![]()
- Dacia Könyvkiadó. Kolozsvár-Napoca, 1985. 207 l. + 32 l. fényképmelléklet -
Kozma Dezső ötvenedik születésnapja évében jelen meg tizedik kötete, mely egyben a második, Petőfiről szóló könyve. 1976-ban Petőfi öröksége címmel tett közzé a kolozsvári Petőfi-iskolára vonatkozó kutatásait, azóta főleg klasszikusaink népszerűsítésére összpontosítja erejét. Mikszáth Kálmán- és Krúdy Gyula-kismonográfiái mellett egyetemi jegyzetet és két jelenleg is forgalomban lévő iskolai tankönyvet állított össze. Különös sikert ért el az 1982-ben megjelent Arany János breviárium, mely a nagyközönség igényeihez igazodva idézte fel a száz éve halott költő életét és költészetét.
Az Arany János breviáriummal tulajdonképpen egy új kiadványtípust honosított meg Kozma a romániai magyar könyvkiadásban. Ennek lényege, hogy az író-költő életére, művészetére vonatkozó versekből, levelekből, emlékiratokból, kritikákból egy olyan válogatást állít össze – ahol szükséges, összekötő szöveggel biztosítva a folytonosságot –, hogy lehetőleg teljes életrajzot és pályaképet kapjunk. E kiadványtípus filológiai előzménye Arany János összes kisebb költeményeinek 1925-ös Volnovich Géza-féle híres kiadása lehetett, ő is időrendbe állította a verseket, s előttük, utánuk közölte a kommentárt, életrajzi vonatkozásokat, kritikai megjegyzéseket, prózai idézeteket.
E kiadványtípus továbbfejlesztésének tekinthetjük a Koltói őszt, ez ugyanis nem egészen három évet ragad ki Petőfi életéből, s ennek eseményeit, költői termését dolgozza fel. Középpontjában a Szendrey Júlia iránti szerelem áll. A nagykárolyi fogadóbeli bálon történt ismerkedéstől, az érzelem fellobbanásától kezdve az elbizonytalanodáson (Pila Anikó, Prielle Kornélia) át a Reszket a bokor, mert… vallomásáig kalauzol a kötet első, „Megszenvedett szerelem” című fejezete. A második, a „Szabadság, szerelem”, az Összes versek megjelenésétől és a Petőfi-Júlia közti titkos levelezés kezdetétől az eljegyzésig, valamint a megismerkedés évfordulóján megkötött házasságig követi a szerelmesek sorsát. A harmadik rész, a „Feleségek felesége” főleg a költői mézeshetekre összpontosít, a további hónapok forradalmi lázát, felgyorsuló eseménysodrát már alig tudja nyomon követni, csak a Júliával kapcsolatos vonatkozásokat emeli ki. Ezért némi aránytalanságot vélünk felfedezni a szerkezetben: az első két, aprólékosan kidolgozott, minden mozzanatra kitérő fejezet után a harmadik túlzottan leszűkíti a perspektívát.
Kozma Dezső több mint száz Petőfi-verset közöl kötetében, többnyire teljes szöveggel. A próza anyag összeállításához a Petőfi-Júlia levelezésen és Júlia naplóján kívül is óriási választék áll a rendelkezésére. Bőven válogatott is belőlük. Emlékiratok, monográfiák, tanulmányok, évfordulós megemlékezések néhány jól kiválasztott részlete teszi színessé a kötetet. A klasszikus írók (Jókai Mór, Gyulai Pál, Móra Ferenc, Illyés Gyula, Németh János, Barta János, Németh G. Béla) és a romániai kutatók-méltatók (Antal Árpád, George Sbárcea, Kiss Jenő, Bajos Andor) is. Az ügyes válogatás eredményeként egy fordulatos-romantikus regényszerű olvasmányt kapunk, amelyből még az esztétikai vonatkozások sem hiányoznak, hiszen a versek végén – kerülve a szakkifejezéseket – a szerző elhívja figyelmünket a hatás titkára, a művészi megoldásokra. A legismertebb költeményekről (Szeptember végén, Itt van az ősz, itt van újra…) elemzéseket is idéz. Kár, hogy csak néha jelölte idézetei forrását, így csak a Petőfi-bibliográfiákkal rendelkezők tudják felkutatni a több, mint negyedszáz szerzőtől összeválogatott részletek lelőhelyét.
Kozma Dezső a „szélesebb olvasóközönség” számára akarta „felvillantani a Júlia-versek élményhátterének fő momentumait, életrajzi adatait”. Minden bizonnyal az iskolásokra gondolt elsősorban, akik ma már egyre kevesebb klasszikus verset olvasnak, s talán egy ilyen kötet könnyebben megismerteti velük egyik legnagyobb költőnk életét, szebbnél szebb verseit. A könyvpiaci siker ezt igazolni látszik, s indokolttá tenné, hogy egy teljes „Petőfi breviárium” elkészítésére is vállalkozzék a szerző, hiszen költőnk egész életrajza kínálkozik az ilyenszerű feldolgozásra. Az idegen szavak, kifejezések magyarázatára pedig hasznos lenne a kötet végén mutatót közölni, mert még a műveltebb olvasók is találnak az idézetekben szótárt, lexikont igénylő részeket. (Ki tudja ma már, hogy a Petőfi által rajongva említett Boz azonos Charles Dickensszel?)
A Koltói ősz egyben kézikönyv és versgyűjtemény. Olvasmányosságával, gazdag illusztrációs anyagával újabb nemzedékekhez hozza emberközelbe a halhatatlan verseket alkotó, excentrikusan viselkedő költőt, s nem kevésbé különc Júliáját. Ugyanakkor tovább folytatja a több mint százéves múltra visszatekintő, Brassai Sámuel, Meltzl Hugó, Csernátoni Gyula, Farnos Dezső, Barabás Ábel, Ferenczi Zoltán, Borbély István ÉS Kristóf György nevével fémjelzett hazai Petőfi-kultusz hagyományait.
Dr. Gaal György
Forrás: Keresztény Magvető 92. évf. 3. sz. 190-192. l. 1986.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése