Egyike
a legizgatóbb irodalmi problémáknak: hol van az a határvonal, amely elválasztja
a tiszta irodalmat az irodalmi ponyvától? Mi az oka, hogy Maugham, aki a lehető
legegyszerűbben, legkönnyebben, minden ún. irodalmi stílusprobléma elhagyásával,
a közvetlen beszéd pogány egyszerűségével fejezi ki gondolatait, nem ír „sláger”
könyveket, mint Bromfield, vagy Cronin, mi az a varázslat, amellyel regényeit,
novelláit a közvetlen stílus „stilizálatlanságával” is a tiszta irodalom
színvonalán tartja?
A
kaland, az érdekesség, nem a külsőséges hatásvadászat eszköze, hanem minden
igazi regénynek, novellának életfeltétele. Írónak tulajdonképpen csak arról
érdemes írni, ami kaland… Balsac is csupa kaland, Shakespeare is… Csakhogy a
kaland maga is kalandosan sokféle. Más a kaland Prust számára, mint Shakespeare
vagy Csehov számára.
A
kaland Maughamnál? A zsenik vagy megszállottak csodás komédiája. A bankár
negyvenéves korában felhagy az üzleteivel és festeni kezd… Kalandja már az író
kalandja is, aki végigkíséri őt abban a tárgyilagos, elfogulatlan, maughami
modorban. Mert ez az író nem szeret, nem gyűlölés nem küzd a hőseivel együtt,
egyszerűen csak leírja szerelmeiket, gyűlöletüket és lelkesedéseiket. Írásai
egyszerű közlések.
Bár
az Árnyék testvére nem tartozik a
legjobb írásai közé, nem ér fel az Ördög
sarkantyújához, vagy a Színházhoz,
mégis rajta van a Maugham márka, a tiszta irodalom pecsétje.
Témájában
különleges emberen felüli eszközökhöz nyúl, túlvilági hatalmakat idéz, s a
teremtés titkait kutatja. Szereplői polgárian vallásos és polgárian
materialista angolok, akikkel szemben Olivér Haddo, az Árnyék testvére, a
varázsló képviseli a földöntúli hatalmat. Ezeknek a polgároknak a tragédiáját
idézi elő az a titkos hatalom, amelynek a létezésében nem hisznek, s amelynek a
tüzében az ég el legelőször, aki legkevésbé hisz benne. Különös könyv.
Vagy:
különös lenne, ha az író, mint Zweig, együtt izzadna szereplőivel a lélek tüzes
szövevényei között… Különös lenne, ha, mint Huxley kigúnyolná a szereplőit,
akik egy homályos mondat, kusza tekintet hatása alatt elveszítik biztonságukat.
Különös lenne, ha, mint Pristley szikrázó humorral írná le a jámbor polgárok
táncát a kövér varázsló körül…
Így
azonban nem különös. Természetes. Közel kerülnek hozzánk mélységek és
távolságok, dolgok, amelyekről hitetlenül és fejcsóválva beszélünk, egyszerre
maguktól értetődőek. Nincs tovább, az Árnyék
testvére Maugham-regény….
Szigeti
Zsuzsa
Forrás: Fényszóró 1. évf. 16. sz. (1945. november 7.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése