Ilosvai Selymes Péter arcképe
Muhi Sándor grafikus rajza
Életkörülményei ösmeretlenek. Két költeményének végszakai szerint előbb (1564) Szatmárt, utóbb a Szilágyságon lakott, s számos elbeszélő-féle műveket szerzett. A fennlevők: 1. A nagy sz. Pál apost. Életéről szép história stb. 2. A sz. körösztségnek és minden körösztneveknek magyarázatja. 3. Ptolomaeus kir. historiája. 4. Az híres neves Toldi Miklósnak jeles cselekedeiről és bajnokságáról való história, 101 négyes stróph.
Az hires neves Toldi Miklósnak jeles cselekedeteiről*
- Töredék -
Mikor vitéz Toldi Budára ment volna,
Akkor az Lajosnak új udvara vala.
Egy cseh vitéznek az öklelés áll vala.
Minden öklelésben vitéz elejtett vala(1).
Ott egy özvegy asszonynak két vitéz fiát,
Cseh megölte vala, kiből lásd nagy búát;
Tart vala az asszony rajtok nagy siralmat;
Toldi Miklós érté meg siralomnak okát.
Oly igen megszáná az asszony siralmát;
Mondja, hogy megállja nékie bosszúját;
Hamar cseh vitéznek küldé azért ő tollát(2);
Mert ővele akar késérteni szerencsát(3).
Mind egy akarattal ketten indulának,
Két csolnokon Dunaszigetbe jutának.
Számtalan sok népek Dunaparton állának,
Nézik az két vitézt az szigetben, mint járnak.
Imé mihelt Toldi az porondra juta,
És csolnokból bátran fegyverét kiraká,
Ottan ő csolnokját vízen elbocsátá,
Az cseh vitéz kérdi: mi légyen annak oka?
Tudod, vitéz, monda, elég egy embernek
Vízen egy csolnakon járni, engedj ennek;
Meg kell itt ma halni, tudod egyikünknek,
Nem szükség a hajó oztán holt embernek.
Imé Toldi szíből(4) Uristent emlité,
Erős cseh vitézzel ottan szemben méne,
Szörnyű rángatással fárasztá, epeszté,
ugyan ropog vala az cseh vitéznek teste.
Csudálatos vala Toldi erőssége,
Keze között csehnek elolvada teste;
Cseh vitéz hogy látá, ottan elijede,
Azért Toldi Miklós csehet térdére ejte.
Oly igen szabódván cseh vitéz, így szóla:
„Fiam, kérlek, de ne siess halálomra,
Tizenkét vitéznek minden sok marhája(3),
Tiéd lészen, vitéz-magammal, apródsága.”
Még sem hajla szive jó toldi Miklósnak,
Hamar fejét vövé az cseh Mikolának,
Fejét és marháját adá az asszonynak:
Igy állá bosszuját meg siralmas asszonynak.
Királynak ez dolog adaték tudtára,
Toldi vitézségét erejét csudalá;
Király azért őtet fejéhez választá,
És tizenkét lóra néki hópénzt adata.
(1) Öklelés, am. Szúrás, döfés; itt tehát kelevézes, gerelyes, dzsidás, bajvivás értendő.
(2) A kihivás jelvényét.
(3) Szerencsát, szerencsiatlan stb. e ragozás és képzés többször elléjön a régiségben.
(4) Szüből.
(5) Vagyona, kincse.
Forrás: A Magyar Irodalmi Tanulmányok Kézikönyve a felgymnasiumi s felreáltanodai tanulók számára Szvorényi József, cist. R. áldozár egri főgymnasiumi igazgató s magyar akadémiai tagtól. Pest, kiadja Heckenast Gusztáv 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése