Móra László (1890-1944): Magyar lélek

 
Büszke vagyok, magyar vagyok,
Ősapáim ősi jussán
Ezer éve szántogatok!
A lelkem is ezer éves…
Voltam nemes, voltam béres.
Voltam küllő, máskor kerék,
Gémeskúton kő-nehezék,
Meghajszolt vad, és árva rab,
Égő könnycsepp, rút sárdarab.
Álltam gátat török ellen,
Labanccal is verekedtem.
Piavenal haldokoltam,
Trianonban martir voltam…
- Mind azért, mert magyar voltam!

S mi vagyok most? Nyugtalan szél.
Zokog bennem kelet és dél,
Vergődik a ma, a holnap,
Kétkedések ostromolnak.
Sír bennem a magyar lélek
- Porszeme egy ezredévnek -
Mert a Tisza-Duna tájon
Osztozunk a régi átkon
S egymást marva, egymást tépve,
Hahotázók örömére
Fogyatkozunk, mint a darvak, -
Vándorai nagy viharnak…

Sir bennem a vers, az ének,
Sir bennem a magyar lélek,
Mert megfogytunk, alig vagyunk
Hű magyarok,  jó testvérek!

Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. I. évf. 5. sz. 1939.