Petőfi SALGÓ-jában, mikor Kompolti Dávid a szép martalékkal, Perennával fölért Salgó udvarába s a karjain alélva fekvő nőt egy kerevetre tette
- megáll előtte s elmerülve nézte
És lelkesedve így szólt: „Oh, miért
Fejem nem oly nagy, mint az ég, hogy annyi
Szem volna rajt, a hány csillag van ott,
Hadd bámulnálak valamennyivel!”…
A valószínűség amellett szól, hogy a költő a rabló lovag ajkára adott eme képszerű gondolatot olvasmányaiból merítette. De alakított is rajta, mégpedig úgy, hogy a minden időben finoman szépnek tartatott költői kép a durva haramia lelkületéhez illeszkedjék s olyasmit ne lehessen róla mondani, mint amit – a hagyomány szerint – Lisznyai Kálmán mondott egykor Petőfinek egy kirándulásuk alkalmával Petőfi költői egyéniségéről – Az éghez hasonló nagyfejűség kívánása szertelenkedő beszédmódhoz szokott rabló szájából még természetesebbnek is mondható, mintha az éghez kívánna hasonló lenni, amelynek fogalmával elkövetésében foglalatos.
A magyar irodalomban Rájnis Józsefnek, A Magyar Helikonra vezérlő kalauza 29. lapján (Pozsony, 1781.) találjuk először azt az epigrammot, amelyből Petőfi ezt meríthette. Ott ugyanis az „alagyás versek” közt XXI. alatt ez olvasható:
Egy Csillag-nevű ifjatskáról.
Tsillagom! Oh bár ég volnék, mikor égbe tekintesz!
Onnét néznének téged ezere szemeim.
Rájnis nem mondja, hogy honnan vette, de kétségtelen bizonyos, hogy ama Plátónak tulajdonított s legtöbbször tőle származottnak is tekintett két epigramm egyikének fordítása, melyeket a commentatorok nagyobb része a bölcs által Aster (Csillag) nevű tanítványához írottnak szokott tartani. Eredeti szövege:
(…)
Ezt az epigrammot Lewes is idézi A philosophia történetében, de nem mint férfihoz intézett költeményt, s Bánóczi a magyar kiadásban (I. k. 407. l.) így fordítja:
Nézed a csillagokat, kedves; volnék csak az égbolt,
Hogy nézhetnélek a szemek ezreivel!
Rájnis könyvének címét sem Petőfi könyveinek lajstromában, sem azok közt a könyvek közt nem találom, melyeket Ferenczy Zoltán szerint Petőfi egy s más helyen kölcsönkért s olvasott. Arra, hogy az epigrammot eredetiben olvasta volna, gondolni sem lehet 1841-2-ben Pápán nyert bizonyítványa szerint is gyenge osztályzata volt a görögből, amivel később sem foglalkozott. Lehet, hogy mégis Pápán forgatta Rájnis könyvét, melyre az iránta jóindulattal viseltetett Tarczy Lajos figyelmeztethette. Az talán csak a véletlennek tudható be, hogy Petőfi Uti jegyzeteiben Salgó vára meglátogatásáról szólva ezt írja: „Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán, tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt. Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó.” Vagy talán Salgó legfelső csúcsáról mérföldeken túl barangoló tekintete, addig megtett vándorútja elmaradt rögei közt újból észrevette ezt az el nem felejtett gyöngyszemet, helyet szánt neki a tervezett költői beszélyben s Uti jegyzeteiben erre célzó emlékeztetésül mondja Salgót a csillagok közel szomszédjának. Igen, nem, - talán!
SZ.
Forrás: Irodalomtörténeti Közlemények. Szerkeszti Sziládi Áron. XXIII. évf. Budapest, a Magyar Tudományos Akadémia kiadása 1913.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése