Kiss Jenő (1912-1995) versei

A KÍNAI CSÁSZÁR

Egy urat ismertem, egy istent,
egyest: fönséges önmagam.
Egy szót, mely törvényt szabhat itt lent
és az az egy: az én szavam.
Én vagyok, akit a világ vár,
ragyogva hitem: én vagyok -
Én vagyok a kínai császár,
ruhámon holdak, gyöngyök, csillagok.

Ne röhögj világ többé rajtam,
szájtátók, ne nevessetek,
elszállt a köd – e pillanatban
józanul szólok veletek.
Már nem az áll itt, az a báva,
röhejre, gúnyra földsüket,
nem a szép diadalmu páva -
cserben hagyott az édes őrület.

Értelemmel és iszonyattal
pillantok végig magamon:
teleaggatva száz kacattal
maga vagyok a borzalom!
Maga a legszörnyűbb Csalás és
maga a Megcsalattatás -
nézem a kardom: rossz, talált kés,
s ruhám? Merő folt, málló szakadás.

Nem vagyok a kínai császár!
Hogy is volnék az, nem vagyok!
E gyomról mondtam hogy: virágszál?
E gombról: csillagként ragyog?

Lám csupa elvetélt, silány lom
egész toprongyos életem -
Ez volna hát tündérvilágom!? -
Én ámulok most legjobban ezen.

Világ császára! – mit nem hittem!
Mit nem képzelt a beteg agy!
Habár jó volt élni e hitben,
tudni: világ császára vagy!
Minden s mindenki gondja rajtad
s te azt derűsen hordozod;
törvényt szab s törvényt ront az ajkad,
visszhang futára hordja szét a szód.

Tudni: harcod mindenek harca,
tevéled minden összefügg,
csak a részeknek egy a vacka,
az Egész ott van mindenütt.
Bőröd alatt folyók keringnek,
szivedben népek bánata -
hitek, zengések, vágyak, szinek -
ó hinni: te vagy az Élet maga.

Varázslat, észrontó igézet,
csodálatos meghibbanás!
Dicsőség, milyet szív nem érzett
s mámor, amilyen semmi más!
Feledném, hagynám – de hiába,
hátrálni hajt egy balga rák - -
mit mondjak a józan világra,
míg vannak álmok, rögeszmék, csodák!

Mit mondjak a józan világra,
mely csupa törpeség, kacat?
Legyen akárki más bírája,
én többre tartom magamat.
Röhöghetsz világ ezután már,
lim-lomod nékem nem elég! -
Én vagyok a kínai császár!
Porba előttem, porba csőcselék!

SZEGÉNY NÓTA

Jegenyéken ül az ég,
sokon csillog az elég,
a szirt örvend, hogy magas:
ülni rája száll a sas.

Ha így összetart a nagy,
mit tegyél te, kis varangy?
Mit tehessen a szegény,
ha kincshez tapad a fény?

Mit tehet, hát mit tehet,
szidja a sugár eget
s béhunyja a két szemét:
legyen minden vaksetét!

ÖNBÍZTATÁS

Elengedlek szállni galambnak,
beledoblak a vízbe halnak,
báránnyal szökdécselni hagylak -
gágoghatsz vadlibákkal éjjel,
keringőzhetsz a forgószéllel,
amire vágytál: végre érd el!

Menj, lábad patakvíz ragadja,
ölyű légy, égi, szép haramja
s szitakötők szálló smaragdja -
Mutassál gömböt, mutass élet,
borul és csillogj, hunyj és éledj -
egy szót ismerj csak: élet. Élet!

Forrás: Termés. Tél. Kolozsvár 1943. 1. szám