2020. febr. 17.

KI-FAKADÁS



Vagyon é könnyebb a füstnél? – van;
Menykő! – Hát annál? –
A szél! – a szélnél? – az Asszony! –
semmi sints az Asszonynál.

M a g y a r á z a t

Könnyű a test máshoz képest, ha annak terhe kisebb,
Könnyebb az-is közö-beszédben a mi serényebb s frissebb.
De másnak-is van könnyűje, nem tsak a fontnak s lantnak,
Van az éretlen erköltsnek s éretlen indúlatnak.
Könnyű az a mi nem nyomos és a mi nem állandó
A kinek minden szándéka óránként változandó.
Könnyű az, a minek nintsen természeti érdeme,
A miben nints semmi ollyan nemes méltóság neme
Könnyű a kinek nints semmi meg-emberedettsége
Ez az a leg-Vénebbnek is örökös gyermeksége.
A füst, a mennykő és a szél, könnyük a természetben.
De még is könnyebb az Asszony bizonyos tekintetben.
A füst fenn héjáz, és mindent a mit kap felmenőben,
Bé-motskol; így tesz az Asszony s fokkal nagyobb erőben.
A mennykő ront, pusztít, mikor a magasról mérgében
Ki-pattan. Hány száz van ilyen tsak eggy Asszony szívében?
A szél dúl, fú, mindent forgat, a hol akár, háborog:
Könnyebb az Asszony s mérgesebb ennél is mikor morog.
A füst kormol, a mennykő ront, fú a szél dühössége:
Az eggy Asszony motskol, ront, fú; rosszabb hát könnyüsége.
A füst, el-kél; a szél el-múl; a mennykő elenyészik:
Rosszabb az Asszony könnyűség; mert e mindég tenyészik.

HORVÁTH

Forrás: Orpheus. Oroszlán-hava 1790.

A PÁRATLAN GERLITZE


Kedves Párom el-vesztettem,
Indúlok a hegyekre.
Szárnyaimmal fel-is vettem
Már magam tetejekre;
Gondolván tévedtt társomra
Rá-találok galambomra.
Oh lengedező szelek!
Ha ide hoznák velek!

Ittten nem h allván semmi hírt
Szállék magosbb bértzekre,
Kérdem h ol van? s eggy nagy kő-szirt
Igy felel kérdésemre:
Nálam ne keresd jó társod,
Soha nem láttam barátod,
Más fel vedd útadat
Hogy fel-leljed párodat.

A nagy bértzekről le-szállék,
S repülék a berkekre,
Eggy száraz ágra fel-állék
Nézvén a zöld rétekre.
Hívám nyögdétselésemmel,
Sóhajték hergő melyjemmel;
Oh ha még meg-láthatnám,
S tsókom véle oszthatnám!

De, itt sem látván, repülék
A tsergő patakokhoz,
Ismét ott eggy ágra ülék
Közel a forrásokhoz;
Hogy rekedtt torkom, s szárnyaim
Frissítsem lankadtt tagjaim,
S meg-újjúlásom után
Mehessek Párom után.

Jaj! de árva vagyok látom!
S engem minden szomorít,
Nints ki vidítna barátom!
Ki akar búba borít!
Igy szóllék keserűséggel:
Nem lehetek békességgel,
Ragadozók jöjjetek
Itt vagyok, most lőjjetek:

Nints haszna bujdosásomnak,
Már  hijába keresem
Az Eget hívom társomnak
Ha meg-hallná kérésem!
Egek jól tudom tudjátok
Kedves Párom jól látjátok,
Tekintségek ügyemet!
S adjátok-meg Eggyemet!

BERETZKY MIHÁLY

Forrás: Orpheus. Oroszlán-hava 1790.

SIMON RAU Sziciliai Poéta Irásaiból



1.
Szeretőjének küldi képét

Mivel már belőlem semmi sem maradt tsak eggy merő árnyék, egy semmi kép, azért küldöm ezt, hogy ez is, int egyéb részeim, egészen Tiéd legyen. Eggyesítsd ezt azzal a Lélekkel, melly nem rég tulajdonod vólt, s hallatlan tsodát fogsz látni: Az, mivel nálad van, meg-elevenedik s én leszek.

2.
Beszélő némaság

Azt akarod hogy szóljak, és ki beszélhetne annyit, hogy tsak eggy részét adja ís elő fájdalmimnak? És hát ha a sebem még egyszer fel-fakad, ha szólok, miként kívánhatod azt hogy szóljak? S nem beszélnek é könnyekkel tellyes szemeim? S nem eleget monddottak é magokban emésztődő néma fájdalmaim? Ó ha tudnád és érzenéd, mennyit jelent eggy sóhajtás; és mennyit eggy ah!

3.
Szemeinek javasolja hogy eggy tesekélységért ne sírjanak olly igen

Szemek, mi bajotok? Ó Isten! mi bajotok szemek? Miért áradnak olly igen a könnyek belőletek? az a szép, kit annyira óhajtotok, nem messze van! szünjetek könnyezni. Tehát azért a kis időért, melly alatt nem látjátok, annyira a sírásnak adtátok magatokat? Osztán mit tsináltok, mit fogtok tsinálni, ha a sok könnyektől meg-vakúltok?

4.
Eggy halál-főre

Ez az útálatos maradvány, mellyről a Párcák mardosó foga rágta-le a húst, ez a mezítelen koponya, ez a kiürültt tsont, mellyet a sír sem emészthete-meg, mondja néked érzéketlen szép, te, ki a természet hímezésében a Mesterséget ki-fárasztottad, mondja néked, hogy porrá lett megint, h a termetedet piperézni an kedved.

5.
Fortunához

Ó Fortuna! tsak eggy óráig engednéd forgatnom kerekedet, úgy elébb az én kemény kegyetlen nyomorúságomba állítanálak. Ha ismét helyjedre mennék, és már tudnád melly keserves ez a gyötrelem, talán meg-változtatnád sorsomat.

6.
Kedvesének nyújtott zálog

Mivel kíntelen vagyok Tőled édes S… im meg-válni, azért ezt a hív szívet hagyom nálad zálogúl. Vedd el azt, hogy ne mondhasd azután, hogy máshoz hódúlt. Álmomban el-jövök, hogy előtted meg-jelenhessek. Mint eggy tévelygő árnyék késérjen Téged az én Lelkem; Érzed a levegő fúvását: azok az én sóhajtásim. Az a Víz, mellyet inni* fogsz, az én könnyeim.

7.
Három Grátziák

Hidje, a ki akarja. Én az én részemről nem hiszem hogy tsak három Grátziák vagynak. Mert ha kedves S… im, reád nézek, milliom Grátziákat látok. Milliomokat látok, Szívem, ha a Te szádat, a Te homlokdat szemlélem. Ebben a szemetskében pedig, hányan találkoznak, azt tsak Amor tudja, és – én!

8.
Szépjéhez, annak Neve (ANNA) napjára

Benned édes szépem, ki az Esztendőt (annus) nevedben viseled, látom annak négy részeit. Áprilist** a homlokodon; artzáidon két kellemes almákban az örökös őszt. – De a más esztendő két szakaszait az Ég rosszúl osztotta-fel közöttünk. Néked szívedben van a Tél; nékem a nyár; a Te szemeidben a Nyár; az enyímekben a Tél.***

IVÁNKAY VITÉZ


*) Irt állott innya; de ez Grammaticai Anomalia, és innen származott innia, mint ennie, látnia. Nem mondhatom ennye e hellyett enni, sem látnya e hellyett látni; és így ha úgy akarok szóllani, int Nyelvünknek tökéletességén igyeksző Iró, és nem Idióta, ámbár igen sokan élnek azinnya-val, inni-t kell mondanom.

**) Olasz Országban Aprilis az a kedves hónap, melly nálunk Május:

***) A tél pedig nem fagyból, hanem kedvetlen esőzésből áll.

Forrás: Orpheus. Oroszlán-hava 1790.

A REMÉNYSÉG. 1790.



Ki szeretné az életet
Ha Reménység nem lenne?
Mit tsinálna a Szeretet
Ha e nem vólna benne.

A Raboknak e lágyitja,
Szorító vas lántzait,
A Hajósnak ez inditja
Útra, törtt tsólnakjait.

A mély tömlötz setét alját
E teszi világosnak,
A Beteg vas derekalját
Lágynak s nyúgodalmasnak.

A szomorú szív bánatját
Ez lassan el-oszlatja:
A könnyes szem bús harmatját
Jobb kézzel szárítgatja.

Hány szomorúltt, hány szegénynek
Folyna naponkénkt vére,
Ha fénye eggy jobb Reménynek
Nem sütne bús lelkére?

Hány Szerelmes, búsúlttában,
Választott vólna halált,
Midőn végső órájában
Még reménységet talált?

Jó Reménység! életemben
Reá már hányszor szedtél!
Rózsa hellyett kis kertemben
Mennyi tövist ültettél

Még-is, ah! mert tsak szeretném
El-érni fel-tételem,
Felőled fel-nem tehetném
Hogy még jól ne tégy velem!

SZENT-JÓBI SZABÓ LÁSZLÓ*

*) Elébb a Váradi Kir. Norm. Oskolánál, azután a Nagy Bányai Gymnasiumnál Professor. Most Törvényt-tanúló, született Otományban Vihar Vármegyében.

Forrás: Orpheus. Oroszlán-hava 1790.