Sütő Andrásnak
A szavak vérpadán
balták csillanó fényében
maroknyi néped sírta arctalan
képedet.
Ó, most is miért csatangolt el
mellőlünk az Isten!
SÜTŐ ANDRÁS,
te megalázott, te kisebbség-glória,
te szavaink fejedelme,
magyar arcodon opál-gyalázat vert
tanyát,
a szavak megbénultak,
magyarázat nincs. Erre képtelen!
A szavak vérpadán,
látod,
értük imára kulcsoltad kezed,
és köszönetképp egy balkáni éjszakán
melleden táncoltak,
s fütyöltek.
SÜTŐ ANDRÁS,
te pusztakamarási csillag,
te Jézus-Isten,
te szavaink fejedelme,
ne féj, sebeidből holnap tulipánok
nőnek!
A szavak vérpadán
átok-cafatok hulltak fejedre,
és nem igaz,
hogy a szenvedés
fájdalmas lehet annak,
kit milliók ápolnak szívükben!
SÜTŐ ANDRÁS,
a szavak vérpadán
most érted imádkozunk:
„Jöjjenek, bugyogjanak felénk a
fenséges szavak!
De kérünk, ó, Isten,
ne balták,
szavak jöjjenek!”
1990. március
Forrás: Székely Útkereső 1. évf. 1. sz. (1990. április)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése