- Csöndes beszélgetés –
A beszélgetést két előkelő ló folytatja egy gyönyörű istállónak két
egymás mellett fekvő bokszában. E lovak már megették az esti
abrakporciójukat, megitták a maguk vödröcske vizét, s miközben a
lovászgyerek, aki távolról sem olyan intelligens, mint ők, horkol és
szerelemről álmodik, e két lovak megbeszélik a napi eseményeket. Hogy én
megértem, amit beszélnek? E pillanatban nem jut eszembe, hogy híják a
magyar népmeséknek azt a füvét, amelynek az a csudatékony ereje van,
hogy aki a birtokába jutott: érti állatok és növények szavát. Tehát nem
hazudom azt, hogy e fű nálam van. Hanem csodák annyit mondok, hogy
napközben annyi szamár beszédet hallok, és megértem őket, mért ne
érteném meg este, amit okos lovak csevegnek. Ne tessék haragudni, hogy a
banális Első ló és Második ló vinyettájú megszólítást alkalmazom, de az
olvasónak nem szabad elfelejtenie egy percig sem, hogy lovak beszélnek
egymással. Mert a lovak esetleg egy-egy egyszerűbb ostobaságot is fognak
mondani, és akkor azt lehetne hinni, hogy mégiscsak emberek intézik
egymáshoz a szót.
ELSŐ
LÓ Most rájöttek a doppingra, és most nagy kavarodás lesz miatta. A
trénerünket elkergetik, a lovászfiúknak kihúzzák a fülét, s egy
állatorvos fog molesztálni bennünket állandó jelenlétével, egy
állatorvos, aki inkább állat, mint orvos, s akit már régen fel kellett
volna ruházni a doktori címmel, mert éppúgy nem ért a mesterségéhez,
mint az emberek orvosai.
MÁSODIK
LÓ Hagyjuk az orvosproblémát, amit majd más alkalommal intézhetünk
el, maradjunk meg a doppingnál, és mondja meg ön nékem, hogy valóban
megbotránkozik-e rajta?
ELSŐ LÓ Meg. A lapok is azt írják, hogy botrány, hogy felháborító skandalum, hogy..
MÁSODIK
LÓ Ne folytassa. Nem kell mindent készpénznek venni, amit a lapok
írnak, ámbár, amit írnak, valóban majdnem mindig készpénz. De nem az
olvasónak, hanem a kiadónak. Kérdem én öntől, mint józan és belátásos
lótól: mi a dopping?
ELSŐ LÓ A dopping nem egyéb, mint a bennünk, lovakban levő képességek mesterséges felfokozása.
MÁSODIK
LÓ Az. Csakugyan az. Vajon az a képesség, amit mesterségesen
felfokoztak: nem a mi képességünk-e? Ki futja azt, amit én futok, ha
izgatószereket kaptam? A szomszéd? Nem. Hanem én. Tud-e ön úgy futni, ha
izgatószereket kap, mint én? Nem tud. Vagy jobban tud. Egyformán futni
semmi esetre sem fogunk, ha pontosan ugyanannyi izgatószert adnak is be
önnek, mint nekem. Ha pezsgőt iszom, én egészen másforma ló vagyok, mint
ön. Az emberek sem egyformák, mikor isznak. Az egyik röpülni szeretne
ilyenkor, a másik egyetemi tanár akarna lenni, a harmadik népdalokat
dalol, a negyedikből harapófogóval sem lehetne egyetlen szót kihőzni. De
ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg. A lényeg a következő: vannak
képességek, amiket csak az izgatószerek kényszerítenek ki az emberekből.
Ön ismeri nyilván Poe Edgar poézisét? Nagyon sok ló ismeri. Íme, abban
nincs egyetlen sor sem, amit írójuk józan fővel vetett volna papírra. De
a nevezett költő értékének megítélésénél ez a szempont sohasem játszott
szerepet. Mert a versek szépek. Ki mondaná, hogy nem Poe írta őket,
hanem az izgatószerek? És aki mondaná, helyesen beszélne-e? Nem kell-e
örvendenie az emberiségnek, amikor olyan kincsekhez jut, amiknek
alkohol, ópium, morfium vagy hasis a bányászaik? Amit az ember álmodik
alkoholtól, ópiumtól és morfiumtól, az alkohol, az ópium, a morfoium
álmodta-e? Továbbá minden ember ugyanazt álmodja-e ugyanattól az izgató
ágenstől?
ELSŐ LÓ Ágens az ügynök, mi?
MÁSODIK LÓ Ez esetben nem ügynök.
ELSŐ LÓ Egyszer ügynök, egyszer nem?
MÁSODIK
LÓ Különben, ha akarja: ügynök. Az az ügynök, aki elmegy az
agyhoz, és megköt vele egy olyan üzletet, amit e személyes érintkezés
nélkül megkötni lehetetlen lett volna. Rábeszéli az agyat valamely olyan
termelésre, ami különben esze ágában vagy esze tekervényében sem lett
volna. és ebből olyan nagyszerű dolgok támadnak, amiket az emberiség még
egyetlen esetben sem utasított vissza. Honoré Balzac feketekávéja,
Edgar Poe szilvóriuma, Oscar Wilde morfinja: csupa dopping. Hol
jelentettek be óvást ellenük?
ELSŐ LÓ Igazságnak látszik.
MÁSODIK
LÓ Nemcsak látszik, hanem az is. Mármost vannak emberek, akiknek
nincs szükségük izgatószerekre ahhoz, hogy alkossanak. Nagyon örvendek.
De vannak olyanok is, akik az izgatószerek nélkül megmozdulni sem
tudnak. De tessék várni. Megkapják a doppingot, s akkor repül az
elméjük. Ohó! Ne gondolja, hogy mindegyiké! A szegény riporterkuli
magába spriccelheti Arábia minden fűszerét, felöntheti egész Epernay
városát, összes gyárhelyiségeivel és pincéivel együtt, fantáziája mégse
lesz, csak hazudni fog, két méterrel a tenger színe fölött. S valamely
generálisból akkor sem lesz Moltke, ha lelegel egy egész kert zöld
mákot, amely tudvalevőleg ópiumtartalmú. És vannak híres magyar
politikusok, akikbe az egyesült európai orvostudomány sem tudná
beleizgatni, hogy minden mondatban alanyt is, állítmányt is mondjanak.
Ön tudja a francia közmondást: Ou il n’y a rien, le roi perd son
royaume. Ez magyarul is megvan, noha nem ilyen érdekese. Ahol nincs, ott
ne keress. A dopping nem olt bele képességeket senkibe, csak megmutatja
őket, ha vannak. Mit mondjak önnek: a mikroszkóp a természettudomány
doppingja, a távcső a csillagászaté. Amikor kitalálták őket, voltak is,
akik csalást emlegettek. És dopping a gőz, amely hatvan kilométerrel
viszi az embert, és a benzin, amely százhússzal rántja tova ma, holnap
talán kétszázzal.
ELSŐ LÓ Tehát mit gondol ön?
MÁSODIK
LÓ Én a következőket gondolom. Az, hogy mi futunk, fölösleges. De
csak úgy fölösleges, ahogy fölösleges regényt írni, színpadon
színdarabokat játszani, ebéd közben ötleteket mondani. Mindezeket az
emberek mégis gyakorolják,mert hozzátartozik az ember voltukhoz. Nos, mi
futunk, mert mi lovak vagyunk; azt mondják, hogyha megyés püspökök
volnánk, akkor nem futnánk. Ha futunk, akkor fussunk minél sebesebben.
ELSŐ
LÓ Nagyon egyszerű. Tessék minden lovat doppingolni. Lesznek, akik
nem bírják ki; ezek dopping nélkül tudnak kitűnően futni, és lesznek,
akik a doppinggal ragyogó eredményeket futnak bele a történet
évlapjaiba.
ELSŐ LÓ De kedves jó uram, mi lesz a fogadásokkal?
MÁSODIK
LÓ Ezt ne említse, mert dühbe ugrom. Ki mondta az embereknek, hogy
fogadjanak? Ki áll oda a költő mellé, mikor a tollat kezébe veszi,
hogy fogadjon: hosszú novellát ír-e, vagy rövidet, bárgyú történetet,
vagy ostobát, vagy esetleg társadalmi regényt, amitől az isten mentsen
meg bennünket. És aztán ön azt hiszi, hogy amikor nem doppolnak
bennünket, akkor mi úgy futunk, ahogy tudunk, ahogy a lábunk
tehetségéből telik? Tudja ön, mi a zsoké csizmája?Tudja ön, mit suttog a
bokor, ha megrezzenti a szellő, és mit suttog az owner a trénernek, a
tréner a zsokénak, mikor a mázsálónál harangoznak? Tudja ön, mit izent
Kossuth Lajos, és tudja-e, hogy mit izen a bukméker, ha egy-egy ló túl
van terhelve nála? Mindezt ön nem tudja, tehát semmit sem tud. A
doppinggal a ló csalja meg a publikumot, de hányszor csalják meg a
lovat? A szügyem elfacsarodik, ha rágondolok, hányszor lehettem volna
első, egy deci spriccer és egy deka morfin nélkül, amikor jó utolsónak
kellett lennem. És akkor olvasnom kellett, amit a sporttudósítók
összeírtak rólam. Pedig keserves az!
ELSŐ LÓ Miért, miért?
MÁSODIK LÓ Mert én ló vagyok, és megtanultam olvasni, de azok úgy lovak, hogy még írni sem tudtak megtanulni.
(Forrás: Lóverseny 108-114. old. – Erik Kiadó Bp., 2005.)
