Végvári Viktória: Lázár Ervin: A fehér tigris

- Fussunk! – kiált rá Mikkamakka a szomorúságtól régóta gyötört elbeszélőre. És futnak. Kimenekülnek a Négyszögletű Kerek Erdőbe, ahol Bruckner Szigfrid, Aromo, Vacskamati és a többiek segítségével bárki kigyógyulhat a búbánatából. Menekülés, bánat, szeretet és fantázia – talán ezek a legfontosabb fogalmak, melyek közé Lázár Ervin életműve szerveződik.

Gyermekéveit a Tolna megyei Alsórácegrespusztán tölti. A pusztai emberek egymást megtartó, biztos értékekkel bíró közössége, a gyermekkor varázslatos világa kitüntetett szerepet kap a művekben: a tisztaság, az ártatlanság, a boldogság színtere a puszta, a mitől a Lázár-hősök képtelenek elszakadni, ahová mindig visszavágynak. A Rácegresről hozott derű, életkedv és tisztaság jellemzi az első novelláskötet, a Csonkacsütörtök (1966) darabjait, ám a következő köteteket olvasva, egy elhúzódó írói-emberi válságnak lehetünk tanúi. Lázár hőseivel együtt „menekülési útvonalakat” keres és épít a szeretetlen, elfogadni és befogadni képtelen világból, s a válság megoldási kísérleteivel párhuzamosan alakul, változik az írói világ is. Az Egy lapát szén Nellikének (1969) és a Buddha szomorú (1973) novelláiban már jelen vannak a legfontosabb lázári tételek: szembeszállás a hétköznapok valóságával, a fantázia szabadsága, a játék fontossága (A Masoko Köztársaság, 1981). Ezen értékek legfőbb hordozója a gyermek – nemegyszer a gyermekek tanítják újra játszani a felnőtteket. Így történik Lázár első meseregényében, A kisfiú és az oroszlánokban (1964) is.

1973-ban jelenik meg Lázár első mesegyűjteménye, a Hétfejű Tündér. Lázár végigpróbálja a műfaj lehetőségeit, ír állatmesét, novellamesét, szürrealisztikus történeteket, nyelvtörő csalimesét; játszik a nyelvvel, és könnyedén rúgja fel a tündérmesék konvencióit. Mindebből születik meg az összetéveszthetetlen lázári mesevilág: az élet legfontosabb szabályaira megtanító, az apa és kislánya párbeszédére épülő Szegény Dzsoni és Árnika (1981) és a Négyszögletű Kerek Erdő történetei (1981). Az írólét keservei fogalmazódnak meg kedves humorral a Berzsián és Didekiben (1979).

A mesék sem jelenthetik azonban az író válságának megoldását, a Bab Berci kalandjaiban (1989) a mesevilág kiürülése, a csodás erdő elnéptelenedése következik be.

Legújabb novelláskötetében Lázár csodálatos emléket állít gyermekkora pusztájának, az ott valaha élt embereknek. A Csillagmajor (1996) novellái egy eltűnt világ szép, igaz meséi.

Egyetlen regénye, A fehér tigris (1971) egy jól ismert irodalmi motívum újraírása. Mind Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regényében, mind Balzac Szamárbőrében az emberi személyiség, annak jellemvonásai valamilyen érzékelhető, látható formában is megjelennek. A züllés, bemocskolódás nyomot hagy a tárgyakon, s közvetve vagy közvetlenül ez okozza a hősök bukását.

Ezt az örökséget Lázár a hatalom romboló hatásáról, működéséről szóló példázat megírására használja fel. A fehér tigris félig mese, félig történelmi „lecke”. A regényben megjelenített hatalom képében az ötvenes évek visszaélései, koncepciós perei, frazeológiája köszön vissza. Ugyanakkor Lázár sokban követi a tündérmese hagyományait. A regény terei, a város, az erdő meghatározatlanok, szimbolikusak; a regény építkezése is meséhez hasonlatos: egy hős csodás képességekkel rendelkező segítőtársat kap, akivel bizonyos próbatételek után sikerül elűznie a gonoszt. Ez a győzelem azonban a hős bukását is magában hordozza. Az otthonkereső, sodródó, magányos ember (rokona oly sok Lázár-novella főszereplőjének) képtelen helyzete értelmezésére, feladatának megtalálására. Hiába az óvó-figyelmeztető asszonyi szeretet is, a gyenge emberből zsarnok válik, akinek elűzésével a kör újra bezárul. S valószínűleg minden kezdődik elölről…

A FEHÉR TIGRIS

 Egy szép tavaszi reggelen Makos Gábor a tőle megszokott pontossággal nyit be a város kávéházába, hogy megreggelizzék. Ám ezen a napon – a vendégek nem kis ijedelmére – egy hófehér szőrű tigris surran be mögötte az ajtón. Senki sem mer mozdulni, bár a tigris úgy viselkedik, mintha Makos kutyája lenne; mindenhová követi, ha leül, lábához heveredik. A tér elnéptelenedik, fegyveres egyenruhások jelennek meg a kávéház körül. Az üzletvezető felszólítja Makost, hogy távozzon a tigrissel,l mire a különben szelíd állat húsz méterről ráugrik, s a menekülő után becsukódó ajtót egyetlen csapással végigrepeszti. Kitör a pánik, a fegyveresek berontanak a kávéházba. A tigris egy pillanatra Makos combjára helyezi a fejét, mire a férfiban oldódni kezd a görcs, s legszívesebben már megvédené szokatlan társát. Erre azonban nincs szükség: a tigris magától is tudja, hogy a férfi fedezékében nem lőnek rá. Így hagyják el együtt a kávéházat. Az utcán az emberek ordítozásától megzavarodott Makos hisztérikusan ráüvölt a tigrisre, mire az hátrálni kezd, s így kiszolgáltatja magát. A katonák több sorozatot eresztenek a tigrisbe, Makos jól látja a lövések nyomán felborzolódó szőrt az állat oldalán, de a tigrist nem fogja a golyó. A férfi felkiált: „Ne bántsátok! A tigris az enyém!”

Hazatérnek az Attila utcai albérletbe, ahol Makos egy ezredes özvegyénél és lányánál lakik. A férfi rájön, hogy a tigris minden parancsát teljesíti, de nyolc-tíz méternél soha nem megy tőle távolabb. A házban hamarosan megjelennek a katonák, és felszólítják Makost, hogy próbáljon meg a tigris nélkül kiszökni a házból. Ez azonban nem sikerül, a tigris követi őt. A város vezetősége rabságra ítéli Makost, szobája köré rácsokat építenek. A kulcsokat ugyan megkapja, de a házat csak a tigris nélkül hagyhatná el. Szükségleteiről Káptalan János főhadnagynak kell gondoskodnia, ő válik az egyetlen összekötő kapoccsá a tigrises férfi és a külvilág között. Bőséges vacsorát kapnak, de kimerül, hogy a tigris egyáltalán nem eszik és nem iszik, minden anyagi távol áll tőle.

Látogató érkezik Makoshoz, Adrien, az ezredesné lánya. Gyengéd szavai, viselkedése Makos eszébe idézik védőnő szerelmét, Szolga Erzsébetet. Adrien is elmeséli szerelmének történetét: kedvesét – nem tudni, miért – bezárták, megkínozták. Mire elengedték, dühöngő őrült lett, s nemsokára meg is halt.

Makos Gábor még egyszer szökni próbál, de most sem sikerül a tigrisre rácsukni az ajtót. Elalvás előtt még levelet ír Szolga Erzsébetnek

Másnap a férfi némi alkoholt kér, kétségbeesett hangú levelet ír szerelmének, és vizsgáztatni kezdi tigrisét. Kiderül, hogy az állat nagyon intelligens, minden parancsot megért, sőt könnyen megkülönbözteti a bal és a jobb oldalt is. Makos megrémül a tigris szokatlan képességeitől

Délután újságírók érkeznek, lelkesen fényképeznek és kérdeznek. Az elkészült fotókon azonban a tigris helyén csak homályos folt vehető ki, bár a képek többi részlete tökéletes élességű. A hazai sajtóban végül egyetlen tudósítás sem lát napvilágot – a hatóságok így látták jónak.

Makos Gábor már három hete raboskodik, de leveleire még mindig nem érkezik válasz. A férfi idegei fokozatosan felőrlődnek, éjszakánként kínjában már üvölt, s vele együtt a tigris is idegesen viselkedik. Káptalan főhadnagy ridegen csak a legszükségesebb dolgokat közli. Egyik éjjel Adrien lopózik a rácshoz – kiderül, megtiltották nekik, hogy Makossal érintkezzenek. Adrien elvisz egy levelet Szolga Erzsébet számára. Másnap este Adrienéket erőszakkal elköltöztetik, és új, erős vasajtót szerelnek fel. Makos elveszti a fejét, mire a tigris a vasajtót is végigrepeszti, a férfi az utolsó pillanatban parancsolja vissza.

Másnap fegyveresek hozzák az ételt, Káptalan közli Makossal, hogy fogoly. Az őrök ezentúl őrá céloznak. Elárulja azt is, hogy a férfi leveleit nem továbbították, azt írták Szolga Erzsébetnek, hogy Makos eltűnt, valószínűleg külföldre szökött. Makos felháborodik, zokogni kezd. Megkapja Erzsébet hozzá írt leveleit. Éjjel Adrien újabb titkos látogatása után Makost meg akarják büntetni, de a férfi fellázad, s a tigrissel szétveri a rácsokat. Ezután nem tud magával mit kezdeni, mély álomba zuhan. Éjjel páncélkocsik veszik körül a házat, a villanyt kikapcsolják. Makos csatára indítja a tigrist, „aki” a páncélt átharapva megfutamítja a katonákat, de nem öl meg senkit.

Három napig semmi sem történik. Mikor Makos a tigrissel ivóvízért indul, megszólalnak a légvédelmi szirénák, a város kiürül. Makos a szabadság mámorában sétál, ám a főtéren vállon lövik A tigris megragadja a férfi támadóját, de Makos nem engedi, hogy megölje. hazatámolyog, vérzik, képtelen lábra állni. A kiszáradástól az a tej menti meg, melyet egy ismeretlen lány hoz. Ez a lány már régóta szerelmes Makosba, most ápolni akarja, de a tigrist meglátva rémülten elrohan.

Másnap délben megérkezik Szolga Erzsébet – Adrien ment el érte. Ő nem fél a tigristől, kezdettől makrancos háziállatként kezeli. A boldog lábadozás időszaka kezdődik Makos számára. Egyedül szerelmes éjszakáikat zavarja a tigris, ugyanis soha nem megy ki a szobából. Mikor elfogy a pénzük, Makos elküldi Erzsébetet Káptalanékhoz – az a véleménye, hogy a város kötelessége az ő eltartásuk. Káptalan a fenyegetésre, hogy Makos a tigrissel a városba jön, pénzt ad Erzsébetnek. Másnap Makos Gábort, Erzsébetet és a tigrist Káptalan egy rabszállítóval a hegyen lévő erdészházba költözteti. A vastag falú házat két méter magas drótkerítés veszi körül. Káptalan megkéri Makost, hogy az udvart ne hagyja el, de az új helyzettel tulajdonképpen mindenki elégedett.

Az erdei házban töltött meleg ősz életük legszebb napjait hozza el. Makos életében először érzi úgy, hogy otthona van, boldogan rendezkedik. Ám amikor Erzsébet bemegy a városba, meghatározhatatlan félelem lesz úrrá a férfin. Felesleges favágással, takarítással, ideges járkálással tölti az időt. Gyalogolni kezd a ház körül, szabályos gyalogutat tapos ki. Lassan a gyalogút tölti be az életét, naphosszat jár rajta, precízen egyengeti tökéletesre. Erzsébet próbál rajta segíteni, nyugtatót kér az őket hetente látogató Káptalantól, később az olvasásra akarja rákapatni Makost. A férfi azonban nem szívesen olvas, különösen a humoros könyveket gyűlöli – egyetlen hangsúlyozott tulajdonága, hogy nincs humorérzéke. Végül elhatározza, hogy gyümölcsfákat ültet. Kerteket rajzol, tervez, nekilát a gödrök kiásásának, s vele együtt a tigris is megnyugszik. Erzsébet közben összeismerkedik a fővadásszal, Bácski Ferenccel.

Az esős idő beálltával ő küld kertészeti szakkönyveket Makosnak. Makos jegyzetel, tanul. Memorizálja a gyümölcsfák latin neveit, de különösen a fák betegségei érdeklik.

Egy nap beállít hozzájuk Bácski. A tigris elindul a vadász felé, Makos visszaparancsolja – s újra érzi azt a mámort, mint régen, mikor emberek életéről döntött. Bácski segítségért jön, felesége vajúdik, szüksége van Erzsébetre. Míg Erzsébet oda van, Makos rádöbben, hogy a tigris kezdettől fogva valamilyen feladat teljesítésére szeretne utasítást kapni. Újra parancsokat osztogat neki, betemetteti vele a fáknak ásott gödröket. Önfeledtségében vigyázatlan utasítást ad, s így megölnek egy madarat. A férfi szégyent érez. Szerencsére Erzsébet örömhírrel érkezik. világra segítette az erdészék kislányát.

A két család kapcsolata egyre szorosabbá válik. Makos – Káptalan hallgatólagos engedélyével – mindennap elkíséri Bácskit erdőjáró útjára. Egyedül akkor nem tartanak vele, ha kilő egy-egy vadat, ugyanis a tigris ilyenkor úgy viselkedik, mintha ő kapta volna a lövést. Makos kedélyállapota sokat javul.

Beköszönt a tél, Bácski és Makos etetik az állatokat – a tigristől sem a szánhúzó lovak, sem a szarvasok nem félnek. Bácski disznóölésre hívja Makosékat. Az összegyűlt vendégsereg némi nyugtalansággal fogadja a tigrist. A háziak macskája azonban játékosan megpofozgatja nagyra nőtt rokonát – s a tigris ijedten hátrál előle. Ezt látva a vendégek megnyugszanak, csak Makos látja a tigris hideg ragadozópillantását, amivel megfutamítja a meglepett macskát. Makos rájön, hogy a tigris csak színlelt, hogy megnyugtassa az embereket.

Bácski kisfia a tigris neve után tudakozódik, s Makos nem érti, miért csodálkoznak mások azon, hogy a tigrisnek nincs neve. A gyerekek egyébként hamar szívükbe fogadják a szokatlan játszótársat. Addig simogatják, míg Makos meg nem rémül, s el nem küldi őket.

a hosszú, mérges tél folyamán Makos ellustul. Nem szeret az erdőbe járni, nem segít Erzsébetnek még a nehezebb házimunkákban sem. Csak akkor élénkül fel újra, mikor Erzsébet állást kap, a környék védőnője lesz. Makos különösen a vadleseket kedveli: Bácski jelenlegi feladata az, hogy valamelyik magasleshez szoktasson egy kapitális vadkant, mert a Főnök, a város teljhatalmú ura disznót akar ölni. A szoktatás már majdnem teljesen sikerül, mikor Makos egy alkalommal felugrik a rejtekhelyről, és artikulátlanul üvölteni kezd – maga sem tudja, miért A vadkan persze, elfut, s Bácski közli Makossal, hogy ezzel az üvöltéssel tönkretette őt. Makos felidéz magában egy régebben hallott történetet arról, hogyan leckéztette meg a fővadász a fennhéjázó, ám gyatrán lövő Főnököt.

Újra elkezdi járni gyalogútját, sőt egy új utat is a kerítés belső oldalánál. Erzsébet félni kezd a férfitól. Könyörgésére Bácski megengedné, hogy újra járja vele az erdőt, de Makos teljes közönyt mutat, sőt ellenségessé válik. Többé nem alszik együtt a lánnyal. Erzsébet kétségbeesésében elárulja Káptalannak, hogy Makos olyan, mint egy monomániás. Káptalan szeretné elvinni magával a lányt, de Erzsébet ki akar tartani Makos mellett.

Ezalatt a férfi már szabályos rácsrendszert tapos a kert fagyott földjébe. Az olvadás tönkreteszi munkáját, de kezdi elölről. A fővadászt elbocsátják állásából, költöznie kell. A hírt meghallva Makos boldognak látszik, szinte visszatér régi énje. Bácskihoz siet, hogy megnyugtassa, de a vadász ellenségesen fogadja, és figyelmezteti. Úgysem tehet semmit. Makos távozik, Bácski pedig telefonon figyelmezteti Káptalant, hogy a tigrises ember a város felé tart. A város felé vezető úton Káptalan egy század katonát rejt el. A tavalyi eseményeket elfelejtették, már senki sem hisz a sebezhetetlen tigrisben.

Káptalan egyedül keresi meg Makost. Ráveszi, hogy ne menjen be a városba, majd ő közbenjár az ügyében. A Főnök azonban azt a parancsot adja, hogy lőjék le Makost. Káptalan visszatér, és újra megpróbálja jobb belátásra bírni Makost: elmondja neki, hogy egy század katona várja, s hogy Bácski jelentette fel. Makos erre parancsot ad a tigrisnek, hogy fegyverezze le a katonákat, hiába figyelmezteti Káptalan, hogy a parancs szerint rá is lőni fognak. Makos bemegy a városba, irodájában tör rá a Főnökre. Kezdeti fennhéjázása után a város rettenthetetlen ura is megrémül, és visszavonja Bácski felmondását.

Újra tavaszodik. Káptalan hozza a hírt, hogy a városban mindenki Makosról beszél, úgy hiszik, eljött az igazságtevő. Szolga Erzsébet a felelősségre figyelmezteti a férfit, Makos ingerült.

Nemsokára megjelenik náluk egy öregasszony, s azt követeli, hogy szabadítsák ki ártatlanul bebörtönzött fiát, Lestyán Sándort. Elsorolja a Főnök bűnlajstromát, fő bűnei között említve, hogy akár erőszakkal is megszerzi magának a neki tetsző nőket.

A Lestyán-ügyről Káptalan szolgál további felvilágosítással: Lestyán a kénbánya mérnöke volt, s az embertelen munkakörülmények miatt emelt szót a Főnöknél. Nem tudta, hogy a bánya már rég a Főnök tulajdona, az eredeti tulajdonos rejtélyes körülmények miatt emelt szót a Főnöknél. Nem tudta, hogy a bánya már rég a Főnök tulajdona, az eredeti tulajdonos rejtélyes körülmények között eltűnt. Káptalannak kellett volna rávennie Lestyánt, hogy vallja azt meg akarta ölni a Főnököt. Ez nem sikerült, így Lestyánt tárgyalás nélkül zárták börtönbe. Makos felelősségre vonja Káptalant, aki beismeri, hogy tévedett, mikor meggyőződésből a Főnököt szolgálta. Makos telefonon utasítja a Főnököt, hogy küldje Bácskiékhoz Lestyánt és családját. Kívánsága teljesül.

A következő héten az élelmiszeres autóval nem Káptalan érkezik. Makos gyanút fog, és kideríti, hogy mérgezett ételt kaptak. Ismét telefonálni indul, de a fővadász telefonja már napok óta nem működik. A vadász háza körül nagy csapat bányász tanyázik, akik örömmel fogadják Makost. Időközben a Főnök szabályos háborút indítani ellenük, de a hadseregi s Makosék oldalára áll. Bevonulnak a városba, elfogják a Főnököt. Az emberek csak később gondolnak vissza arra, hogy Makos győzelemittas örömében volt valami félelmetes.

Makos Gábor és Szolga Erzsébet egy rideg szállodai lakosztályban fogadja a tömeg éljenzését. Hamar elegük lesz azonban az ünneplésből, s visszaköltöznek a régi Attila utcai házba. A városban a választásokig Ideiglenes Tanács alakul, ők Makost szeretnék a Főnök utódjául. Makos azonban nem érzi alkalmasnak magát egy város elvezetésére, így az ú j elnök Lestyán lesz. Úgy tűnik, minden rendbe jött. Makosék dolgoznak, bár több fizetést kapnak, mint eddig. Makos – Erzsébettel ellentétben – elfogadja a magasabb beosztást is. Házuk azonban komorabb, kapcsolatuk feszélyezettebb lesz. Makos lassanként elmarad a munkából, egy idő után már fizetéséért sem megy be, postán küldik neki.

Makos és Erzsébet gyakran jár színházba, moziba, de szinte mindig egyedül, hiszen a tigristől mindenki fél. Egyedül a gyerekek játszanak szívesen a fehér állattal, ezért egyre gyakrabban járnak a játszótérre. A szülők megsokallják a barátkozást, s ha a tigris feltűnik, hazaviszik csemetéiket, ezért Makos megbántódik. Gazdagon jutalmazza azokat a gyermekeket, akik mégis játszanak a tigrissel. A férfi életét most a fehér tigris tölti be: újra vizsgáztatja. A tigris minden feladatot képes megoldani, tud olvasni, leírt matematikapéldák közül kiválasztja a hibásakat – épp csak beszélni nem képes.

Egy este Káptalan jelenik meg Makosék házában: elbocsátották, mert a Főnök embere volt. Makos dühös, hogy az ő véleményét nem kérték ki. Elrohan Lestyánhoz – kiderül, hogy az új elnök beköltözött a Főnök villájába. Hiszen neki is reprezentálnia kell, szabadkozik Lestyán, s Makos követelésére Káptalant rendőrparancsnokká nevezi ki. Káptalan figyelmezteti egykori „védencét”, hogy rossz úton jár. Makos erre kényszeríti őt és Erzsébetet, hogy ünnepelni menjenek. A tigris ekkor nyöszörögni kezd, és csak a második parancsra engedelmeskedik.

A kávéházban Makos a tigrist az ajtó elé fekteti, mindenkinek pezsgőt rendel, de senkit nem enged ki a teremből. A hangulat ennek ellenére oldott. Makos kissé felönt a garatra, s zárórakor sem hagyja abba a mulatozást. Az összetolt asztalok között magányos sziget Makosék asztala. Hajnali öt óra felé egy lány magánkívül a fáradtságtól távozni akar. Megpróbálja kinyitni az ajtót, de a tigris felugrik, és mellbe vágja. A lány magához tér, véres ruhájában elrohan. Makos véget vet a mulatságnak, a számlát a Városi Tanácsnak küldeti. Hazafelé a latyakos utcán egy teherautó besározza őket. Másnap Makos hiába súrolja a tigrist: egy tenyérnyi helyen szürke marad az eddig makulátlan állat oldala.

Az elnök magához kéreti Makost. A férfi a hírre ordítozni kezd: jöjjön Lestyán ide, ha akar valamit. Lestyán eleget tesz a „kérésnek”, s felajánlja, hogy Makosék költözzenek a várostól öt kilométerre lévő kastélyba. Makos úgy gondolja, újból száműzni akarják. A tigris is ellenségesnek tűnik számára, majdnem belerúg, végül rettegni kezd tőle.

Mikor kilép az utcára, mindenki menekül előle. A kávéház üres, Makos a tigrissel fogat ivócimborát magának. A szegényes öltözetű öregember nem veti meg az ingyen italt, trágár dalokat tanít Makosnak, és elmondja, a városban azt beszélik, hogy a tigris megölt egy lányt. Makos az est fénypontjaként megkergetteti a tigrissel az öregembert.

Hazaérve sehol sem találja Erzsébetet. Először Káptalanhoz fordul segítségért, majd tigrise vezetésére bízza magát. Rá is talál a lányra Adrienéknél. Az ezredesné keményen rendre utasítja, mire a férfi Adrient parancsolja maga mellé, s vele tölti az éjszakát. Reggel Adrien kétségbeesetten távozik. A tigris teljesen hamuszürkévé változott.

Makosnak nagyra törő és kegyetlen tervei vannak: az elnök házába kíván költözni, Erzsébetet vissza akarja kényszeríteni magához. Inasául Káptalant teszi meg. Észreveszi, hogy az étel-ital iránt eddig teljesen közömbös tigrise az asztalon felejtett nyers húst nyalogatja.

Makos átköltözik az elnök házába, bár egyetlen, lovagteremszerű helyiséget használ csak. Erzsébetért küldet, majd maga töri rá Adrienékre az ajtót – de a lány eltűnt. Adrien anyja megátkozza a férfit. Kiderül, hogy Erzsébetet Káptalan menekítette el. Makos utána menne, de a tigris nem hajlandó vezetni. Káptalan elmondja, hogy az állomásra vitte a lányt, de nem árulja el, hová utazott Erzsébet. Makos vallatni kezdi Káptalant: mindennap 2reggeli tornaként” ájulásig kínoztatja a tigrissel, de a főhadnagy nem vall. Makos egyéb szórakozást is talál: „haverok”, rosszéletű nők csapódnak hozzá. Velük is kegyetlenül viselkedik, de néha pénzt, lakást, állást osztogat nekik. Esténként nagy orgiákat rendeznek.

De a tigrises embernek ez sem elég: „garden party”-ra magához rendeli a város első polgárait, a mulatozók közé – mintegy fenyegetésként – felhozatja a pincéből Káptalant is. Éjszakára Lestyán feleségét tartja magánál. Az asszony nem bánja a dolgot, a hatalom kedvéért szívesen otthagyná férjét, de Makos reggel elkergeti A „haverok” most már ötösével hajtják a város legszebb nőit Makos villájába, hogy uruk választása után osztozzanak a többieken. De a zsarnokká vált férfi ebe is hamar beleun, egyre magányosabbnak érzi magát. Újra köröket ró a ház körül, útjára csak koromfekete tigrise kíséri. Kínjában Káptalant rendeli magához „beszélgetni”.

Káptalan elmondja neki, hogy szereti Erzsébetet, és tudja is, hol van, de soha nem árulja el. Mikor Makos újra kínozni kezdené, a főhadnagy kétségbeesésében egy széket vág a tigris felé: s az vinnyogva meghátrál. Makos félni kezd, szeretetre vágyik. Megkeresi a lányt, aki valaha tejet hoz neki, és feleségül kéri. A lány azonban retteg tőle, már mást szeret. Szerelme épp betoppan, és fejszével támad a tigrisre. Makos és a tigris csak szerencséjüknek köszönhetik, hogy el tudnak menekülni. Az erdőbe futnak.

Órák telnek el, mire az emberek megértik, mi is történt voltaképpen. Amint rájönnek, a „haverokat” felakasztják, Makost üldözni kezdik. Makos Bácski házához megy. A fővadász elvezeti a határ közelébe, és elmondja, hogy Makos fejére tízezer arany vérdíjat tűztek ki. A patakhoz érve a tigris inni kezd. Makos a vadász kegyelemlövésére vár, de Bácski nem öli meg. Túljutva a határon, Makos visszafordul a város felé: „Megváltottalak benneteket!” – üvölti. Sírva megy tovább, tudva, hogy két hét múlva eléri a tengert.

„A tigris a térde mellett ballagott. Lenézett rá, s az orrát megcsapta a vadállatok csípős bűze.”

Forrás: 7x7 híres mai magyar regény 298-308. old., Móra Könyvkiadó 1977.