Egyed Zoltán (1894-1947): Üzenet

Sínek fénye csillog oly messzi messziről
A búcsúzó nap parazsas tüzében,
Amint az alkonyatba nyúló jegenyék mögött
Utolsót villanva a végtelenbe tűnik, -
Mint amilyen messzi, messzi, messzi mentél édes.

Itt most tavasz van. Virágos, fényes. Az utcán
Gyöngyvirágot s húsvéti barkát árul Április
- Galambok szállnak a Ferenciek terén -
S a lányok szemében annyi messzi tűz és annyi messzi emlék,
Mint amilyen messzi, messzi, messzi mentél édesanyja

Mintha virág omolna a templom ajtaján
Ugy ömlenek ki a duzzadó tavaszba
- Örvényükben a húsvét tömjénfüstje száll –
Elárasztják a várost és a város oly üres,
Mert te olyan messzi, messzi, messzi mentél édes...

Forrás: A Reggel VI. évf. 16. szám. Budapest, 1927. április 19.