Petőfi életének azon szakaszai, melyekben ő és a magyar színpad közvetlen vonatkozásban vannak egymáshoz, leginkább bizonytalanok. Ami természetes is. A költő csodapályájának kezdetén nyomtalanul szerepelt a deszkákon, amelyek neki „elzárt mennyország”. Személye akkor még csak a látnok tehetséggel bíró jó barátok előtt jelentős. Színészi tehetsége alig jelentkezik. A Nemzeti Színháznál szolgai minőségben lévén, - legfeljebb a ma rendezetlenül, kétségbeejtő gondozatlanságban heverő levéltár* (* V. össze tanulmányomat, mely a Múzeumi és Könyvtári Értesítő II. évf. 2-3. számában jelent meg „A budapesti Nemzeti Színház könyv- és levéltára”. (Külön lenyomatban is Budapest 1908. 4. 7. l.) őrizhet róla némi adatot, ami az adminisztráció iratnyalábjaiban lappang. Az első színpadi működése idején, midőn Sepsy Károly kis vándorszínész-társaságának tagja, - a második idején, midőn Csehfalvy Antal truppjában mímel, olyan jelentéktelen társulatnak jelentéktelen tagja, amelyről akkor lapjaink „Közli József”-ei nem emlékeztek. Ő maga ki nem elégítő adatokat mond e színészkedéséről itt-ott leveleiben s utazásairól szóló írásaiban s egy versében.
Valamivel élénkebb volt az a színészkedése, amely Szabó József kiváló színtársulatnak körében történt, melynek akkor legjelesebb vándor-színészeink egynehánya volt tagja. Erről az időszakról már többet tudunk, de azt teljes egészében megrajzolni ma sem vagyunk képesek ugyan, de a társulat belső életéről fennmaradt napló* (* Szuper Károly Színészeti Naplója 1830-1850. Sajtó alá rendezte Váli Béla. Bp. 1889. 8. 69. l.) és emlékezés* (* Némethy György: Visszaemlékezések. Pesti Napló 1882. 245-246. sz.) valamelyes vázlatos képet mégis nyújt az ő színészkedéséről
Az ezután következő színész-időszak különösen szórványos fellépésekből áll, amikről két fennmaradt színlap beszél, vagy mikről nem szól sem színlap, sem feljegyzés, csupán általánosságban ő maga egy-egy levelében emlékezik.
Az „elhagyott kis vándor-színészfiú, kire se Isten, se ember nem nézett, nem ügyelt” színészi pályájának egész sorát tehát nem ismerjük. Amit tudunk belőle – ezer felől összeszedett apróság –, s valóban ilyen apróságokat oly nagy becsben kell tartanunk, mint fényes életútjának nagy momentumait. Éppen azért szükségesnek látjuk azt a nehány apró adatot, amivel színészkedésének történetét valamelyest kibővíthetjük, közreadni.
Ez adatok székesfejérvári első fellépésére (1842. nov. 10.) s a Szabó József társulatával való pályázatának (az előbbi naptól 1843. márc. 15. után, de ápr. 1. előtt) legelejére vonatkoznak.
Közismert dolog, hogy Petőfi 1842. november 9-én Pápáról Székesfejérvárra jött, hogy Szabó József színtársulatának tagja legyen. A társulat tagjai voltak: Vitéz Keszi József, egykor a tragikus végű pozsonyi társulat vezértagja, meg a felesége, Gosztonyi Viktória; Szuper Károly jellemkomikus, és a felesége Morócza Antónia; De Cau Mimi, a híres szépség, Gosztonyi Viktóriának egyszer diadalmas másszor legyőzött vetélytársnője a primadonna-harcokban. Munkácsi János és felesége Mészáros Anikó, Nagy Tini és Körmendi Lina; Török Béni a hősszínész, Almási Pista a rendező és sokoldalú actor, Fekete Soma, a társulati belharcokban Petőfi kitartó fegyverbarátja később pesti szerkesztő, Némethy György énekes, Petőfi szobai – sőt ágyi lakótársa, később a budapesti Nemzeti Színház pénztárosa. Fitos Sándor táncmester és színész, Görbe Ferdinánd, Keszthelyi Ferenc, Fehér János. Az igazgató nyers, durva ember, akinek a felesége – „kitűnően nevelt bárókisasszony” – nem volt színésznő.
Ennek a színtársulatnak lesz tagjává Petrovics Sándor, akit a színlapon Borostyán-nak írnak s akit majdan Petőfinek fognak hívni.
A társulat első előadása Székesfejérvárt október 16-án volt, ekkor teljesen új, fényes ruhatárral Melesville és Roger de Beauvoire „Saint Georges lovag vagy a’ Mulát” című 3 felvonásos színjátéka került színre Csepregi Lajos fordításában.* (* A darab súgókönyve a székesfejérvári városi színház könyvtárában fennmaradt. Szabó könyvtárát ugyanis Bogyó és Mándoki aradi színigazgatók vették meg, akiktől a székesfehérvári színházi vállalat, utóbb pedig maga a város birtokába került. A könyvtárt most rendezem s így találtam meg e színésztörténeti fontossággal bíró könyvtárt.
A „Saint Georges lovag” súgókönyve nyomtatvány (Erdélyi magyar nemzeti színházi zsebkönyv 1842. évre /kiadták Nagy Ferenc és Farkas Lajos/ 12. r. 7-137. l. Kolozsvár 1841) leltári száma 435. Fennmaradt szerepei: Déryné, Felekyné, Telepi,Egri,Erdősnek,Almásinak voltak kiosztva.)
A művelődés- és irodalomtörténetre legjelentősebb volt a november 10-i (péntekre esett) előadás. E napra A Párisi Napló volt kitűzve s ebben lépett fel Petőfi először, mint a társulat tagja.
A darab súgópéldánya fennmaradt (lelt. Szám: 404) s címlapjának szövege szóról-szóra a következő:
A PÁRISI NAPLOPÓ
Vig Játék 3 felvonásban – Bayard és Vanderbusch
munkája Dunkel Tódor után fordította
Szigligeti Eduárd*
1837.
Szabó József tulajdona,
(* Ferenczy Zoltán érdemes Petőfi Életrajzá-ban úgy sejti, hogy a Nagy Ignác-féle, a Szinműtár IV. köt. 2 (helyesen 3-ik,illetőleg XLVI. sor) sz. alatt megjelent fordítás szerint adták. Az előadáson szerepelt eme súgópéldány végén látható bejegyzés szerint 1838-ban másolták. A bejegyzés szó szerint:
Irta Fekete János
bevégezte Keszij József úr
1838. Martius 6-ik napján.
Fekete János épp úgy mint e Keszi József Szabó társulatának tagjai voltak.)
A vígjáték, ha ezen a címen nem is, de közismert a magyar közönség előtt. Kedves, bár felette egyszerű cselekménye feltűnt néhai való kitűnő drámaírónknak, Csiky Gergelynek s abból írta a Suhancz című operettet (1888).
A súgókönyv szereposztásában és a fennmaradt szerepeken – sajnos – nem maradt nyoma a Petőfi-időnek. Sokkal későbbi kiosztás valamennyi: Bizot szerepe például már Vizvári kezében volt
Szuper naplójában* (* Lásd 17. lapon) tévesen azt írja, hogy Petőfi „egy inas szerepében, aki Bizot-t kineveti, midőn a naplopó a földre ejti” lépett fel. Ebből a megbízhatatlan feljegyzésből később az a tévedés állott elő, hogy Petőfi a címszerepet – Józsit – játszotta* (* Ferenczy idézett művében I. köt. 270-271. l.), aki egy helyen* (* I. felv. 3. jel.) tényleg kineveti Bizot-t.
Szuper tévedése abból állt elő, hogy ő úgy látszik naplóit nem mint naplókat, a történtek idején, de int visszaemlékezéseket írta; Ferenczy tévedése pedig igen könnyen érthető, aki a nála megszokott pontossággal átolvasván a darabot, Bizot kinevetését csak a jegyzetben olvasható helyen találta, de akkor nem a 2-ik inas, de Józsi „nevet”.
Mi sem bizonyosabb, mint az hogy Petőfi nem Józsi szerepét, de az inas – méghozzá az inasok közül a 2-ikét játszotta.
Ezt igazolja, hogy Józsi szerepe ún. nadrágszerep volt (Szabónál Kesziné, vagy De Cau Mimi játszotta) s bizonyos, hogy a kezdő színész első felléptére nem kaphatta egy közkedvelt darabnak olyan címszerepét, mely rendes körülmények szerint a primadonna játéka révén – telt házat csinált. Aztán pedig ezt igazolja Szeberényi Lajoshoz írt levele* (* Összes művek VI. köt. 111. lap. A levél kelt. Kecskemét mart. 5-n. 1843.), melyben szóról szóra azt mondja: „színész vagyok s noha igen parányi lény a színpadon, de…” stb. – amit szintén nem írhat vala, ha Józsi szerepét ő játssza.
De fő bizonyítéka a 2-ik inas szerepe. Ez egyetlen jelenetben egy mondat, de a világ művelődéstörténetében s különösen a magyar irodalom- és színészettörténetben nagy jelentőségű és méltó arra, hogy egész terjedelmében ismertessem.
Morin tábornok fia, Emil elcsavarta Meunter asszony Eliz leányának a szép fejét, s az ígért házasság elől el akar lépni. Eliz öccse, Józsi, a kis nyomdászinas (a párisi naplopó), az ügyet rendezni hajtván, felkeresi Morin tábornokot lakásán; a szurtos kis szedőinas szépen kiöltözik, de a szolganép mégsem engedi be a tábornok fényes szobájába. Csak másnap, midőn erőszakkal tolakodik be, jut a tábornok elé. A III. felvonás 5-ik jelenete az, amelyikben szemközt állanak egymással a generális és a nyomdászinas.
A színpadon vannak: Józsi, Hillaire (a tábornok komornyikja), Morin tábornok és a két inas – ezek közül a másodikat játssza Petőfi.
JÓZSEF: Be kell mennem. (Komolyszerű kaputban és kalapban.)
1-ső INAS: Itt van ez a tegnapi ember ismét.
HILLAIRE (A csokoládét az asztalra teszi.):Vessétek ki!
2-ik INAS (Józsefet visszatartja): De, mikor mondom neki, nem szabad bejönni.
1-ső INAS (Ő is megragadja): Hallja-e, vagy nem?
JÓZSEF (Kitépi magát): És én mondom – én be akarok. Szájtátók – naplopók – szolganép!
HILLAIRE: Küldetek őr után. (Józsefre mutat). Elhordja-e kend magát?
JÓZSEF: Ah, úgy volt-e gondolva; - te azt hiszed félek tőled. (Hillaire meg akarja fogni, ő gáncsot vet neki.) El a lábbal, valaki le akar ülni. (Hillaire ülve rogyik /így!/ Sok gyönyörűséges cseléd.
2-IK INAS (Felkacag): ha-ha-ha!
HILLAIRE (A földön ülve marad): Még ti is nevettek! Várjatok, ezt a tábornok is tudja meg!
1-SŐ INAS: Most már elég! Ki! Ki!
JÓZSEF: Itt valaki áhítozik még egy dacapora. Jöjj, szolgálatra termett lény.
TÁBORNOK (Megjelenik az ajtóban): Micsoda lárma ez?
HILLAIRE (Feláll): Itt van a tegnap estvéli ember ismét, tábornok úr.
JÓZSEF: Tábornok! (Leveszi kalapját.) Oh!…
TÁBORNOK: Hogy merészelsz itt zajt ütni házamban, ifjú?
JÓZSEF (Reszkető hangon): Bocsánatot kérek, tábornok úr. De ha az ember az igazságot kérni jő, nem engedi magát úgy tréfából kilöketni az ajtón.
HILLAIRE: Mi csak azt mondtuk néki -
TÁBORNOK: Csitt! (Józsefhez) Igazságot kiért, kitől?
JÓZSEF: Morin Emil úrtól.
HILLARIRE: Im hallja maga, tábornok úr.
JÓZSEF (Ugyanazon hanggal, mint a tábornok): Csitt, mondá a tábornok úr. (A tábornokhoz.) Az ön fiától.
TÁBORNOK: Már kíváncsivá teszen. (Az inasokhoz.) Hagyjatok magunkra.
HILLAIRE: De a csokoládé -
TÁBORNOK: Jól van, jól – hiszen itt van -
JÓZSEF (Félre): Nem tudom, de bátorságom különös lábon áll.
(Inasok el.)
Íme, ez volt Petőfi első jelenése a székesfejérvári színpadon. Sőt bizonyos értelemben – ez volt Petőfi első szerepe.
Úgy látszik, a k öltő ezt óhajtá első szerepének tekinteni. Valójában nem volt az, hisz elébbi színészkedése alatt is játszott, sőt tudjuk, hogy első fellépte alkalmával a Peleskei Notárius ban játszott – három szerepet, sőt hihető, hogy sokat játszott eleddig is, mert oly társulat, melynek csak hat tagja van, egy tagját sem pihentetheti soha – s játszatja egyre. Petőfi mint két kapitulációs színész jövén ez elsőrangú társulathoz, bizonnyal csak azért tekinté ezt első szerepének, mert ama társulatokat komolyaknak nem tartá s innen óhajtá színészi pályafutását számítani.
„Első szerelem” című költeménye is ezt mutatja, de igazolja ezt ő maga is, midőn Bajzához – „Kecskemét Mart. 14. 1843.” kelettel írt levelében* (* Összes Művek VI. köt. 97. lap.), melyhez a Athenaeumban való közlés végett csatolás e költeményt – ezt írja:
„Nem tudom, mit ér az »első szerepem« című; de örülnék, ha méltó volna a megjelenésre, mert első fölléptemre emlékeztet. Egyébiránt Tekintetes Úr ítéletére bízom.”
Némethy György fentebb említett Visszaemlékezései szerint azonban Petőfi nem A Párisi Naplopó-ban lépett először a székesfejérvári színpadra hanem a Bársonyczipő-ben.
A darab tényleg Szabó társulatának műsorán szerepelt* (* Kézirat 4. É. n. Leltári száma 38. A székesfejérvári városi színházi könyvtárában.), a fennmaradt súgókönyvben a szereposztás is fel van tüntetve.
A teljes cím:
BÁRSONY CZIPŐ
vagy
GREIFEN STEIN VÁRA
Lovagi néző játék 5 felvonásban
Pichler Karolina regéje után
ZULIMA
Előjátékkal szabadon kidolgzta
Birch-Pfeiffer Charlotta
fordította
Ts. Deáky Filep Sámuel Úr
Kolozsváron
Szabóék ily szereposztásban adták:
ZULIMA:
Gróf Greifenstein – Tör(ök)
Gróf Feletri – Almási.
Zulima - /De Cau/ Mimi
Gotfried – Fitos.
BÁRSONY CZIPŐ:
Leopold hg – Keszy
Cancellár – Keszt/helyi/
Gr. Önsheim – Bo...v Bold…?
Gr. Burgau - /Fejket/e/
Gr. Feletri – Al/mási/
Ágnes – Mi/mi?/ v. Mu/nkácsiné?/
Netta – Keszyné
A gróf Önsheim neve mellett az irón elfakulása miatt alig vehető ki, hogy e szerep kire volt osztva: Bo/rostyán/ volt-e a színész, aki játszotta, vagy Bold/og Lajos/? Lehet, hogy Borostyánt jelzi a két kiolvasható, míg az a két sejthető betű, ami ezt követi Boldogot, akiről Szuper írja, hogy Pozsonyban tagja volt a társulatnak. Arról, hogy e színész mikor jött Szabóékhoz, a Napló nem szól s úgy lehet, hogy már Fejérvártt is tag volt.* (* Boldog Lajos később a budapesti Nemzeti Színház tagja lesz. Hogy mikor lesz azzá, az ez idő szerint ki nem deríthető. A Nemzeti Színház levéltára rendezetlen s hozzáférhetetlen s az igazgatóság csak 1853-tól bír kiadásik könyvekkel. Ezekből kiderül, hogy Boldog Lajos 1854 március végével megszűnik a színház tagja lenni – s ez idő óta Pesten könyvkötő. 1854-55 években a színház könyvkötői munkáit szállítja. – Péchy Gyula úrnak, a N. Sz. titkárának szíves közlése.)
A szereposztás tehát nem nyújt semmi támasztékos a költő fellépésére, így nem volt egyéb hátra, mint hogy átolvassuk a darabot s keressünk olyan instrukciót benne, amely valakinek nevetést parancsol, sőt olyant, hogy a nevető „szívéből” nevethessen. Nevetés a darabban háromszor fordul elő. A II. elvonás 1-ső színben gróf Feletri nevetve szól s ugyanott ugyancsak ő álnok mosolygással tesz megjegyzést s az V. felvonás változásának 3-ik jelenetében az Ertz-Hertzeg „mosolyog”. E két szerepről pediglen tudjuk, hogy nem Petőfinek játszta, de nem is játszhatta.
Rá fogunk -e jönni Petőfi szerepeire most, a székesfejérvári városi színház becses könyvtárának rendezése közben, - ki tudná? De kétségtelen, hogy színtársulatának repertoireja ha nem is teljesen, de nyilvánvalóvá lesz s körülbelül sejteni fogjuk, hogy mely darabokban léph e t e t t fel?
Nem képzelődünk, hogy elmondott adataink nagyot lendítettek volna Petőfi életrajz-kutatásának ügyén, de talán nem végeztünk hiábavalóságot, midőn ezt a néhány adatot megmentettük az elkallódástól; annál is inkább alkalomszerű ez most, amidőn a Fejérmegyei és Székesfejérvári Múzeum Egyesület bensőségteljes ünnepély keretében emlékezett meg a költő első fejérvári fellépéséről annak hetvenedik évfordulása alkalmából.
REXA DEZSŐ
Forrás: Irodalomtörténeti Közlemények. Szerkeszti Sziládi Áron. XXIII. évf. Budapest, a Magyar Tudományos Akadémia kiadása 1913.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése