Horváth István (1909-1977): JEGYZETEK

TALÁLKOZÁS A MAROSSAL

Áprilisban: most egy éve,
- Emlékszel még szőke Maros? -
Itt találkoztunk mi ketten.
Dühös voltál. Vad, haragos.

Elhagytad a helyes irányt.
Kirohantál, jobbra, balra,
Messze, amíg hullámidat
Meg nem törte a hegyalja.

Vélted, erővel szétvágod
Élét százados mesgyéknek.
Azt hitted, hogy eggyéváltak
Alattad a szántók, rétek.

S csak az iszap – balga hited, -
Maradt végül is utánad.
A mesgyék burjánja zöldült,
De kárt tettél a búzának…

Visszacsúsztál volt medredbe.
Szégyenkezve kullogsz tova.
Nézheted, mily dús a búzánk,
S mesgye nincs: se híre, nyoma.

 A BÚZA KÖZÖTT BOMBÁK HELYEI

A sírhantokat
benőtte a gyep.
A bombák helyén
ma is nyílt a seb.

A szív hurjain
Gyűlölet remeg.
Haragot edz a
Bús emlékezet.

A néma sírhant szól
S a vak gödör
Úgy néz, hogy görcsbe
Szorul az ököl.

S ha rablóhadak
Emelik kezük,
Mi leszünk majd a
Végső végzetük.

AZ INGADOZÓ

Feszül a két tehén izma.
Csikorog a rossz faeke.
A parasztnak kín a lépte.
Sóhajtás a lehelete.

Messzébb hármas traktoreke
Fordítja a földet játszva.
A szívébe vág a hangja,
de csak meg-megáll, hogy lássa.

Amíg verítékét törli
Úgy tekintget a traktorra,
Mintha z a világvége,
A túl rajta más világ volna.

SÁRGA VIRÁG, VADKÖKÖRCSIN

Sárga virág, vadkökörcsin,
Kopár martok gyermeke.
Ha itt járok ötév mulva,
Vajjon még meglellek-e?

Hivalkodó sárga színed
Hány ükapám érte itt.
De most ötéve sűrítjük
Százesztendő éveit.

A kopár mart nem lesz kopár.
S szőlőben hogy nyilanál?
Ükunokám, - vadkökörcsint, -
Csak füvészkertben talál.

Forrás: Igaz Szó I. évf. 1-2. sz.