Kárpátvadász mint fenyüszál,
Juhászleány – tópartonáll
’Leányka, lelkem csillaga,
Oh légy szívem menyasszonya!’
A lány reá busan tekint,
Busan rubint-toronyra int.
„Kezem tied csak úgy lehet,
Ama követ ha levehetd.”
Kárpátvadász mint fenyüszál
Fölvont íjával ím kiáll.
A nyíl suhog s a nyíl talál…
’Oh lányka, nézd: a kő leszáll.’
De a rubint vizbe zuhan,
Fel a vizből tündér suhan.
„’Jer le velem, szerelmesem!
Tied kövem, ha jösz velem.”’
Kárpátvadász mint fenyüszál
Utána zúg, előtte áll.
’Tündér, tündér, add a követ!
A lány enyém csak így lehet.’
Tündér megint vigan kacsint,
Csókot rubint-ajkára hint.
„’Feledd, feledd fön kedvesed!
Tündérkirálynő jegyesed.”’
(* Azon mondárul, melly azi tt közlött balladának alapul szolgál, megemlékezett már Dalár Tamás is „Kirándulás a Kárpátokba” czimü czikkében, mellyet a „Család könyve” II-od évi folyama közlött. (Lásd e folyam 141-dik lapján a rubint-mondára vonatkozó adatokat.) E monda más változatban is él, mint kézsmárki barátunktól értesülünk, ki azt költeménnyé dolgozta. Az ő értesitése szerint a monda ez. „A zöld-tó partján áll a rubinttorony; ennek csucsán volt hajdan a büvös rubint, mellynek birtoka után egy környékbeli juhász sovárg. A juhásznak gyönyörü leánya van, kit sokan kérnek. Az apa annak igéri, ki a rubintot lehozza. Sokan megkisérlik, de a kisérlet egynek sem sikerül. Jön egy vadász, megszereti a leányt, s a leány őt. A vadász szerencsésen lelövi a rubintot, hanem ez begörbül a tóba. A vadász utána rohan, hogy visszakeritse; de – nem merül fel töbé.”
Mi magát a balladát illeti, erre nézve tehetni nyelvi tekintetből egyes kifogásokat; de szerkezete olly költői, tömör és arányos, hogy a müvet közlésre méltónak itéltük. A szerk.)
Forrás: Család könyve. Hasznos ismeretek és mulattató olvasmányok. Szerkesztik Greguss Ágost és Hunfalvy János. Pest, 1858.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése