Majtényi Erik (1922-1982): A világ szerelmese

 

A világ szerelmese lettem,
én a világot szeretem,
hisz olyan sokszor ültünk ketten
figyelmesen és csendesen.
Minden alakszemével nézett,
minden kapuja nevetett -
azóta érzem én, hogy élek,
azóta mitsem feledek.

Embernek lenni megtanított
a legsötétebb éjszakán.
Azt mondta: sosem szabad sírnod!
S én csüggök bölcs, igaz szaván.
Nézd az akácot, holt fövennyel
birkózott – mondta – s célhoz ért.
Küzdened kell! Magadért egyszer
és tízszer, százszor másokért!

Kézenfogott és megmutatta
tisztások selymét, ég vizét.
Néztem szigorú vasútakra
s a láthatár, a messzi, kék,
nagy, küzdő gyárakat emelt fel…
S így szólt a világ csendesen:
Indulj te is az emberekkel,
Míg boldogság és rend terem.

A világ szerelmese lettem,
ez a legdrágább szerelem.
Munkálkodom gyümölcsös kertben
s verekszem csatatereken.
A világ velünk vívja harcát,
velünk győz, hogyha győz csatán!
Szeretlek, szép munkás-igazság!
Szeretlek, tágranyílt hazám!

Forrás: Igaz Szó I. évf. 1-2. sz.