A francia klasszicizmus, a francia klasszicista dráma

I.       A stílusirányzat

II.

a)      A francia dráma jellemzői

b)      Történelmi környezet

c)      Neves alkotók

         -        Corneille

         -        Racine

         -        Moliere

d)      Neves gondolkodók

III.    Összegzés

A barokkal szinte egy időben, olykor egymással keveredve fejlődött ki a 17. század közepe körül a klasszicizmusnak nevezett stílusirányzat, mely a racionalizmust és az antik művészet normáit tekintette irányadónak.

E normák merev szabályokká formálódtak, s ez leginkább a francia klasszicista drámában mutatkozott meg. Elutasítják a képzeletet, fantáziát, mindennek valószerűnek kell lennie.

A hármas egység követelménye szerint egy helyszínen, behatároltan egységes időben (egy nap alatt) és mellékszálak nélküli egységes cselekménnyel játszódik a dráma.

Követelménye a mértéktartás, az illendőség, a valószerűség, a harmónia, az erkölcsi nevelés.

Ez időben már a maihoz hasonló színházépületek voltak, függönnyel. A női szerepeket már nők alakították. Díszleteket alig használtak, inkább kellékeket. A jelmezek nem voltak korhűek.

A francia klasszicista dráma kialakulásának történelmi közegét XIV. Lajos (1643-1715), a Napkirály kora adta. Udvarát az irodalmi illedelmesség és a polgári józanság határozta meg. Az államrendszer hatására az irodalom is a törvényekhez, szabályokhoz alkalmazkodott.

Az irodalom neves képviselői közé tartozik Pierre Corneille drámaíró (Cid), akinek művében a szenvedély és a kötelesség ütközik össze, központi érték a becsület.

Jean Racine, tragédiaíró (Phaedra) művében a szenvedély és a kötelesség harcából a szenvedély kerül ki győztesen.

Moliére, aki a színpadi komédia koronázatlan királya, a modern európai színház megteremtője, jellemeiként a „polgár” típusát ismerhetjük meg.

Az irodalmi szabályok kódexe mellett a 17. századi francia kultúrát erősen befolyásolta két filozófus: Descartes és Pascal.

A racionalizmus (az ésszerű filozófia) megalkotója Descartes, aki kimondja, még a létnek is a ráció, a tudat az alapja. Szállóigévé vált mondata: „Cogito ergo sum” – Gondolkozom, tehát vagyok! Ő a matematikai gondolkodás tisztaságát tette filozófiája alapjává: az analitikus matematika és az analitikus filozófia megteremtője.

A racionalizmus filozófiai irányzat, amely a megismerés végső forrásának a rációt, a józan észt, a gondolkodást tekinti.

Az irányzat a felvilágosodást készítette elő, és abban teljesedett ki.

Pascal a janzenizmus, vagyis a protestantizmushoz közel álló katolikus irányzat vezetője, aki az eleve elrendelés tanát vallotta, példának a szigor erkölcsi elvek szerint való  életet tekintették.

A francia klasszicizmus olyan alkotókat és alkotásokat teremtett, hogy egész Európa művelődéstörténetében meghatározóvá váltak.

Forrás: Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig – Szerkesztette: Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó

Az európai felvilágosodás. Klasszicizmus, szentimentalizmus, rokokó

I.

a)      A fogalom

b)      Előzmények

c)      Filozófia

II.

a)      Klasszicizmus

b)      Racionalizmus

c)      Empirizmus

d)      Szentimentalizmus

e)      Rokokó

f)       A felvilágosodás művészeti területei és neves alkotói

III.    Összegzés

A felvilágosodás szellemi mozgalom, eszmerendszer, amelynek célja a polgári társadalom megteremtése. Keletkezése, kibontakozása, fénykora nagyjából egybeesik a 18. századdal. Kiindulópontja az emberi ész és annak képessége. Előzményei a reneszánszig nyúlnak vissza. A természettudományos felfedezések, az ipari fejlődés, az árutermelés kialakulása, az angol és a holland polgári forradalom siettették kibontakozását.

Filozófiai forrásának az angol empirizmus és a francia racionalizmus tekinthető. A józan ész nevében felfogás jellemezte. A társadalmi rendet a szabadság, egyenlőség, testvériség demokratikus eszményei alapján akarták átalakítani. Jelszava: Merj gondolkodni! Az új eszmék terjesztője volt a francia Enciklopédia.

Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is a polgárság hiánya miatt a nemesség (Bessenyei György, Berzsenyi Dániel) szűk rétege vált hívévé és terjesztőjévé.

A klasszicizmus a felvilágosodás korának uralkodó stílusirányzata, mely az 1750-es évektől (a pompeji ásatásoktól) az 1830-as évekig tartott. A barokk ellentéte. Példaképének az antik görög ér római művészetet tekintette, ezeket utánozta. Élet- és világszemléletét az értelem, a ráció irányítja.

A racionalizmus alapján a tökéletes, de merev műalkotás szabályai éltek: hármas egység, egyszerű, ésszerű forma, mértéktartás, az illendőség, a valóságszerű ábrázolás, a harmónia, az erkölcsi nevelés, a tökéletes művészi felkészültség az érték.

Műfajai: eposz, tragédia, óda, epigramma, tanmese, nevelődési regény, episztola.

A racionalizmus francia filozófiai irányzat, ismeretelméleti módszer. Kidolgozója Descartes. Módszere a dedukció, azaz az általánostól kell eljutni az egyedi megismeréséhez.

Az empirizmus angol filozófiai irányzat, ismeretelméleti módszer. Kidolgozói: Bacon, Locke angol tudósok, akik kimondták, hogy ismereteink végső forrása a tapasztalat, az érzékelés. Módszerük az indukció, mely szerint az egyes adatoktól, az egyedi megismeréstől lehet eljutni a tudományos általánosításhoz.

A klasszicizmus mellett és vele együtt él a szentimentalizmus és a rokokó stílusirányzat a 18. században.

A szentimentalizmus érzékenységet jelent. A romantikát előkészítő (preromantika) stílusirányzat csak az irodalomban él. Elsősorban az érzelmeket, a lelki folyamatokat vizsgálja. Megkérdőjelezi az ész mindenhatóságát, hiszen nem képes megoldani a társadalmi rend és az egyén konfliktusait. Filozófiai alapja az empirizmus. Témája a szenvedélyes, de beteljesedni nem tudó szerelem. A gyötrődő hősök cselekvésképtelenek, a természet magányába vagy öngyilkosságba, betegségbe menekülnek.

Műfajai: elégia napló, levélregény.

Nincsenek merev műnemi és műfaji határok. A líraiságnak megfelelően alakul a stílus.

Követői: Rousseau, Goethe, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály.

A rokokó stílusirányzatának jellemzője az erőteljes díszítettség, kecsesség, játékosság, bájosság, zeneiség. A barokk kései szakaszában, a 18. században megjelenő átmeneti stílusirányzat. A nagy ideológiai célokkal szemben az e világiságot, a gyönyörködtetést hirdeti.

Témája az erotika, a szerelem. Kis formák, miniatürizálás, a pillanatnyiság jellemzi. Franciaországban bontakozott ki, hozzánk olasz és német közvetítéssel jutott el. Hátterében a hatalmon lévő arisztokrácia áll, a polgárság győzelmével megszűnik.

Követő alkotója Csokonai Vitéz Mihály. Tartózkodó kérelem című verse a finom erotika, szerelem, játékosság, báj, miniatűr remekműve. Egyszerre jelenik meg benne az ütemhangsúlyos és az időmértékes ritmus.

A felvilágosodás legnagyobb irodalmárai: Voltaire, Rousseau, Goethe, Schiller, Hölderlin.

Magyarországon: Bessenyei György, Kármán József, Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel

A klasszicizmus a képzőművészetben is megjelent:

Építészet:

Magyar Nemzeti Múzeum (1837-47) – Pollack Mihály

Vigadó – Pollack Mihály

Esztergomi Főszékesegyház (1820-40) – Hild József

British Múzeum – Anglia

Pantheon – Párizs

A leningrádi Admiralitás tornyos palotája és a Szmolnij

Szobrászat:

Canova: Amor és Psyche

Thorvaldsen: Vénusz

Ferenczy István: Pásztorleányka, Kölcsey Ferenc ülőszobra

Festészet:

David: A Horatiusok esküje, Marat halála

Ingres: A nagy Odaliszk

id. Markó Károly: Visegrád, tájképek sokasága

Barabás Miklós: portrék

Zene:

Haydn: oratóriumok, szimfóniák, kamarazene

Mozart: operák, szimfóniák, versenyművek, rekviem

Beethoven: szimfóniák, versenyművek, opera, kamarazene

A felvilágosodás időszakának gazdag gondolati és tartalmi megnyilvánulása törvényszerűen betöltötte hivatását. Egész Európa, de a világ művészetében hatalmas örökséget hagyott hátra az utókor számára. Az elkészült alkotások ma is értéket képviselnek, alapjául szolgálnak az utána következőknek.

Forrás: Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig – Szerkesztette: Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó

A helytállás és a hősiesség erkölcsi eszménye a 16-17. századi magyar irodalomban

I.

a)      Történelmi környezet

b)      Végvári vitézek

II.

a)      Balassi Bálint

b)      Egy katonaének

c)      Zrínyi Miklós

d)      A Szigeti veszedelem

III.    Örök erények

Magyarország 1541-ben három részre szakadt, amikor a törökök elfoglalták Buda várát. Közel százötven éven át nem volt az országnak területi egysége. Amikor 1686-ban Buda várát visszafoglalták a török uralom alól, ezzel megkezdődött az a honvédő harc, melynek eredményeként sikerült kiűzni az országból a törököket.

Balassi Bálint 1554-től 1594-ig, Zrínyi Miklós 1620-tól 1664-ig élte dicső életét, örök emléket állítva azoknak a névtelen végvári katonáknak is, akik hősiességükkel, példamutató helytállásukkal méltán váltak a kor eszményképévé. Már a 14. századtól kialakulóban volt egy új irodalomtörténeti korszak, a reneszánsz, melynek bölcsője Franciaország és Olaszország. Magyarországon először Janus Pannonius írt reneszánsz hangulatú műveket latin nyelven. A kultúrának ekkor még ez volt az anyanyelve, a fő jellemzője pedig az emberközpontú világnézet. Ez a humanista műveltség életakarással, a haza iránti politikai felelősséggel párosult.

Elsőként Balassi Bálint fogalmazza meg ezt az életérzést: „Ó én édes hazám, te jó Magyarország, Ki keresztyénségnek viseled paizsát”. Ő már magyar nyelven írta verseit, melyek a költő életében sajnos nem jelenhettek meg.

Balassi Bálint helytállásának és hősiességének eszménye fejeződik ki az Egy katonaének című versében, melyben a török elleni honvédőknek és a végvári katonáknak állít emléket. „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak”. A vers hiteles kor- és hadtörténeti dokumentum ,melynek minden szava a személyes tapasztalat valóságát tükrözi. Három pilléres a vers. A hármasság motívuma az egész versen megfigyelhető. Kilenc, egyenként három-három soros strófából épül fel a mű. Az első, az ötödik és a kilencedik versszak a vers pillérei. Az első versszak egy kérdéssel indul, melyet a költő tesz fel a hősként harcoló végvári katonákhoz szólva. „Vitézek mi lehet e széles föld felett szebb dolog az végeknél?” A következő két sorban megismerhetjük annak a csodás tájnak a szépségét, ahol végvári vitézeink portyáznak. Az első versszakot követő két pillér közé zárt három strófában a költőből pozitív gondolatok törnek felszínre. Megismerhetjük a katonák, a vitézek életét és a harcokért való lelkesedésüket. „Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul.” Mindennek az ötödik versszakban ad nyomatékot a költő. Itt tudjuk meg igazából, hogy miért is érdemes a végvári vitézek közé tartozni. Majd az összegzést követő három strófás szakasz azt mutatja, hogy a katonák élete szenvedés is egyben. Otthontalanok, nincs hova hazatérniük, kivéve a „nagy széles mezőt” és a palotájukat, az erdőt. A mulatozásuk az éhségből, szomjúságból és a csata utáni fáradozásból áll. Mint minden háborúban, itt is veszítenek katonákat, akik gyakorta hősi halált halva „sok vad s madár” táplálékául szolgálnak. Végül, a vers befejezéseként a költő áldást kér Istentől a végvári vitézekre.

Balassi e versében paradoxonnal fejezi ki a vitézi élet szépségét és nyomorúságát egyszerre.

A reneszánsz korszakot követte a barokk, mely mint irodalomtörténeti korszak a 16-17. századra tehető. Jellemzője a nagymértékű túldíszítettség, a monumentalitás, az érzelmek ábrázolására az erős érzékiség, az emelkedett hangulat, az eposz kötött formája. A 17. századi barokk főúri irodalom kiemelkedő képviselője Zrínyi Miklós. Költészetére nagy hatással volt az olasz barokk kultúra. Amellett, hogy irodalmunk jeles alakja, remek hadvezér és politikus is volt egyben. A magyar hadak fővezéreként nagyon sikeresnek bizonyult a török hódítás és benyomulás ellen. A legkorszerűbb hadviselési ismeretekkel rendelkezett, melyet hadtudományi írásaiban hagyott ránk.

Zrínyiben a törökkel vívott, ám a Habsburgok által nem támogatott harcai és a harmincéves háborúban szerzett tapasztalatai érlelték meg azt a felismerést, hogy a magyarságnak a maga erejéből kell kiűznie a törököt. Ennek az elképzelésének művészi megfogalmazása a Szigeti veszedelem című eposz, melyben Szigetvár 1566-os ostromát, a várvédők és dédapjának, Zrínyi Miklós kapitánynak hősies küzdelmét és halálát, a törökök felett aratott győzelmét énekli meg.

A mű célja, hogy a magyarságot a török ellenes harcra buzdítsa. Zrínyire nagymértékben hatott Homérosz, Vergilius és Tassó munkássága. Az egész eposz terjedelme 15 ének, 1566 strófa. A barokk stílus műben a Szigeti vár védőjét ismerhetjük meg, aki a törököktől próbálja megvédeni a várat. Ezt a történetet Zrínyi verses formában tárja elénk. Ír a magyarságról, a törökökről, a török szultánról is. Az első hat énekben az ostrom előkészítését ismerhetjük meg. Az eseményeket az égi hatalmak indítják és azok is zárják le. A török sereg Isten büntetése a magyarokra nézve. A következő 7 énekben zajlik az ostrom. A költő a tizenötödik énekkel zárja le művét, melyben Zrínyi elestének körülményeit történelmi hűséggel adja elő. Zrínyiék hősi helytállása kiengeszteli az istent. A szigetvári hősök megdicsőülnek. A mű verselése Zrínyi-strófa, bokorrímmel egybekapcsolva. A strófákat négyütemű 12 szótagos sorok alkotják.

Mindkét költő munkásságából a tisztességért, a jó hírnévért harcoló, hazájukat önfeláldozóan védő hősök képe rajzolódik. Ez a magatartás meghatározó vonzása a 16-17. századi magyar kultúrának, hiszen ebben az időben Magyarország az európai kereszténység védőbástyája.

Forrás: Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig – Szerkesztette: Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó

Janus Pannonius: Búcsú Váradtól, Mikor a táborban megbetegedett, Mars istenhez békességért

Forrás: mek.oszk

I.       Janus Pannonius élete

II.

a)      Búcsú Váradtól

b)      Mikor a táborban megbetegedett

c)      Mar istenhez békességért

III.    Janus Pannonius jelentősége

A Janus Pannonius felvett név. Eredeti neve Csezmiczei János. 1434-ben született Csezmicén, Horvátországban. Neveltetéséről nagybátyja, Vitéz János, esztergomi érsek gondoskodott. Hét évet töltött Ferrarában, ahol a humanista műveltséggel ismerkedik, tanul, fordít, verseket ír. Hazatérve nagyváradi kanonok, majd pécsi püspök lett. Részt vett a király hadjárataiban, később azonban szembefordult politikájával. 1472-ben a horvátországi Medve várában tüdőbajban meghalt. Olaszországból hozott gazdag könyvtáranyaggal gazdagította Mátyás könyvtárát.

A Búcsú Váradtól című műve egy korai verse. 1451 elején Ferrarából vakációra tért haza, s szabadsága egy részét Nagyváradon töltötte. Innen hívta nagybátyja Budára, ekkor írta ezt az elégikus hangvételű verset.

A búcsúzás mindit összetett érzés: visszatartó kedves emlékek és várható élmények keverednek. A hazalátogató Janus Pannonius verse a humanista reneszánsz otthonaként mutatja be Szent László városát, Nagyváradot.

A középkori monda szerint, mikor a székelyek élethalálharcot vívtak a tatárokkal, egy hatalmas alak jelent meg köztük kezében csatabárddal, s eldöntötte a küzdelmet a magyarok javára. Utána László király bebalzsamozott testét verejtékben fürödve találták koporsójában, a nagyváradi székesegyházban.

A vers szerkezete hét egyformán felépülő versszakból áll, melyeket a motívumok és az értékek ellentéte jellemez. Mindegyik versszak hatsoros és 11 szótagból áll. A költő egy-egy versszakban búcsúzik a Nagyvárad környéki téli tájtól. Az utazást a hó, a ködös fagy nehezíti meg. Később feloldódik a szorongó, tétova hangulat. A negyedik versszakban a város visszahúzó elemei jelennek meg. Búcsúzik a hőforrástól, Vitéz János humanista könyvtárától, a híres királyszobroktól.

Janus Pannonius Szent László pártfogó segítségét kéri az utazás alatt.

„Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!”

A refrén, a versszakok végén ismétlődő útrahívás a vers erőteljes dinamikáját adja. A Budára siető izgatott költő lelkivilágát tárják fel ezek a sorok. Maradna: mert ideköti a táj, a város szeretete, a humanizmus eszményképe: Vitéz János könyvtára, a híres királyszobrok, a város történelmi emlékei, a szent király tisztelete, de sietnie kell Budára. A téli táj bemutatásán a költő belső lelkivilágának hangulata tükröződik. Ez a búcsúvers a magyar humanista líra hazai tájon fogant első remekműve. A türelmetlen tettvágy, a feszült várakozás, vágyódás a múlt szép élményei után és a jövő iránti bizakodás érzése hatja át a költőt.

Életrajzából tudjuk, hogy ezt az utat valóban megtette. Az elégia tehát valóságos élményeken alapszik. A vers érzelemvilága, kifejezésmódja ezért is ennyire hiteles. A költő személyesen érezhette át az útnak minden gyönyörűségét és gyötrelmét. A vers zártsága és a lírai én zaklatottsága között ellentét feszül, mint ahogyan a megjelenített képek, jelenetek nyugalmát a refrén dinamikus ereje ellenpontozza.

A versszakok a búcsúzásnak egy-egy motívumát szólaltatják meg. A téli táj képei növelik a költő szorongását, de tudata minden versszak végén azt erősíti benne, hogy menjen, siessen, mert Budán a király várja őt. A kedves emlékek feletti nosztalgiázás és ezzel szemben a minduntalan parancsoló kötelességtudat a humanista ember értékrendjét mutatják.

Janus Pannonius 1464-ben részt vett a Zvornik várát ostromló hadjáratban. A költő szervezete nem bírta a tábori életet, és hamar megbetegedett. Ekkor írta a Mikor a táborban megbetegedett című versét, mely 60 disztichonból áll. A forró láz eszébe juttatja Prométheuszt. A Prométheuszt átkozó sorok között feleleveníti a régi aranykort, azt a kort, amikor még nem volt szenvedés. A versben a különböző érzelmek váltakozása, hullámzása jelenik meg. Majd az ironikus önjellemzés és a késő bánat hangjait hallhatjuk. Barátai hiába intették, nem hallgatott az okos szóra, most pedig bűnének következményét, a betegségét kénytelen elviselni. A verssorok rettenettel és halálfélelemmel teltek meg. A költő perbe száll a sorssal, a könyörtelen istenekkel. Nem akar meghalni, de hiába fél, érzi, hogy itt a vég. Ettől kezdve búcsúzássá válik a vers. De nemcsak a fiatal férfi búcsúzik, hanem a költő is, akinek halálával a neve is elvész.

Janus Pannonius szembefordult mindenfajta háborúval. Humanista szemében pedig az egyik legfontosabb érték az élet, a béke. Mikor már megundorodott mindennemű háborútól, akkor írta a Mars istenhez békességért című versét. Mars emberellenes isteni tevékenysége ellen szólal meg. Az első 14 sor megszólítások halmozása. Az első 7 sorban istenfélő magatartást tanúsít, majd a második 7 sorban elutasító gyűlölete kap hangot. Az utolsó sorban egy elcsendesülő könyörgést rebeg: „Atyánk, kíméld megfáradt pannon népemet!” Ebben a mondatban csupán a megfáradt nép iránti aggodalomból szólal meg.

Janus Pannonius a humanizmus korának egyetlen jelentős magyar költője volt, aki méltán mondhatta: „Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld”.

Forrás: Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig – Szerkesztette: Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó