A Bold. Szüzet és sz. László királyt dicsőitő alábbi énekek a „Peer-codex”-ből valók. Már 1787-ben ismerteté annak két verses darabját Révai, azon nézetét fejezvén ki róla, hogy új-gót betükkel irt nagyobb előrésze a XV-ik század közepéről, folyó betükkel it vége pedig a XVI-ik elejéről való. Tartalma: sz. Elek és Pál legendáik, imák, énekek, a lorétomi litánia, naptár, s egyéb aprós töredékek. A codex ma lappang.
1. Ének szüz Máriához (1508-ból)*
- Révai: Elegyes versei. Pozs. 1787. -
Angyaloknak nagyságos asszonya,
Úr Jézusnak bóldogásog anyja,
Mennyországnak szépséges ajtója!
Paradicsomnak vagy széles kapuja.
Neked szólonk, szízeknek virága,
Mend szenteknek olly nagy vigasága,
Angyeloknak ő nagy tisztasága,
Patriarcháknak ő nagy dicsősége.
Dicsekedjél(1) angyeli székedben
Seraphinnak szent szeretetiben,
Cherubinnak nagy bölcseségében
Székeseknek(2) bölcs ítéletében.
Reád néznek szenteknek szemei,
És véneknek keserves szüvei,
És árváknak nyomorólt ihai(3),
Bűnössöknek ohajtó(4) lelkei.
Esedezzél, mi nagy igazságonk(5),
Mi szivönkért, mi nagy bátorságonk,
Szent fiadnak, mi nagy tisztességönk,
Halálonkról(6), mi nagy reménységönk.
Áldott te légy, Jézusnak dajkálja,
Szent atyának drága kencstartója,
szentléleknek ő megnyugosztója,
Igazságnak megvilágositója.
Segéljed meg tebenned bizókat,
Engesztelj meg az apostolokot,
Fordejts hozzánk az mártiromokot,
Térejts(7) hozzánk az confessorokat.
Dicsőséges szenteknek mondási,
Szentháromságnak nagy titkó(8) tanácsi,
Apostoloknak szent predikálási,
Mártiromoknak nagy sok kinvallási.
Emlékezzél angyali esésről,
Emlékezzél Évának vétkéről,
Emlékezzél az nagy vizözönről,
Nyerj kegyelmet az nagy Úristentől.
Siradalmas(9) nekönk mi életőnk,
És minekőnk mi sok vétkezetőnk,
Rettenetes nekőnk vétkezetőnk,
Ha te nem lész nekőnk mi nagy segedelmőnk.
Árvaságnak kegyes táplálója,
Özvegyeknek megoltalmazója,
Szegényeknek meggazdagejtója,
Számkivetteseknek(10) megbódogejtója.
Siradalmas nekönk születetőnk,
Fügedelmes(11) sok hivolkodásónk,
Rettenetes nekönk bajvivásónk:
Ha te nem léssz nekönk kegyes táplálónk.
Asszonyoknak szépséges tüköre,
Férfiaknak tisztes győzedelme,
Halottaknak nagy hiedelme(12),
Ördögöknek ő nagy töredelme.
Rólad szólnak szenteknek mondási,
Szentháromságnak nagy titkus tanácsi,
Apostoloknak szent predikálási,
Mártiromoknak diadalmassági.
Halottoknak megszabadejtója,
Törököknek megnyomorejtója,
Kerályoknak jó tanácsadója,
Magyaroknak megoltalmazója.
Ezt szerzették Pestnek városában,
Ugyanottan szent Péter utczájában,
Születet után elmult időben:
Ezer ötszáz és nyolcz esztendőben.
Legyen hála az Szentháromságnak,
Azonképpen az áldott Jézusnak,
Legyen hála az szíz Máriának,
Velem-ösze(12) mend az bódogoknak.
Amen.
(*) A k r o s t i c h o n levén egyszersmind, a szakok kezdő betüi: „Andreas de Vásárhel” – szerzőjeül Vásárhelyi Andrást tüntetik ki.
(1) Dicsöködjél, diszeskedjél: gloriare,
(2) Az egyház nyelvén: throni.
(3) Ujabb alakja a régi JOH szónak, mely: belső rész (viscera), sziv és kedély – jelentményekkel fordul a régiségben elé.
(4) Sohajtó.
(5) Tanúnk, közbenjárónk.
(6) Halálunkra nézve, halálunkban.
(7) Engesztelj, fordits, térits – határozatlan tárgyra ható igealakok, határozott tárgyak előtt, - mint sokszor a középkori iratokban.
(8) Titkú.
(9) Viadalmasnak olvasnók ezen szót az akrostichon „Vásárhel” szavának épsége végett; csakhogy alább is eléjön a SIRADALMAS jelző.
(10) Számkivetetteknek.
(11) Fügedelmes – homályos alkalmazással; talán: kötve tartó, lebilincselő?
(12) Megholtaknak nagy bizodalma.
(13) Velem együtt.
2. Ének sz. László királyról
- Ugyanott. -
Idvez légy, kegyelmes szent László kerály,
Magyar országnak édes oltalma,
Szent kerályok közt drágalatos gyöngy
Csillagok között fényességes csillag!
Szentháromságnak vagy e szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi(1),
Te Szentléleknek tiszta edénye,
Szüz Máriának választott vitéze.
Magyarországnak vagy keráli magzatja,
Szent kerályoknak fényes tüköre,
Teneked atyád kegyes Béla király,
Hogy hozzá képest kegyes király lennél.
Nekünk születél Lengyelországban,
mennyből adatál nagy csodaképen:
Másszor(2) születél szent kereszt vizétől,
Ősödnek(3) nevén László lőn neved.
Mikoron méglen gyermekded volnál,
Kihoza Béla kerály jó Magyarországba,
Hogy dicsekednél te két országban,
Magyarországban és mennyországban.
Te telepedél Bihar-Váradon,
A városnak lől édes oltalma,
Templomot rakatál szüz Máriának,
Kiben most nyúgoszol minden tisztességgel.
Környülfekesznek téged császárok(4),
Püspökök, kerályok és jobbágy urak(5),
Olaj származik szent koporsódból;
Tetemed foglaltaték a szép sár aranyból(6).
Te arczúl teljes, szép piros valál,
Tekintetedben embereknél kedvesb,
Beszédedben ékes, karodban erős:
Lám mindent te ejtesz, ki teveled küzdik.
Tagodban ékes, termetedben diszes,
Válladtól fogva mindeneknél magasb,
Csak szépséged császárságra méltó,
Hogy szent korona téged méltán illet.
Testedben tiszta, lelkedben fényes,
Szivedben bátor miként vad oroszlán,
Azért neveztek bátor Lászlónak,
Mikoron méglen ifjudad volnál.
Mert választa az szüz Mária,
Megdicsőite sok jó ajándékkal:
Hogy te őriznéd és oltalmaznád
Neki ajánlád(9) jó Magyarországot.
Fejedbe kele a szent korona,
Megbátorita téged a Szentlélek,
Kezdéd követni atyádnak életét,
Rúózsákat szaggatál, koronádban füzéd.
Dicsérjük, magyarok, szent László kerályt!
Bizony érdemli mi dicséretünket.
Dicsérjük őtet, angyalok, mondván:
Idvez légy, kegyelmes szent László kerály!
(1) Nyomdokának követje, követője.)
(2) Másodsor.
(3) Tar Lászlóra, László atyai ősbátyjára vonatkozás.
(4) Zsigmond császárt és királyunkat érti; császárok többesben, egyes helyett.
(5) Zászlósok, főurak
(6) Sárga; vagy sárarany: aurum electrum (?)
(7) Ragyog.
(8) E szak három végsorában a sz. király azon aranyozott érczszobrára van vonatkozás, mely 1390-1660 három végsorában Nagyváradon állott, s utóbb a törökök által ágyúnak öntetett.
(9) A neki ajánlád, a neki ajánlottad jó Magyarországot – multrészesülői alakban.)
Ének a teremtésről (1500-1524)
- A m. irod. Ismert. Kiadt. A Sz.-Istv.-társ. -
Egyik darabja ez azon énekgyüjeménynek, mely ma a gyula-fejérvári könyvtár sajátja. Az ajándékozóról Batthyányi-codexnek nevezett díszkönyv egész tartalmát hangjegysekkel kisért énekek képezik, s azért nem egyéb az, mint középkori karkönyveink (chorale) egyik maradványa. Hű letükrözői e hymnusok középkori verselésünk kezdetleges állapotainak.
Ó magos mennyek szentséges istene,
Széles egeknek megerőssítője,
Negyedik napon bölcsen építője,
És rendelője!
Ki fejünk fölött, mint egy felvont sátort.
Megékesítéd az nagy magosságot;
Akkor csinálád te az fényes napot,
És az szép holdot.
Hogy ez világnak az nap ő fényével
Nappal szolgálna elkerülésével:
Az hold világ is azonképpen éjjel
Szolgálna szerrel(1)
Kik ezenképpen az ő folyásokkal
Jegek lennének, ő elforgásokkal:
Esztendő, holnap és hétszám-tartással,
Lennének bizonnyal.
Ezekkel szerzed az szép csillagokat,
Mint egy hatalmas nagy országos hadat,
Hogy megmutatnád te nagy hatalmadat,
Birodalmadat.
Világosíts(3) meg az embereket is,
Vedd el homályát az mi szivünknek is,
Oldd meg az bünnek kemény kötelét is,
Te birj minket is.
(1) Renddel.
(2) A határozott tárgyra ható igealak elhanyaglása, - mint igen gyakori ez régiségeinkben.
Alexandriai sz. Katalin verses legendájából (1531. előttről)*
Régi vallásos epikánk ezen tekintélyes maradványa egyike az Érsekujvári-codex legendáinak, mely párosan rímelő nyolczasokban irva 4067 versre terjed. Eddig eredetinek tartatik.
- Töredék. -
Az szíz vala az időben
Maxentius temleczében,
Őtet ebben tartják vala,
Mint az császár hatta vala.
De Isten őt el nem hagyá,
Mennyei étkekkel tartá.
Ebben tizenkét nap telék,
És Krisztus neki megjelenék;
Kinek Krisztus így beszéle,
És kit így megklünyörgete(1);
„Dicső leány, szép jegyesem,
Szent nevemért jó vitézöm,
Esmerj engem teremtődet,
És te bizony Istenedet,
Kiért véreddel vitézkedel,
Veled vagyok én, jegyesem;
Azért semmit ne félj én nagy kencsem,
Mert számtalan igen sok nép,
Hamis hitből miád kilép.”
Katherina letérdeplék,
És ily igékkel reménykedék:
„Ó én édes uram, neked hálát adok,
Hogy neked szolgálód vagyok.
Szent nevedet holtig vallom,
És soha meg nem tagadom.”
Ezt megmondván, Krisztus megáldá,
És míg a szíz őtet meglátá,
Mindaddig nagy fényességgel
Mennyben mene dicsőséggel.
Azonban az idő eljuta(2),
Kiben az császár megjuta,
Mert ördöggel teljes vala,
Dolgát el nem feledte vala.
Szolgáit mind behivatá,
És egynehányának ezt mondá:
„No, szolgáim, elmenjetek,
És mastan ily dolgot tegyetek:
Ti az bájost(3) kihozjátok,
És mi előnkben állassátok:
Lássuk, ha az éhség azt tette,
Hogy őtet megengesztelte(4),
Hogy önmagát megalázja,
És isteninket imádja.”
Az legények ezt hogy hallák,
Katherinát el-kihozák,
És az császár előtt megállaták,
És így hivségeket mutaták.
Kit hogy az császár megláta,
Nagy szépségén elámúla:
Hát éhség őt nem bántotta,
De naggyal szebbé alkotta.
Csodálkodék császár abban,
És kétös lőn szolgáiban.
Ő magát megharagojtá,
És haragjában ezt mondá:
„Én csodálok ez leányon,
Elámulván igen nagyon:
Én halálát várom vala,
És ím szebb, honnem(5) előbb vala!
De jól tudom ennek okát:
Az őrizőket megfogják,
Őket nagy szörnyen kénozják,
És nyakokat mind elvágják;
Mert, mit hagyék, nem tartották.
Őket így-es megtanittom,
Szómat velök megtartatom.”
Itt, hogy Katherina hallá,
Császárnak arról így monda:
„Tudjad, császár, és megismerjed,
Beszédemből ím így értsed:
Hogy engem senki nem táplált,
Azért ne tégy értem halált;
Mert énnekem én Istenem,
Krisztus Jézus, én jegyesem
Ételt külde angyalátúl,
Engem így mente meg haláltúl.”
Mely dolgot hogy az császár halla,
Mérge ottan alább szálla,
És Katherinára tekinte,
És őneki ez szerrel beszélle:
„Leány, nekünk már megmondjad,
És akaratodat……………….
Megjelentsed mielőttönk:
Ha megteszöd, mire kértönk?”
Katherina rá tekinte,
És erről így felele:
„Tudjad, császár, hogy megtenném,
És az te hitödet felvenném,
Ha hitemnek bizonyságát(6)
Nem tudnám, és boldogságát;
De tudom nagy erősségét.”
Az császár mégis többíté beszédét:
„Leány, tégöd bőcsnek(7) véllek,
De tégöd már azon kérlek:
Kétséggel nekünk ne felelj;
Mert semmit nem nyersz mind evel.
Mert ha, lám, meggondolnád,
Hát neköd mi nagy jót adnánk:
Nem léssz nálunk mint szolgáló,
De mindenen uralkodó.”
Katherina, hogy ezt hallá,
Az császárnak ez szót mondá:
„Tennen magad meggondoljad,
És nekem tennen magad megmondjad:
Kettő közül melyet tegyek,
És én urammá kit vegyek:
Az örek dicső Istent-é,
Avagy ez halandó embert-é?”
Az császár ezen megbúsúla,
Az leánynak még-es szóla,
Mondván:
„Leány, akár te miként járj,
Tégy minekünk választ immár:
Avagy imádd isteninket,
És megnyújtod életödet;
Avagy kegyik nagy sok kénokat
Felvéssz te testödre. Énnekem
Úgy tetszik, hogy jobb életöd:
Azért híjad meg(8) te nagy vétköd,
Mert nem kivánnám vesztödet,
És halál miá rekkentödet(9).”
Katherina MEGBÁTORÚLA,
És az császárnak ígyen szóla:
„Császár, tudjad értelmemet,
Hogy kévánom életemet;
De úgy, hogy az én életem
Krisztus legyen, én Istenem:
Mert énnékem én halálom
Érte, leszön vigaságom.
Csak testemet megkénozhatod,
De lelkemet meg nem bánthatod,
Sem meg nem birhatod.
Mit tudsz tenned, mind eltegyed(10),
Szándokodat meg se engedjed;
Mert teveled semmit sem gondolok,
De Krisztusért én meghalok.”
A császár önenbenne
Igen megharaguvék,
És kezdé magát boszontani,
És nagy szóval ezt mondani:
„Ó bizony! Nagy bolond vagyok.
És bosszúságot nagyot vallok,
Hogy ilyen genyedt(11) leány
Isteninknek ellene jár.
És míg(12) akarjuk elszenvedni,
Isteninken ezt etetni?
Nagy kár nekünk és nagy szégyen,
Hogy egy genyedt ilyet tégyen;
Mert ezt hallván keresztyének,
Mind úgy tesznek, azon félek.
Isteninknek boszúságát,
Kik bánjátok, gyalázását,
Gyötörjétek ez ördöngest;
Mert, ím lám, minket majd mind eleszt.
Oh nagy hatalmas istenim,
És bizodalmas reménségim!
Segéljetek mast énnekem,
És törjétek ellenségemet:
Mert értetö9k hadakozom,
És ti jótokat akarom.”
Ezt megmondván, elragadák,
Idestova rángaták,
Kimélletlen kezdék verni,
És mind halálig gyöterni.
Az császár - - - - - - - - -
- - - - székiben föl illepék(13):
Szentencziát szolgátata,
És az szízre az halált így adá.
(* Kiadt. Toldy, Pest, 1855.
(1) Kin így megkönyörüle.
(2) Eljöve.
(3) Bübájost.
(4) Meglágyitotta, megtörte, engedésre birta.
(5) Hogysem.
(6) Igazságát.
(7) Bölcsnek.
(8) Revoca, vond vissza.
(9) Halál által elvesztedet, eltöröltetésedet; rekkent, másutt: rejt, elrejt jelentménnyel is.
(10) Mind végig tegyed, mind hajtsd végre – az EL a folytatás jelentésével.
(11) Átvitt jelentményben, e h. undok.
(12) Meddig?
(13) Felülepedék.
Forrás: A Magyar Irodalmi Tanulmányok Kézikönyve a felgymnasiumi s felreáltanodai tanulók számára Szvorényi József, cist. R. áldozár egri főgymnasiumi igazgató s magyar akadémiai tagtól. Pest, kiadja Heckenast Gusztáv 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése