2019. nov. 21.

Victor Hugo (1802-1855): Milyen legyen a tökéletes költő?




Megkötöttség és láncok nélkül éljen. A szabadság irányítsa gondolatait és tetteit. Legyen jóakarattal a dolgozók felé, gyűlölje az ártalmasokat és enyhüljön meg a szenvedők iránt. Legyen szabad, hogy elzárhassa az utat a hazugságok elől bármely oldalról és bármely párttal jönnek is azok… A természetben éljen és a társadalomban lakjon… semmi se zavarja meg mély és elszánt szemlélődésében, sem a közügyek zaja, amelyhez alkalmazkodnia kell s melynek jelentését meg kell találnunk műveiben, sem az egyesek fájdalmának véletlen közelsége, mert a gondolkodás megkönnyíti a vigasztalást… Műveiben legyenek tanácsok a jelenkorhoz, álmok vázlatai a jövőről. Úgy vélem, hogy minden igaz költőnek magában kell hordania kora eszméinek egész tömegét, mintegy ráadásul azok mellett a gondolatok mellett, amelyek saját koncepciójából és az örök igazságból fakadnak.

Forrás: Új Idők LI évf. 2. sz. 1945. augusztus 11.

Walt Whitman (1819-1892): Igazi béke napja




Béke, igazi béke napja! Ó, suhanó sugarak!
Ó, csorduló fényesség! mivégre zümmögök, mi várhat reám!
Káprázatos nevető Nap, földkerekség napja, felszökken a magasságba –
odalibbensz mellé biztos repüléssel, ó, képzeletem!
Széles mosolyra nyílik ajkad, tüzed a mennyeket égeti!
Ó, prófétai látomás, súlyos ragyogás roskaszt! dicső világod
zápora ömlik!
Lelkem nyelve, nemsokára elernyedsz!
Ó, lakályos, pompázó Elnökségek! már vége a harcnak!
Új történelem, új hősök, bennetek látlak én!
Költők látomásai csak ti létek tovább! rohanjatok szerte a földön!
Ó, magasságok, szédületes, ismeretlen csúcsok!
Ti csillogók és tiszták! megdöbbenek, elfúl lélekzetem!
(Nem, tovább nem idézlek – roggyanó lábam alatt inog a föld:
Ó, végtelen jövendő,) Ó, jelen, visszatérek hozzád, ha visszatérhetek!

Ford.: Keszthelyi Zoltán
Forrás: Új Idők LI évf. 2. sz. 1945. augusztus 11.


Walt Whitman (1819-1892): Az utolsó felhívás




Utoljára, szelíden.
A hatalmas erődített ház falaitól,
A kemény lakatok szorításától, - a jólbezárt ajtók őrizetétől
Hadd búcsúzzam.
Hadd osonjak tova hangtalan;
A csendesség kulcsával, egy sóhajjal,
hadd pattintsam fel a lakatokat
Tárd föl az ajtókat, ó Lélek!

Csak szelíden! ne légy nyugtalan.
(Erős a te várad, ó halandó hús!
Erős a te várad, ó szerelem)!

Ford.: Keszthelyi Zoltán

Forrás: Új Idők LI évf. 2. sz. 1945. augusztus 11.

Walt Whitman (1819-1982): Te év…




Te év, ki reszketve rohantál alattam!
Nyári szeled melegen fútt – szivtam a levegőt, mégis megdermesztett;
Sűrű homály zuhant a napra és sötétség borult reám.
Változtassak most már győzelmes dalaimon? – szólottam magamhoz.
Igazán meg kell-e tanulnom a szajkók hideg gyászénekét?
És a legyőzetésnek szomorú himnuszait?

Ford.: Keszthelyi Zoltán

Forrás: Új Idők LI évf. 2. sz. 1945. augusztus 11.


Walt Whitman (1819-1892): Midőn a hősök…


 
Midőn a hősök győztes hírnevét s nagy tábornokok győzelmét olvasom,
nem irigylem a tábornokokat.
Az elnököt sem elnökségében, a gazdagot se fényes házában;
De mikor szeretők testvériségéről hallok s beszél nekem történetük:
Hogyan is maradtak egy életen át, veszedelmekben, bajt vállalva
oly végtelen soká, örökké rendületlenek.
Ifjúságuktól éltük derekáig s öregségükben is kitartók
és gyöngédek és hűségesek,
Akkor elgondolkozom, - s a legkeserűbb irigységgel telten elosonok.

Ford.: Keszthelyi Zoltán



Forrás: Új Idők LI évf. 2. sz. 1945. augusztus 11.