Móra László (1890-1944): Az én királyságom

 
Egy kődobásnyi csak a hossza,
a szélessége tán fele.
A palotámat béke aranyozza,
a kamrám kinccsel szinültig tele.

Királyi kertem sok csodát terem:
Gyümölcstől roskad körte-, almafa.
A bokrok lombja nagy koncertterem,
teliti rigók füttyös dallama.

Seregem, népem nem nagy, de szeret!
Szavamra hajlik, tudja óhajom.
Boldogság nekem a királyszerep
még akkor is, ha népem oktatom.

A koronámnak éke, aranya:
egy áldott szív, egy áldott lélek,
ki édesanyja s őrangyala
két emberré nőtt gyermekélnek.

Palástom is van, hófehér selyem.
Leteritem a diófánk alatt
s unokáimnak elmesélgetem,
hogyan szereztem birodalmamat.

Nem mástól kaptam földem, palotám
s nem lutrin nyertem szerencse-napon!
Verejték volt az ekém, boronám,
a munka és hit a vetőmagom!

És győztem, győztem! Most király vagyok!
Seregem, népem nem nagy, de szeret!
Királyságomra tiszta ég ragyog,
Isten kezében érzem kezemet.

Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. V. évf. 7. sz. 1943.