Szergej Jeszenyin: Ősz

Kopasz erdők, néma rétek,

Pára leng a lomha vízen;

Már a messzi dombok kékek,

Elgurult a nap az égen.

Álmos lett az út, az ösvény,

Sejti tán, hogy nemsokára

Jön a tél, a szürke, fösvény

S hosszú álom lesz az álma.

S én is érzem: tegnap óta

Már az őszi ködök szállnak

És a holdnak rőt korongja

Világít a könnyű szánnak…

Ford.: Raics István

Forrás: Fényszóró 1. évf. 13. sz. (1945. október 17.)

Jean Cocteau: Szobrok

Omlatag Vénuszok, hajlékonytestű nimfák,

isteni halandók, halandó istenek,

világtalan-szemű, szótlan márvány-sereg,

én szótok ismerem s nézéstek ritka titkát.

Ó, ritka ünnepély, hagyván az állati

hasztalan vágyakat és esztelen szerelmet,

rajzát követni lágy, kék-finom ereteknek

és dermedt testetek dísszel lankasztani!

Nem éreztél sosem, tárlatok kedvelője,

e formák isteni tökélyén elbűvölve,

vágyat, zavart varázst, - míg lassan elömöl

a csend az elvonult bámészok zsivajára,

amíg fordul, félrenéz a bamba teremőr. –

vágyat, hogy csókot lopj a szobrok ajakára.

Ford.: Somlyó György 

Forrás: Fényszóró 1. évf. 13. sz. (1945. október 17.)

Paul Valéry: Tündér

Volt-nincs a nevem,

szél erre dobott

illatja vagyok,

holt és eleven!

Volt-nincs a nevem,

lángész? vakeset?

Még itt se terem

s már nyoma veszett!

Nem látsz, nem is értsz?

Légy bármilyen ész,

tévútra terellek!

Volt-nincs – csak a két

ing közt picikét

míg villan a melled!

Ford.: Somlyó György 

Forrás: Fényszóró 1. évf. 13. sz. (1945. október 17.)

Stephane Mallarmé: Kikelet

A szenvelgő tavasz borongva űzte szét

a telet, a derűs munka szakát, az éber

telet, s bennem, kit az örvénylő vér vezérel,

hosszú ásításba rándul a renyheség.

Vakító alkonyok lobbannak el agyamból,

mit vas-abroncs szorít, mint ó sírkerteket,

s búsan egy messzi-szép ábrándot kergetek

a földeken, hol a roppant nedv árja tombol.

És elhanyatlok én illattól verten itt,

ajkammal marva, hogy arcomnak lenne verme,

a forró földet, hol most új orgona nyit,

vezeklőn várva, hogy tán búmnak szárnya kelne…

Míg kacagja az Ég a sövényt és a rajt’

csivogva ébredő, színes madári rajt.

Ford.: Somlyó György

Forrás: Fényszóró 1. évf. 13. sz. (1945. október 17.)

Tamás Ernő: Tiziani Vénusz

Ó, boldog, ki utazhat

S miként a búcsújáró

- Nem hitvány másolatban –

Láthat szép istennőket.

Fehérlő testű nőit

Nagy festők ecsetének:

Ragyogó puha testek

Gömbölyű kicsi melle.

Gyönyörű keze-lába.

Hosszúkás ápolt körme…

Micsoda szobor-termet!

Ó, Vénusz, tiziani

Belőled vágyak kelnek,

S bár soha be nem telnek,

Boldog, ki téged láthat,

Mert csak nézni is téged

Örömök teljessége!

Fényszóró 1. évf. 14. sz. (1945. október 24.)