A polgári tisztesség,
becsület irodalmi élharcosa magánéletében, amelyben az irodalomnak, a
színháznak korántsem jutott olyan fontos hely, mint Figaró-jának a
drámatörténetben, legalábbis kalandornak, de akár szélhámosnak is volna
nevezhető. órásmester fiaként született, s ki is tanulta apja mesterségét, sőt
egy zenélő szerkezetével a királyi udvar figyelmét is magára vonta. Igazi
hírnévre azonban pénzügyei, kereskedelmi ügyletei, perei és az azokról
beszámoló emlékiratai révén tett szert. Csempészett fegyvert Észak-Amerikába,
megalapította az Írók Társaságát, megkezdte Voltaire műveinek kiadását. Ült
börtönben vesztegetésért és kémkedésért, vádolták sikkasztással, rágalmazással.
Hatalmas vagyonokat szerzett és herdált el. Talán igazibb képviselője volt a XVIII.
századi feltörekvő francia polgárának, mint amilyennek ábrázolta. A forradalom
idején jókor emigrált, noha volt némi része annak szellemi előkészítésében, s
csak a terror múltán, 1796-ban tért vissza, hogy még nyugodt jólétben éljen
három esztendőt.
Drámaíróként Diderot eszméi
lelkesítették, jobban megvalósította őket, mint maga a tudós enciklopédista.
Mindössze hat színpadi művet írt, ezek közül az első, az Eugenie története – utazás Spanyolországban címmel egyébként
emlékiratban is megírta – ihlette Goethe Clavigó-ját;
ebben Beaumarchais saját nevén szerepel, s ráadásul személyesen meg is jelent a
bemutatóján. Három darabjában is központi szerepet játszik a furfangos
mesterember, Figaro. A sevillai borbély-ban
segít feleséget szerezni urának. Almaviva grófnak, a Figaro házasságá-ban pedig maga nősül meg. Az előbbiből Rossini, az
utóbbiból Mozart írt világsikerű operát. A harmadik Figaro-darabot, a Bűnös anyá-t, amely inkább moralizáló
dialógus, semmint dráma, szinte elfelejtették, akárcsak többi színpadi művét, a
Két barát-ot és a Tarare-t, amelyből Salieri írt operát.
Az előbb betiltott, majd
1775-ben bemutatott Figaro házassága
már a maga idejében is hatalmas sikert aratott, s valójában Beaumarchais
egyetlen igazán jelentős darabja. Remekül idézi meg korának szellemét, a
forradalom előtti évtized felelőtlen derűjében éles szemmel fedezi fel a
lappangó feszültségeket. Illyés Gyula egészséges, vérbő népi vígjátéknak
fordította magyarra, Forgách András újabb átültetése inkább az alcím szerinti
„egy bolond nap” abszurditását érezteti.
*
FIGARO
HÁZASSÁGA
Főbb
szereplők:
ALMAVIVA GRÓF, Andalúzia helytartója; GRÓFNÉ, a felesége;
FANCHETTE; FIGARO, a gróf inasa, a kastély várnagya; SUSANNE (Illyés Gyulánál
Zsuzsi), a grófné első komornája, Figaro menyasszonya; MARCELINA, házvezetőnő;
ANTONIO, a gróf kertésze, Susanne nagybátyja, Fanchette apja; CHÉRUBIN, a gróf
első apródja; BARTOLO, sevillai orvos; BAZILIO, a grófné zenetanára; DON GUSMAN
Y MAMLASZ, ítélőszéki al-elölülő
I.
FELVONÁS
Figaro és Susanne jövendő
közös szobájukat rendezik be. Susanne figyelmezteti az inast és várnagyot, hogy
a gróf, aki belefáradt, hogy a környékbeli lányok után járjon, éppen rá vetett
szemet. Noha házasságkötésekor lemondott az első éjszaka jogáról, azt titkon
mégis szeretné gyakorolni.
Megjelenik Marcelina és
Bartolo doktor. Az asszony mindenáron férjhez szeretne menni, méghozzá
legszívesebben gyermeke apjához, a doktorhoz, de minthogy az semmiképpen sem
hajlandó elvenni, hát éppen Figaróhoz.
Chérubin érkezik, aki
Susanne-nak elpanaszolja, hogy a gróf kirúgta a kastélyból, mert Fanchette-nél
találta, s még azt is, hogy szerelmes a grófnéba. Éppen annak a szalagja miatt
huzakodnak, amikor betoppan a gróf, s az apród elrejtőzik. A gróf ostromolni
kezdi Susanne-t, amikor Bazilio közeledik, és a gróf is elbújik. Meghallja,
hogy a zenetanár Susanne-nal Chérubinnak a grófné iránti szerelméről beszél,
kijön rejtekéből, s miközben felháborodottan előadja, miként talált rá az
apródra a minap Fanchette-nél, felemeli a ruhát, amely alatt Chérubin lapított.
A gróf felháborodottan
szidja Chérubint, amikor megérkezik Figaro, a grófné meg majd az egész háznép,
hogy kieszközöljék Susanne és Figaro esküvőjét. A gróf csak estig kér
haladékot, Chérubinnak azonban mindenképpen be kell állnia katonának, de Figaro
arra biztatja, hogy csak látszólag távozzon.
II.
FELVONÁS
Figaro csapdát készít a
grófnak. Egy névtelen levél már figyelmeztette Almavivát, hogy valaki
legyeskedik a grófné körül. Susanne majd megüzeni a grófnak, hogy ott lesz a
találkán este a kertben, de Chérubin menne helyette Susanne ruhájában.
A grófné lakosztályában
éppen átöltöztetik az apródot, s Susanne az alkóvban tartózkodik, amikor
megérkezik a gróf. Chérubin az öltözőfülkébe rejtőzik. A gróf gyanakszik, de a
grófné azt mondja, Susanne öltözik benn, s felháborodottan megtiltja neki, hogy
feleljen a gróf szólítására. A gróf fel akarja feszíteni a fülke ajtaját, s
amíg elmegy szerszámokért, minden ajtót bezár, a grófnét pedig magával viszi.
Susanne előjön, az apród
kiugrik az ablakon, ő pedig bemegy az öltözőbe. A grófné közben bevallja, hogy
az apród van a fülkében, s maga is meglepődik, amikor Susanne-t találják ott. A
gróf, miközben felesége bocsánatát kéri, amiért ártatlanul gyanúsította,
megtudja, hogy Figarótól való a névtelen levél.
Figaro éppen az esküvőt
sürgeti, amikor jön a kertész panaszkodva, hogy azt egyik ablakból egy embert
dobtak ki a virágai közé. Figaró azonnal vállalja, hogy ú ugrott ki, mire a
kertész átadja neki Chérubin kapitányi kinevezését, amelyet az apród
kiugortában elhullajtott. Figaro azt mondja, azért volt nála, mert hiányzik
róla egy pecsét. Éppen ismét az esküvőt sürgeti, amikor megjön Marcelina, és
követeli, hogy Figaro őt vegye feleségül, mivel korábban egy kölcsön fejében
ezt megígérte. Marcelinát viszont Bazilio szeretné feleségül.
A gróf elrendeli Marcelina
keresetének kivizsgálását, és Baziliót küldené el a bírákért, de mert az nem
akar menni, lévén zenész és nem küldönc, egy pásztorfiút indít útnak, a
zenemesternek viszont őt egész útján zeneszóval kell kísérnie. A grófné közben
elhatározza, hogy maga megy Susanne, illetve Chérubin helyett a randevúra.
III.
FELVONÁS
A gróf Sevillába küldi a
lovászt, hogy megtudja, vajon az apród megérkezett-e. panaszkodik, hogy nem lát
tisztán, Figaróból szeretné kiszedni, tud-e valamit Susanne iránti érzelmeiről.
Miközben a tárgyalás előkészületei folynak, Susanne a gróftól az ígért
nászajándékot sürgeti, hogy ott lesz a ketben.
A tárgyaláson kiderül, hogy
Marcelina nem hajlandó a pénzt elfogadni mindenképpen azt kívánja, hogy Figaro
feleségül vegye. A kölcsönszerződés szövege félreérthető, magyarázzák úgy is,
hogy Figaro mindenképpen köteles elvenni az asszonyt. Ezen hosszú és csavaros
jogvita támad, amit a gróf azzal dönt el, hogy Figaro vagy azonnal fizet, vagy
még ma elveszi Marcelinát. Figaro arra hivatkozik, hogy szülei engedélye nélkül
nem házasodhat meg, s már nyomon van, hogy megtalálja őket. Rövidesen ki is
derül, hogy ő a kis Emmanuel, Marcelina és Bartolo törvénytelen gyermeke.
Ekkor érkezik Susanne, ki
akarja fizetni a tartozást a grófnétól kapott hozományból. Bartolót mindenki rá
akarja venni, hogy vegye el végre gyermeke anyját. A kertész tiltakozik, hogy
unokahúgát, Susanne-t Figaróhoz adják.
IV.
FELVONÁS
Susanne és Figaro
beszélgetéséből megtudjuk, hogy Bartolo doktor elveszi Marcelinát,, s hogy
Susanne este nem megy el a találkára. De azt már Figaro nem tudja, hogy
helyette a grófné készül oda. Chérubin a lányok közé vegyül álruhában, de
Antonio, a kertész leleplezi. A grófné ezért bevallja, hogy délelőtt ő volt
nála, hogy átöltöztessék, amikor a gróf meglepte őket. Fanchette pedig,
miközben a gróf szerelmi ajánlatait kikotyogja, arra kéri, adja őt az apródhoz.
Az esküvő közben Susanne a
grófhoz csempészi a levelet, amelyben beleegyezik az esti találkába, majd
megérkezik a pásztorfiúval Bazilio, aki ismét Marcelina kezét követeli, aki
megígérte, hogy hozzámegy, ha négy évig senkit sem talál, aki elvegye. Bazilio
viszont azt ígérte, hogy örökbe fogadja Marcelina elveszett fiát, de amikor megtudja,
hogy Figaro az, visszahőköl. Figaro közben Fanchette-től értesül Susanne
leveléről, és elkeseredetten panaszkodik anyjának, aki inti, hogy a puszta
gyanú miatt még nem kell kétségbeesni.
V.
FELVONÁS
Fanchette érkezik a
gesztenyésbe, süteményt hoz Chérubinnak, s miközben a bal oldali pavilonba
tart, Figaróba botlik, aki féltékenységében odagyűjtötte az egész háznépet,
hogy leleplezze Susanne-t és a grófot. Mikor magára marad, nagy monológban
beszéli el küzdelmes, hányatott életét, s hogy neki a maga pozíciójához
mennyivel több észre volt szüksége, mint egy nagyúrnak a magáéhoz.
Eközben érkezik Marcelina,
aki hallgatózni bemegy ugyancsak a bal oldali házikóba, valamint a grófné és
Susanne egymás ruhájában, s úgy tesznek, mintha a grófné visszamenne. Figaro a
rejtekhelyről hallgatózik. Megjön Chérubin is, kötődni kezd a grófnéval, akit
Susanne-nak vél, de közéjük toppan a gróf, s az apród a kis házba menekül.
Figaro eljön, s így ő kapja a gróftól a Chérubinnak szánt pofont. Miután
félrehúzódik, a gróf udvarolni kezd a grófnénak, és kölcsönösen kioktatják
egymást férfi és nő kapcsolatának természetéről. Amikor a gróf észreveszi
Figarót, elmegy, a grófné pedig beoson a jobb oldali pavilonba.
A rejtekében elbúvó Susanne
a grófné hangján bosszúra sarkallja Figarót, s amikor az udvarolni kezd, jól
elpáholja, majd elmondja neki, miként esett bele maga a grófnak állított
csapdába. Közben visszaérkezik a gróf, s ekkor úgy tesznek, mintha a grófnénak
csapná a szelet Figaro, s végül Susanne is beoson a bal oldali házikóba. A gróf
éppen elkapja Figarót, amikor megérkezik a lovász a hírrel, hogy az apród nincs
Sevillában. A zajra előjjönnek a többiek is a fák mögül, s a gróf mindenki
szeme láttára szeretné leleplezni feleségét. Figaro be is vallja, hogy a bal
oldali házban lévő hölgy őt tünteti ki kegyeivel. A pavilonból azonban a gróf
Cérubint vonszolja ki, utána a kertész Fanchette-et, majd Bartolo Marcelinát.
Susanne is előjön, s a gróf, anélkül, hogy megnézné, fogadkozik, hogy nem
kegyelmez. Végül megjelenik a grófné is, s most már a grófnak kell bocsánatért
esedeznie. Miután minden tisztázódik, dalban foglalják össze a tanulságokat.
(Forrás:
77 híres dráma 123-128. old. – Móra Ferenc Könyvkiadó 2. kiadás 1994.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése