Mindenkinek tetszeni nem lehet,
Mint a vadszőlő, deres a fejed.
A nők, e sápadt, sovány angyalok,
Kenyérért állnak, rőt hajuk lobog
S mint a répa, retek és mogyoró,
Pattog az ősz és ropog a dió.
Minden megérett. Nézd, itt a kezem.
Szorítsd meg, vágd le… Nem védekezem.
Robban egy szó, mint az őrült atom.
Felhőre ülök, lábam lógatom
S reátok így még hosszan nézhetek:
Világháborúk s világnézetek.
S mert a szőlő érett, részeg leszel,
Részeggel a hold versenyt énekel
S mert férfi voltál, nógattak a nők.
Szomorúan mostak s vasaltak ők,
Szemem is volt, láttam több csillagot
S mert ember voltam, tehát meghalok.
Forrás: Fényszóró 1. évf. 12. sz. (1945. október 10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése