2011. nov. 18.

Radnóti Miklós: Férfinapló (1931.)


Napjaim tetején ülök, onnan
lóg le a lábom, hajamon
hófelhő kalapoz és szavaim
messze, kakastollak közt
portverve menetelnek!

Mondják, hogy virrad a gödrök
alján, füvek alatt csillogva
lesnek a tücskök s napitta
pocsolyák helye lelkesedik
döngölő léptek után!

Talán vihar jön, mert
simul halasodva a borz víz,
széttette a csönd lábát
az út fölött és harcos
zajokkal készül marakodni!


(Forrás: Radnóti Miklós: Erőltetett menet – Válogatott versek)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése