Omlatag Vénuszok, hajlékonytestű nimfák,
isteni halandók, halandó istenek,
világtalan-szemű, szótlan márvány-sereg,
én szótok ismerem s nézéstek ritka titkát.
Ó, ritka ünnepély, hagyván az állati
hasztalan vágyakat és esztelen szerelmet,
rajzát követni lágy, kék-finom ereteknek
és dermedt testetek dísszel lankasztani!
Nem éreztél sosem, tárlatok kedvelője,
e formák isteni tökélyén elbűvölve,
vágyat, zavart varázst, - míg lassan elömöl
a csend az elvonult bámészok zsivajára,
amíg fordul, félrenéz a bamba teremőr. –
vágyat, hogy csókot lopj a szobrok ajakára.
Ford.: Somlyó György
Forrás: Fényszóró 1. évf. 13. sz. (1945. október 17.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése