Szép Ernő (1884-1953): Részvét

Ha olvasztott arany csurogna
Könny helyett két szememből,

Ha sóhajom selyem szál volna,
Pamut lehetne legalább!

Ha a vérem minden lökése
Egy-egy ital tokajit adna
S a haldoklóknak egy-egy percet érne
Pillám sűrű szökellete,

Ha milliónyi pórusom
Fűsét küldhetne télire

S kezem lebbentve mint a bűvész 
Szórhatnék széjjel e világra
Csókot, jó szót, füttyöt, kacajt

S minden lépésemből csudára
Házhely mely szép kiskert kerülne,

Én éjjel nappal vándorolnék,
Higyjétek meg hogy le sem ülnék,
Ha térgyem érezném gyűrődni
Felnéznék, egy kortyot húznék az égből
S danolva ballagnék tovább.

Forrás: A Reggel VI. évf. 14. szám. Budapest, 1927. április 4.