Écsy Ö. István (1896-1969): Jégvirág az ablakon

Szeszélyes jégvirág az ablakon,
Most már a bokrot, fát se láthatom.
A vén fagyalt, a sok-sok orgonát,
A rózsát, sipriát, magnóliát.

Be szép is volt tavasszal, nyáron át!

Száz zöld levél száz kék virág virult,
Fehér-,  lilás- s biborbimbó pirult,
Pintyőke szólt és csacska csalogány
A büszke bokrok minden ágbogán,
Tavaszi éjek langyos hajnalán
S a cserjék közt a kertig láttam én.
S a kert fölött, a dombok peremén
Ha kelt a Nap, aranyködöt szitált;
Sötét erdő, domb, rét szinesre vált…

Mezők felett pacsirta-nóta szállt.

De, - így van ez, ha egyszer jő a tél
S tar ágak közt dermesztő szél zenél,
Fagyos lesz szük lesz s szürke a világ,
Lombjuktól fosztva bokrok és a fák,

Egyetlen disz a sápadt jégvirág.

Lám, - így van ez, - ha elmúlik nyarad,
Számodra már csak szük kis tér marad,
A messzi táj, virág, madár dala
A másé lesz. Tiéd a kis szoba…

S szobádnak jégvirágos ablaka.

Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. IV. évf. 3. sz. 1942.