtalan vénleány-ágyon.

Fehér és gömbölyű a vállad,

S rengő csípőid dallamára

Az éhesek már meg-megállnak...

Gurítják  már, én fehérségem,

Az aranyat az éhesek...

De te ne add, csak a kezed!

Ne félj, nem bírják soká éhen...

Ez a te áldott fehér vállad,

Ha egyszer aranyvirágot hajt -

Ugye selyembe járatod majd

A te egyetlen jó anyádat?

Heine, Heinrich: Fehér sirály

Fehér sirály a szélben,

azt nézem, a tengeren

sötéten elomlik a hullám,

és fénylik a hold odafenn.

A cápa és a rája

felbukkan a vízszinen,

csapong a sirály, fel-alá száll,

és fénylik a hold odafenn.

Ó, te szegény, remegő szív!

emészt a gyötrelem!

Közelről int a mélység,

és fénylik a hold odafenn.

(Ford.: Lator László)

Gyóni Géza: Átok alatt

Amit akarok, az mindig szép.

És ami lesz: az rútnál rútabb.

Egyenes, tiszta utak hínak

És rovom a sikátor-utat.

Sötétben fény után kiáltó,

S a fény elől ijedten búvó -

Vonnak a zengő kiáltások

És megriaszt egy vadhangú szó.

Tikkadt, cserepes, tüzes ajkkal

Szomjazom italod, dicsőség -

De ha kínálnak, undorodom.

Fenékig iszik rongyszedő nép.

Félem az örök rontó asszonyt -

És romlást hoznak rám szerelmek.

Vér látásán irtózó gyávát

A magam keze vérezett meg.

Ami nem jön: mindig bevárom!

És ami jön: únt arcom látja.

Sírok. Szép élet, úgy kívánlak!

S halált láttat a bölcsőm átka.