Egeres... a táj egyre otthonabb,
Otthonibb színű a föld és az ég.
S már látom a vas-polip-karokat -
A magasfeszültségű vezeték
Városom felé, rajtuk át halad.
Szikár, merész acél-madárijesztők,
Hegy-völgyön át dombról dombra szökellők.
Kézről kézre adják az áramot,
Mely itt fejlődik s innen indul el
Erdélyi erőkkel itt telítődik
És meg nem áll a "kincses" háztetőkig.
Egeres... otthon az én kicsi lámpám
Verset bevilágló sugár-köre
Innen ered. Fénynek és költeménynek
Itt van talán a rejtett gyökere.
Nyár van. Vonatom még csak nem is lassít
Áramfejlesztő Egeresnek táján.
De töprengésnek téli éjszakáján
Egeres lát el engem titkos fénnyel,
S ahogy száguldok, megtelik itt lelkem
Magasfeszültséggel.
(Forrás: A végtelen mondat - Versek a szülőföldről 8. old. - Kriterion Könyvkiadó Bukarest 1977.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése