Szólt apámhoz, jobbját nyujtva felé:
Tanitó vagy s én tanitó vagyok,
Szivünk tüzétől nőnek nagyokra
Magyar égen az ifjú csillagok.
Szólt apámhoz és én csak figyeltem,
Olvastam könyvét, tengere gyöngyét,
Negyvennégy könyve magyar föld és ég,
Hunnia nyakán tündöklő gyöngyék.
Halott apám és halott Gárdonyi
Naponta itt van és ébred a mult,
S én áldom a két örök tanitóm,
Kitől a lelkem csillagfénnyé gyúlt!
Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. I. évf. 2. sz. 1939.
2026. júl. 22.
Hegyaljai Kiss Géza (1893-1966): Apám és Gárdonyi
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése