Orbók Ferenc: Három csillag

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

Egyszer három testvért

Temettek egy sírba,

S értök minden magyar

Gyászkönnyüket sira.

Egyik testvér volt a

„Közös szent szabadság;”

Másik: „Nemzetek közt

Testvéri rokonság.”

És a harmadik az:

„Egyenlőség joga.”

Mindhárman temetvék

Negyvennyolctól fogva…

Három csillag ragyog

Tündöklő szépségben

Ott a haza fölött

Kékellő szép egen.

S mikor le-letünnek

Az ég kárpitjáról,

Föléd édes hazám

Mindenkor gyász tárul…

De szent irás mondja:

Lesz még föltámadás,

Elvált kedvesek közt

Viszont-találkozás…

Akkor visszanyerjük

A „három csillag”-ot,

S boldognak látandjuk

Ez elhagyott árva hont!

Azok nélkül boldog

Nem lehet egy hon is

Nem is volt az soha

Bárki mit mondjon is.

Jöjj hát, oh jöjj hamar

Föltámadás napja!

„Szabadság s testvér’ség”

Rátok vár e haza!!!

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.

Borz Károly: Széchenyi emlékezete

(A korabeli helyesírás megtartásával!)
 

Ha bár lassan, de mulnak a napok;

Nincs perc midőn búra ne volna ok.

Tengernyi a sok szent emlékezet,

De mindenik csak búval fog kezet.

Lelkesitő azonban érezni:

Hogy szent ügyért kell annyit küzdeni.

E gondolatra büszkeség virul;

Ah, de a büszkeség virága hull…

Gyökerestől kitépte a vihar,

Nem zöldel a remény sem oly hamar!...

E gondolatnál kebled, jó honom!

Egy testesült óriás fájdalom…

Hány honfi őszül? van fényes neve,

Bár honáért egy lépést sem teve;…

Téged, mint ifjat korán meghata

Beteg hazádnak esdő szózata.

És a midőn e honra fény derült

A hon neked köszönte a derüt;

Mert tettre kelt erődús szellemed -

Az, nem futok, nem én!

Midőn végperced lopva közelgett

Szived akkor is imát rebegett;

Hosszan imádkozál – éj telt bele…

Imád végét fölvivéd az égbe. –

És imádat meghallgatá az ég:

Hogy szép hazánk viruljon ujra még!

És benne kar, szív oly erős legyen:

Hogy úr legyen – mint volt – föld-tengeren.

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.

Eördögh Ernő: Armanarich

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

I.

’Hontalan meghalni

Volna hát végzetem?...

Oh én ezt a földet

Mondhatlan szeretem!

Mint csillag a menyről

Le nem kivánkozik,

Innét nem vágyom, bár

Trónom ingadozik.

E földön születtem

Meghalni itt fogok;

Tündérhonban mások

Lehetnek boldogok:

De szivem’ e hontól

A mellyel összeforrt

El nem választhatja

A szilaj hunn-csoport!’-

II.

„Föl király, az égre!

Hazád elveszve már,

Néped széjjelsz7órva…

A hunn pusztítva jár.

Hol bölcsőd rengett, a

Földön nincsen helyed,

Birtokod nincs többé,

Fuss – mentsd meg éltedet!”

Igy a hirnök; s köny rezg

A királynak szemén:

’E honból megszökni?!...

Ah, nem futok, nem én!

Hazámmal halok meg!...’

S megnyitván szíverét:

A hon – mire vágyott –

Megadá nyughelyét.

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.

ifj. Unghváry Gedeon: Reméljetek!

(A korabeli helyesírás meghagyásával!)

 

Nem látjátok fönn az égen

Azt a fényes reménysugárt?

Nem látjátok pirosabnak

Köröskörül a láthatárt?...

A merre a vészfölleg van,

Nyugot felé tekintsetek;

Piros az ég, vér folyik ott:

Reméljetek, reméljetek!

Ősidőktől mostanáig

Mindig csorbult a kard éle;

E földön, e drága földön

Mindig folyt a magyar vére.

Fölvillámlik ujra a kard,

Meghozza most joblétetek,

Villám rázza meg az eget:

Reméljetek, reméljetek!

Elég volt már a szenvedés

Elég a koldusos nyomor;

Hajnalcsillag van az égen

És közel a halotti tor.

Ha bármilyen nagy lesz a vész,

Ti kétségbe ne essetek:

Tekintsetek az égre föl,

Reméljetek, reméljetek!

Az, a ki ottan fönn lakik:

Magyarok élő istene,

Nem engedi, hogy e nemzet

Életét búban élje le.

Nem engedi továb a kínt

S letörli könyjeiteket;

Áldását küldi e honra:

Reméljetek, reméljetek!

Nézzétek: a sziklaszálnak

Mint inognak meg szirmai;

Eljön az idő amikor

A mélységbe fog hullani.

Eljön az idő s közel van;

Erőseb legyen hitetek:

Továb ez így nem maradhat,

Reméljetek, reméljetek!

Csak kitartás s közös erő

Egyetértés s vasakarat

Az, mi képes ledönteni

A dacoló sziklafalat.

Erős légy hát te nemzetem!

Honfiak, ne csüggedjetek!

Utósó lehelletkor is

Reméljetek, reméljetek! –

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.