- A m. irod. Ismert. -
Csudáját mondom Dávid prófétának,
Mind(1) fejét vötte a nagy Góliátnak,
Kiből vitézök vívni tanulhatnak,
Ha rá hallgatnak.
Oly nagy sereggel Jászok(2) készülének,
Két váras közben táborban gyülének,
Izrael népi es(3) felkészülének,
Táborban gyülének.
Nagy készülettel mind elindulának,
két tábor két hegytetőn megszállának,
Nagy völgy közöttök, hol úk harczolának
Tusakodának.
De ott kijöve Jászok táborokból,
Az nagy Góliát, vala Gét városból,
Ő magassága hat sing és egy arasz;
Mondják, bajvivó(4) volt.
Ám fején vala nagy szép érczsisakja,
Őrajta vala halhéju pánczélja,
Az nehézsége öt ezör lat vala,
Nagy szép ércz vala.
Megérczesölt(5) szekernyék(6) fedik szárait,
Érczből csinált paizs fedi vállait
Csuda fegyverrel kezeit lábait,
fedte tagjait.
Magas kopja nyele oly emérdek vala,
Mint a szövő czuborfa(7), olyan vala;
Az kopja vasa e hatszáz lat vala,
Fényös vas vala.
Az ő apródja előtte jár vala,
Az Izrael népével szömben álla,
Az Góliát felszóval üvölt vala,
Ezt mondja vala:
„Győzödelemért ha ide jöttetök,
Tudjátok, vagyok az Jászok nemzetök(8);
Saul szolgái ti vagytok, jól értjük,
Hogy jól megértsétök.
No közzületek egyet válasszatok,
Kit itt énvelem szemben bocsássatok,
Kit viadalban ha meg nem bírhatok,
Leszünk rabotok.
Itt ha meggyőzöm, bizon megveretik,
Lesztök minekünk rabaink, szolgáink.”
Saulnak népi Góliátot félik,
Sokan rettögik.
Fia az Dávid Izainak vala,
betlehemből ő zsidó nemzet vala,
Mely Izainak szép nyolcz fia vala,
Vén embör vala.
Izai fia hárma öregb vala,
saul hadába vivnia mentek vala,
Eliab, Abinadab, Szamma vala;
Dávid kisebb vala.
Csalárd Saultúl Dávid haza mene,
atyja juhait hogy mezőn őrizné,
Góliát negyven napig reggel estve,
Mint(9) ott üvölte.
Izai mondja Dávid prófétának,
Rétest(10), tíz kenyért vigy el bátyáidnak,
Ez tíz sajtokat vigyed az hadnagynak,
Előttök járónak.
Dávid, tudjad meg, bátyjaid mint vannak?
Zsidók Jászokkal szemben állottanak,
Dávid az csordát hagyá egy pásztornak,
Engede atyjának.
Oda ha(11) huta Magalhoz(12) táborba,
Nag4y ivöltést halla ő az táborba,
Kétfelől az had szemben állott vala:
Vivnia készülv ala.
Meghallá Dávid, táskáit hajitá,
Egy hív embernek őrizni ott hagyá,
Ő az táborba hamar oda futa,
Mindent megtuda.
Immár az Dávid hogy ott beszél vala,
Az nagy Góliát előve áll(13) vala,
Az előbbi szavát ő szólja vala,
Üvölti vala.
Nagy sokan futnak, kik őt látják vala,
Mert(14) félik vala, Dávid látja vala,
Egy őközzülek Dávidnak szólala,
Ezt mondja vala:
„Jól láttad ez nagy embert, ki felmene,
Izraelt kisérteni ő felmene,
Az ki ez vitézt meggyőzné, megverné,
És őt megölné:
Vele királytúl kazdagságot nyerne,
Az király leánya es övé lenne,
Atyjának háza nagy szabad ház lenne,
Minden tisztelné.”
Az Dávid hallá, monda az népeknek:
„Valjon s mit adnak, ki megfelel ennek,
Ki megállja bosszúját Izraelnek,
Ő szép népének?”
„Lásd, kicsoda ez ellene Istennek,
Ki boszúkat mond ő szép sereginek!”
Ott mind előszer Dávidnak beszélnek,
Sokat igérnek.
Öregbik bátyja, Eliab, hogy hallá,
Szegény Dávidnak nagy haraggal szóla:
„Mire(15) jöttél el, juhot őrzesz vala,
Hon hagytunk vala.
Nagy álnokságod tudtam, kevélységed,
Megbánod, Dávid, az te ide jötted.”
Dávid szólala: „Mit véttem ellened;
Mit árt teneked?”
Tudtára adák az Saul királynak,
Elöve hivák; mondá Saulnak,
Hogy hallgatnának:
„Ime te felséged szolgája vagyok,
Az Jász vitézzel én szemben megvivok.”
Az Saul mondja: „Nem vagy elég ok;
Erősek az Jászok.”(16)
„Nem?” – a királynak Dávid mondja vala;
„Lám az te szolgád juhot őriz vala,
Oroszlán és medve eljőnek vala,
Juhot kapnak vala.
Velek megvivtam, én megverem vala,
Juhot torkokból én kivonszom vala,
Ők én ellenem feltámadtak vala.
Velem megvivnak vala.
Sőt az állokat megragadom vala,
Oroszlánt, medvét így megbirtam vala.
. . . . . .
Tudom és bizom, ez Jászt én meggyőzöm,
Mint egyiket az vadnak én megölöm,
Im én elmegyek, népedet megmentöm,
Boszúdat kitöltöm.
Ez környülmetéletlen Jász ki volna!
Az élő Isten népét szidalmazza,
Mely Isten engem az vadak kezekből,
Megszabadíta.
Reménylem, ez Jásztól es megszabadít.”
Saul mondja: „isten téged segít.”
Dávidra adá Saul ő ruháit,
Minden fegyverét.
Ő sisakját és pánczéljait reá adá,
Törét felköté, azt kisirti vala,
Ha eljárhatna, Dávid elindula,
De nem járhata.
Királynak szóla: „Nem szoktam így járni.”
Kezde vetkezni, botot emelgetni,
Torrens(17) vizéből öt követ kivenni,
Tarsolyba hányni.
Dávid kezében egy parittya vala,
Az Góliátnak eleiben járula.
Dávidot az Jász hogy meglátta vala,
Hogy gyermek vala;
Ezt mondja az Jász: „Mi nem(18) eb vagyok én!
Hogy csak egy bottal jössz most én ellenem.”
Szidalmat monda Jász az Dávid ellen,
És a zsidók ellen.
„Én te testedet madaraknak adom,
Az bestiáknak szaggatnia hagyom.”
Dávid ezt mondja:”Ellened ezt szólom,
És im ezt mondom:
Nagy fegyverkezvén(19) tőrrel és kopjával,
Jössz én ellenem, paizzsal, pánczéllal;
Én te ellened Isten hatalmával,
Benne bizással.
Nagy bátor szivvel veled szemben megyek,
Igen megvetlek és téged megöllek,
Az mi Istenünk nevével elvesztlek,
Semmivé teszlek.
Itt fejed veszem; tested neked adom,
Vadnak, madárnak szaggatni elhagyom
Ezt minden(20) földnek tudására adom,
Jó Istenönk vagyon.
Jól tudja földön ezt minden keresztyén(21)
Nem csak fegyverrel oltalmaz az Isten;
Hatalom nála; titeket az Isten
Ad mi kezünkben.”
Nagy Góliát Dáviddal szemben juta(22),
Az Dávid hamar tarsolyban nyúla,
Egy követ kivőn, tevé parittyába,
Megcsavarítá.
Góliátnak hajta(23) homlokában.
Ottan az kő marada homlokában;
Ott hanyatt-homlok esék el leborulván,
Eszét elhagyván.
Immár Dávidnak fegyvere nem vala;
Futamék, az Jásznak testire álla,
Az Jász fegyverét hamar el-kirántá,
Nyakát elvágá.
(1) Mint.
(2) Filisteusok.
(3) Is
(4) A héber szerint: párbajvivó.
(5) Érczezett, érczczel bevont.
(6) Szekernye: ocrea, cothurnus,magas-száru csizma.
(7) A szövőszéken keresztül vetett erős henger-rúd, melyre a szőni való fonal feszítve van.
(8) Nemzedéke.
(9) Mind, mindig.
(10) Rozs- v. árpalepényt.
(11) Mikor.
(12) Magalához: a szekér-védgáthoz, melyet az izraeliták táborak körül szekereikből állitottak.
(13) Előáll, v. ö. ELEVE, HB.
(14) Hogy.
(15) Miért.
(16) Szembe szállok.
(17) Patak.
(18) Quid ni? Vajon!
(19) Fegyverkezve.
(20) Egész.
(21) Naiv anachronismusa a jámbor verselőnek.
(22) Jöve.
(23) Hajítá.
Forrás: A Magyar Irodalmi Tanulmányok Kézikönyve a felgymnasiumi s felreáltanodai tanulók számára Szvorényi József, cist. R. áldozár egri főgymnasiumi igazgató s magyar akadémiai tagtól. Pest, kiadja Heckenast Gusztáv 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése