Új német elbeszélő jelentkezett, akiről senki, még a kiadója sem tudja, hogy kicsoda, Ferdinánd Brucknerről, az Angliai Erzsébet, Halálos Ifjúság és Atheni Timon nagy sikerű szerzőjéről hamarosan kiderítették, hogy egy neves színházdirektorral azonos. Traven, aki mexikói postafiókok útján levelez az Óvilággal, az új német irodalom titokzatos követe marad. Könyvei a titokzatosság ingere nélkül is a maradandóságnak minden erényével kiemelkednek a Tatsachenlitteratura tengeréből.
Munkáiban egy örök bolygó merész vándorútjának eseményeit beszéli el és az emberi szó tiszta természetességével az élet változatos jelenségei mögött az életet átfogó értelmet keresi. Jack Londonnak kalandor vére gyúlt fel újra benne, aranyásók közt jár Mexikó rengetegjeiben, majd matróznak szegődik csempészhajókra, hogy a közvetlen átélés erejével markolhassa össze az ütődött életeket és a világ kiáltó balgaságairól a szociális művész lelkiismeretével mondhasson ítéletet. Éhség és szükség őrli hőseit, akik elkérgesedtek a küzdelemben ember és elem ellen, szószólójukká válik, felfedi a fennálló társadalmi rend hibáit, egy új Upton Sinclair vádoló erejével, de magasan túlszárnyalva elődjét az emberábrázolás és természetátélés hamsuni művészetével.
Legjellegzetesebb munkája, a HOLTAK HAJÓJA egy amerikai matróz hányattatásáról szól. Antwerpenben partra száll a matróz és a hajnalba elnyúló muri után arra ébred, hogy hajója nem várta be visszatérését. Pénz és igazoló papírok nélkül itt áll egy amerikai állampolgár, a társadalomnak eddig legvédettebb alakja, kifosztva és jogtalanul a fennálló rend jóvoltából, mert sehol, semmiféle konzulátus, semmiféle hivatal előtt nem tudja bebizonyítani, hogy kicsoda, hogy egyáltalában a világon van. Valaki, aki testi valósággal jelen van, de mégsem él. Rendes hajó nem fogadhatja el, munkált nem vállalhat és nincs országa,mely megtűrné létezését. El kell tűnnie, halottnak számít. Belga hatósági közegek fantasztikusan átcsempészik a holland határon, s a hollandusok ugyanilyen fantasztikusan visszacsempészik Belgiumba. Kiesett a világból, jeltelenné vált, eleven halottá, akit nem lehet megtűrni a beiktatott – és lajstromozott állampolgárok közt.
Úgy hat ez, int egy farsangi tréfa és mégis forró, vérző valóság, - a magyar olvasó előtt, aki ismeri a hontalanná váláskálváriáját, százszorosan átérezhető valóság.
Traven hőse elvergődik Spanyolországig, ahol élőhalott sorsa végképp megpecsételődik. Az életnek teljesen új, idegen területét nyitja meg előttünk Traven könyve, elvezet bennünket az élőhalottak hajójára, a Jorikkera. Megtestesült fantasztikum ez a hajó, tele van ilyen élőhalottal, és maga is pusztulásra ítélt roncs, bensőjében konzervdobozokba rejtett tölténnyel és hadiszerrel, kivénhedt és elhasznált, az elsüllyedés megváltását váró testével emberfeletti kínok és megaláztatások színtere. Egy modern kalózhajó a társadalom kivetett páriáival fedélzetén, minden gonosz becstelenre elszántan.
A hajó fűtőházának és a fűtők szenvedéseinek leírása dantei csúcsokon jár. A holtak hajóján nincs finomkodásnak helye, itt csak emberfeletti kín és erőfeszítés van és ebből a kínból, a fűtő és a salakhordó verejtékéből csodálatos bajtársiasságnak tettei épülnek, úgy hajt ki a szennyből és szenvedésből a viharnak ez a megváltó emberiessége, mint egy soha nem látott szindus virág. Hogy a puszta lét megmaradhasson, ez a dantei pokol izmot és velőt tépő forróságával két embernek vadászösztönét, eszét, józanságát ezerszeresre fokozza és midnden érzésüket szolidaritásba ömleszti.
Traven szerelmesen a tengernek, akár annak másik nagy epikusa, Joseph Conrad, de amíg Conrad a filozófus nyugalmával higgadt szemlélője marad a tenger világának, addig Traven az új generáció nyugtalan vérétől megszállottan a régi regénykereteket pattanásig telíti váddal és ítélettel. Amit Traven csinál, az a szociális művészet legtisztultabb foka. Ez a művészet nem éri be embertelen sorsok realisztikus megírásával ,nem elég az éhségnek, a szenvedésnek és megaláztatásnak képeit variálni, az új művészet feladata ennek az életnek mélységeit megkeresni és ember és világ természetes viszonyát tisztázni
Traven szenvedélyesen, az írás fegyver-erejével áll a kisemmizett hősei mellé és ezzel azt az építőmunkát végzi, akit a kor az írótól megkövetel.
Munkáiban egy örök bolygó merész vándorútjának eseményeit beszéli el és az emberi szó tiszta természetességével az élet változatos jelenségei mögött az életet átfogó értelmet keresi. Jack Londonnak kalandor vére gyúlt fel újra benne, aranyásók közt jár Mexikó rengetegjeiben, majd matróznak szegődik csempészhajókra, hogy a közvetlen átélés erejével markolhassa össze az ütődött életeket és a világ kiáltó balgaságairól a szociális művész lelkiismeretével mondhasson ítéletet. Éhség és szükség őrli hőseit, akik elkérgesedtek a küzdelemben ember és elem ellen, szószólójukká válik, felfedi a fennálló társadalmi rend hibáit, egy új Upton Sinclair vádoló erejével, de magasan túlszárnyalva elődjét az emberábrázolás és természetátélés hamsuni művészetével.
Legjellegzetesebb munkája, a HOLTAK HAJÓJA egy amerikai matróz hányattatásáról szól. Antwerpenben partra száll a matróz és a hajnalba elnyúló muri után arra ébred, hogy hajója nem várta be visszatérését. Pénz és igazoló papírok nélkül itt áll egy amerikai állampolgár, a társadalomnak eddig legvédettebb alakja, kifosztva és jogtalanul a fennálló rend jóvoltából, mert sehol, semmiféle konzulátus, semmiféle hivatal előtt nem tudja bebizonyítani, hogy kicsoda, hogy egyáltalában a világon van. Valaki, aki testi valósággal jelen van, de mégsem él. Rendes hajó nem fogadhatja el, munkált nem vállalhat és nincs országa,mely megtűrné létezését. El kell tűnnie, halottnak számít. Belga hatósági közegek fantasztikusan átcsempészik a holland határon, s a hollandusok ugyanilyen fantasztikusan visszacsempészik Belgiumba. Kiesett a világból, jeltelenné vált, eleven halottá, akit nem lehet megtűrni a beiktatott – és lajstromozott állampolgárok közt.
Úgy hat ez, int egy farsangi tréfa és mégis forró, vérző valóság, - a magyar olvasó előtt, aki ismeri a hontalanná váláskálváriáját, százszorosan átérezhető valóság.
Traven hőse elvergődik Spanyolországig, ahol élőhalott sorsa végképp megpecsételődik. Az életnek teljesen új, idegen területét nyitja meg előttünk Traven könyve, elvezet bennünket az élőhalottak hajójára, a Jorikkera. Megtestesült fantasztikum ez a hajó, tele van ilyen élőhalottal, és maga is pusztulásra ítélt roncs, bensőjében konzervdobozokba rejtett tölténnyel és hadiszerrel, kivénhedt és elhasznált, az elsüllyedés megváltását váró testével emberfeletti kínok és megaláztatások színtere. Egy modern kalózhajó a társadalom kivetett páriáival fedélzetén, minden gonosz becstelenre elszántan.
A hajó fűtőházának és a fűtők szenvedéseinek leírása dantei csúcsokon jár. A holtak hajóján nincs finomkodásnak helye, itt csak emberfeletti kín és erőfeszítés van és ebből a kínból, a fűtő és a salakhordó verejtékéből csodálatos bajtársiasságnak tettei épülnek, úgy hajt ki a szennyből és szenvedésből a viharnak ez a megváltó emberiessége, mint egy soha nem látott szindus virág. Hogy a puszta lét megmaradhasson, ez a dantei pokol izmot és velőt tépő forróságával két embernek vadászösztönét, eszét, józanságát ezerszeresre fokozza és midnden érzésüket szolidaritásba ömleszti.
Traven szerelmesen a tengernek, akár annak másik nagy epikusa, Joseph Conrad, de amíg Conrad a filozófus nyugalmával higgadt szemlélője marad a tenger világának, addig Traven az új generáció nyugtalan vérétől megszállottan a régi regénykereteket pattanásig telíti váddal és ítélettel. Amit Traven csinál, az a szociális művészet legtisztultabb foka. Ez a művészet nem éri be embertelen sorsok realisztikus megírásával ,nem elég az éhségnek, a szenvedésnek és megaláztatásnak képeit variálni, az új művészet feladata ennek az életnek mélységeit megkeresni és ember és világ természetes viszonyát tisztázni
Traven szenvedélyesen, az írás fegyver-erejével áll a kisemmizett hősei mellé és ezzel azt az építőmunkát végzi, akit a kor az írótól megkövetel.
EGRI VIKTOR
Forrás: Magyar Írás II. évf. 5-6. szám 1933. május-június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése