Testvér,
testvérem: ez a legszebb szó a világon.
Ha
jól nem tudtam volna régesrég,
Most
megtanulhattam a betegágyon.
Testvér,
testvérem:
Ez
a legszebb szó a világon.
Ahogy
kitágul ősi jelentése
És
túlnő lassan véren és családon –
De
visszatér mint gazdag bujdosó,
Lélekkel
hintve meg
S
szentelve meg, mint vérszerint való.
Testvér,
testvérem:
Ez
a legszebb szó a világon.
Mikor
így szólhatok valakihez,
S
nem lapos, hűvös szóval: barátom –
Az
nekem békességem s boldogságom.
Testvér,
testvérem:
Ez
a legszebb szó a világon.
Harmat
a réten,
Illat
a virágon,
Barackvirágszín
sejtelem a tájon,
Hogy
fakad még rügy minden száraz ágon.
Testvériség:
Nincs
szebb a világon.
A
szabadság s az egyenlőség álma
Elbukott
sodró időn, ezer gáton,
A
bebizonyult Lehetetlenségben
S
a vérrel mocskolt, őrült akaráson.
A
forradalom örökségeképpen
A Háromságból lobogó fehéren
Egyedül a testvériség maradt,
Omló világok romjai alatt.
Testvériség:
Nincs szebb szó a világon,
S én hinni, hinni vágyom,
Én minden széllel szemben hinni
vágyom:
Ez az egy álom nem csalóka álom.
Rend-társ, polgártárs, elvtárs, honfitár:
Eltűnnek egyszer mind e szólamok
És elvesznek a mélyben,
Parttalan semmiségben.
S egy szó zeng majd csak a világ
fölött
Örök Üdvözlégyképpen:
Testvér, testvérem. -
Forrás: Székely Útkereső 1. évf. 6. sz. (1990. szeptember)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése