2013. nov. 5.

Tompa Gábor: Vers-levél-töredék eltávozott barátaimhoz


Én nem kívánom tőletek,
hogy visszajöjjetek.

Midőn az emlékezet
magzatburka már megreped,
egyforma kín buzog majd föl
alóla, surrogó motorját csöndesen
leoltja a tört-gerincű
külön-létezés.

Egyforma táj önti el
seb-forró gyöngyözéssel a megcsonkult
tudat-partokat.

Az élet apró örömei, igen.
S hogy fiaitoknak örökre legyen
nyugodalmuk, vagy egyszer-már – jóllakott
tekintetünk s a mégoly idegen,
csodás vidékeken, zarándok-létük
zenghessék szerte anyanyelvemen!

Míg én, a tények puszta krónikása,
lehessek itthon is végső-magamba
zárva, ítélve felemás hallgatásra.
Nem, én nem kívánom tőletek.
Maradjunk csak. Én itt, ti ott.
Zakóm zsebében összegyűrve
Őrzök régi lakcímeket,
a tieiteket.

Néha még felkereslek.
Legalább így itthon lehettek.
Látogatásom kissé érzelmesebb,
ám ti keményen fogadtok, melegen
hátbavertek, s így lehet, hogy
végül mindig összeszedem magam
hazafelé menet.

Az alkonyi utcán a fürge verebek
egy emlékképet szétfröccsentenek.
És így tovább.
Hát, isten veletek.
Szeressetek.

Forrás: Székely Útkereső 1. évf. 6. sz. (1990. szeptember)

Reményik Sándor (1890-1990): A legszebb szó



Testvér, testvérem: ez a legszebb szó a világon.
Ha jól nem tudtam volna régesrég,
Most megtanulhattam a betegágyon.

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Ahogy kitágul ősi jelentése
És túlnő lassan véren és családon –
De visszatér mint gazdag bujdosó,
Lélekkel hintve meg
S szentelve meg, mint vérszerint való.

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Mikor így szólhatok valakihez,
S nem lapos, hűvös szóval: barátom –
Az nekem békességem s boldogságom.

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Harmat a réten,
Illat a virágon,
Barackvirágszín sejtelem a tájon,
Hogy fakad még rügy minden száraz ágon.

Testvériség:
Nincs szebb a világon.
A szabadság s az egyenlőség álma
Elbukott sodró időn, ezer gáton,
A bebizonyult Lehetetlenségben
S a vérrel mocskolt, őrült akaráson.
A forradalom örökségeképpen
A Háromságból lobogó fehéren
Egyedül a testvériség maradt,
Omló világok romjai alatt.

Testvériség:
Nincs szebb szó a világon,
S én hinni, hinni vágyom,
Én minden széllel szemben hinni vágyom:
Ez az egy álom nem csalóka álom.
Rend-társ, polgártárs, elvtárs,  honfitár:
Eltűnnek egyszer mind e szólamok
És elvesznek a mélyben,
Parttalan semmiségben.
S egy szó zeng majd csak a világ fölött
Örök Üdvözlégyképpen:
Testvér, testvérem. -

Forrás: Székely Útkereső 1. évf. 6. sz. (1990. szeptember)

Papp Attila: Papírrepülő


Messzire szállj, repülőm!
Szilaj szellőt fogj fülön,
a szakállát jól megragadd,
a hátára vesd föl magad,
szállj toronyra azután,
szusszanj meg a Hargitán,
később fönnebb repülj,
a Göncöl rúdjára ülj.
Megpihenhetsz éjféltájban
a telehold udvarában.

Forrás: Székely Útkereső 1. évf. 4-5. sz. (1990. július-augusztus)

Fábián Imre: Álmom



Kökénykék fája,
fürjikék háza:
csipegetnek-csipegetnek,
mintha én lennék a legfinomabb.
Pedig csak álmodom,
s kinyújtom a karom
kökénykék fájába,
fürjikék házába.
S a fürjikék csip-csip,
csipegetnek-csipegetnek,
már tele vagyok apró csókjaikkal.

Forrás: Székely Útkereső 1. évf. 4-5. sz. (1990. július-augusztus)