Kármán József (1769-1795): FANNI HAGYOMÁNYAI

Forrás: www.wikipedia.org

Kármán József Losoncon született, apja református lelkész volt. 1785-ben a pesti egyetemen kezdi jogi tanulmányait, majd 1788 őszén a bécsi egyetemre iratkozik be.

1791-ben az ügyvédi vizsga után Pesten telepszik le. Apja révén kapcsolatba kerül a gazdag Ráday családdal. Ráday Pál egy ideig az első magyar színjátszó társulat igazgatója, s ebben a hivatalában sokszor helyettesíti őt Kármán József. Elkészíti a társulat alapszabályait, sőt Mária, a magyarok királynéja címmel öt felvonásos szomorújátékot is ír, amelynek kézirata nem maradt meg az utókornak.

1792-ben felvételét kéri A nagylelkűség nevű szabadkőműves-páholyba. Ebben az időben ez a szervezet a nemesség művelt tagjain kívül egyesítette a nemesi és nem nemesi származású értelmiségieket, s a szabadabb gondolkodás központja volt. A pesti páholynak gyakori vendége Martinovics Ignác, de tagjai sorában ott találjuk Kazinczy Ferencet is.

A fiatal, tehetséges Kármán megismerkedik kora íróival, tudósaival és – rajtuk keresztül – a haladó gondolkodással.

1794-ben Kármán József, Schédius Lajos és Pajor Gáspár – nagybirtokos barátaik támogatásával – megindítják az Uránia című szépirodalmi folyóiratot. Ez a magyar felvilágosodás kiemelkedő vállalkozásai közé tartozik, amely a magyar nők művelődését tűzi ki célul. Mindenképpen újszerű és nemes elhatározás ez, hiszen a nők művelődésével vajmi keveset törődtek akkoriban. A nemesi családok lányai is csak otthon tanultak, a tehetősebbek magyar könyvek és folyóiratok híján német és francia regényeket olvastak.

Berde Mária: Egy tékozló

Nagy I. Gábor: Ima

Forrás: http://www.kepafalon.hu/festmenyek_Nagy_I._Gabor_ima_kid_29287.html

Uram! Én is az voltam,

Pogányul tékozoltam.

Tőled kikérve részem,

Vágtam neki merészen:

Házadból útra szöktem,

Köd utánam, előttem.

Világ zsoldjába álltam,

Kincseim szétkínáltam,

Jó napokért, nehányért;

Örömért, egy parányért...

Felejtettem bolondul:

Egyszer egy óra kondul,

S ki, azt hittem, barátom:

Foga fehérit látom;

S kiknek aranyam adtam,

Felöklelnek kamatban.

Felejtettem egészen:

A kincs nem is volt részem,

A magadéból adtad,

S fiadat szökni hagytad:

Hadd próbáljon világot,

És lássa, amit látott.

Hadd lepje meg alázat,

Hogy sírja vissza házad,

Koldulja vissza orcád,

Térden megtérve hozzád.

Uram! Megtértem térden.

Tulkot ne vágass értem.

Legszebb ruhád ne add rám,

Gyűrűd el sem fogadnám.

Víg muzsika nem illet,

Csak egyet kérek tőled:

Hogy lemosdani engedj

Magamról minden szennyet.

S tűrj el megülve csendben

Egy kis zugolyban engem;

Míg bús sorom leélem,

Bánj mint beteggel vélem,

S ha soká haldokolnám,

Halálomban hajolj rám.   

Füst Milán (1888-1968): A FELESÉGEM TÖRTÉNETE

Füts Milán 1923.márc.vége 

Fotó: Máté O lga - www.nyugat.oszk.hu

Füst Milán a budapesti Hársfa utcában született, éspedig zárzavaros családi körülmények között. Apja, Fürst Márton egy távolabbi ágán báróságot szerzett zsidó család kallódó tagja, aki a múlt századi főváros arszlánjait utánozta, és e minőségben Obrenovics Milán, a későbbi szerb király ifjúkori mulató környezetéhez tartozott (innen az egyetlen fiának adott Milán név). Később hivatalt vállalt, ám hamar elveszítette, s meg is halt fiatalon, fia nyolcesztendős korában. Így róla az író számára csak kétes legendák emléke maradt örökül. Édesanyja, Weisz Jozefin nagy nehézségek között tartja el önzőn szeretett fiát; s a trafikjog, amit később megszerez, még a kispolgári szintű megélhetést sem tudja mindig biztosítani a csonka famíliának. Maga a trafik a Dohány utca 63-as házban volt, annak udvari lakrészében éltek, jórészt a konyhában, amely alig volt szélesebb, mint az ajtó, amelyen be kellett lépni.

A fiú több tanintézetben elvégzi a középiskolát – miközben körülményeik miatt mindenféle alkalmi munkákból kell pénzt csinálnia, például rakodó lesz, kísérő egy öreg kocsis mellett. Ebből az élményből született később szép novellája, a Konstantin úrfi ifjúsága, Konstantin volt ugyanis a második keresztneve. Aztán jogi meg közgazdasági tanulmányokba kezd: ez fogja majd arra képesíteni, hogy kereskedelmi reáliskolában gazdaságtant tanítson. Vizsgáit azonban folytonosan halasztotta, feltehetően közrejátszik ebben folytonos hadakozása szeretve gyűlölt anyjával, meg a körülmények által gerjesztett korai hajlama a mélabúra. S ekkor váratlanul a tehetség hívása: korai versei ugyanis felkeltik Osvát érdeklődését, s már ifjan, 1908 körül bekerül a Nyugat körébe. Életének fő színtere ettől kezdve a később oly sokszor megénekelt New York kávéház lesz. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a század elejének konzervatív irodalmi világában maga a Nyugat is a társadalom peremvidékein él, kitéve a maradiság nyilainak: magát Füstöt hosszú sorokba tördelt „érthetetlen” szabad versei miatt a korszak legelterjedtebb élclapja, a Borsszem Jankó folyamatosan gúnyolja: „Üsd Titán” néven a modernkedésből gúnyt űzők állandó céltáblája.

Ezen a periférián mégis állandó lakóvá lesz: verseit rendre közli a Nyugat; Karinthy nagyszabású kritikát ír róla; 1913-ban verskötete is megjelenik (Változtatnod nem lehet). Nem sokkal később megszületik a Boldogtalanok című, még naturalista fogantatású dráma; ha a háború el nem söpri, Berlinben be is mutatják. A történelemmel egész életében hadilábon áll; fő munkái mind valamely nagyobb fordulat miatt szorulnak háttérbe. Időközben ledoktorál, tanár lesz, megkezdi negyedszázadon át folytatott naplója írását – egyszóval írói pályájának első felívelése ez: nevét az új irodalom legjelesebbjei között kezdik emlegetni. 1918-ban a modernek Vörösmarty Akadémiájának ügyészévé választják, 1919-ben megszervezi a szellemi munkások legelső tanácsát.

Itt ismét keresztezi útját a történelem. 1920-ban fegyelmit indítanak ellene előző évi működése miatt; feddéssel taníthatna ugyan tovább, ő azonban nyugdíjazását kéri – még alig több mint harmincéves -, és kitanulja a szűcsmesterséget.

Ekkor kezdődik újabb exodusa. Mert noha az önbizalmában megerősödött író egyre-másra fejezi be kisregényeit (köztük a háborúvég lelkesültjeinek emléket állító Advent-et), egyfelvonásosait és drámáit – olyik még meg is jelenik a Nyugatban -, az Advent témája miatt, de a korán jött író stílusával kapcsolatos általános értetlenség miatt is – egész kevés kivétellel 1942-ig, A feleségem története megjelenéséig – hivatalos kiadó nem vállalkozik könyvei kiadására. Maga jelenteti meg némely dolgát, kölcsönkapva hozzá a Nyugat emblémáját. S magában a lapban is, elismerten bár, de második sorba kerül, s az önérzetét ért sérelmek aztán belejátszanak majd pesszimisztikus, schopenhaueri világnézetébe.

Nagy történelmi drámáját, a IV. Henrik király-t ugyancsak Berlinben készülnek bemutatni, méghozzá 1932-ben; Hitler fellépése elsodorja a premiert. Prózai munkásságának legjelentősebb darabját, a nyolc éven át több változatban is újraírt regényét, A feleségem történeté-t, a szerelem és a szerelemféltés drámai erejű rajzát pedig az újabb világháborúba sodort ország közönye fogadja 1942-ben.

Berde Mária: Fű-fa

Bántottak az emberek,

Bántottak, büntettek:

Nekem járó szívadót

Korán beszüntettek.

Addig is, mint rossz adós

Fizettek fanyarul.

Örültek, hogy életem

Tőlük elkanyarul.

Emberektől életem

Rég el is kanyarult,

Embertelen utakon

Egy-egy a rám borult.

Kővel hogyha megdobáltak:

Körötte fű fakadt,

Puhítgatva szelíden

Kegyetlen utakat.

Így vigasztalt engemet

Hol a fű, hol a fa,

Így lett a nap tűrhető,

Járható az éjszaka.

Kisírt képem így hűlt le,

Így lohadt le talpam,

Pár virágom így nyílt ki

Haloványan, halkan.

Megalázott fejem is

Megint megemeltem,

Békés fű-fa módjára

Megbékült a lelkem.

Megtanultam: csak kifogy

Minden kő, minden éj,

Minden út csak végre jut,

Utas mind célba tér.

Emberformám elvetem,

Nélküle megleszek,

Elmegyek a föld alá,

S véle ott egy leszek.

Elmegyek a föld alá.

Föld ölén föld leszek,

Fába hágok, fűbe szállok:

S velük egy-zöld leszek.

Vándor fölött enyhülés,

Talp alatt fű leszek;

Kit a világ kitagad:

Ahhoz én hű leszek.   

Gulácsy Irén (1894-1945): FEKETE VŐLEGÉNYEK

 Gulácsy Irén

Forrás: http://www.mvkkvar.hu/kiallitas/biczoferenc/rozgonyipiroska.htm

1927-ben erős vetélytársa támadt a magyar történelmi regények népszerűségi listáját vezető Egri csillagok-nak. Ekkor adta közre Gulácsy Irán a Mohács körüli időkbe kalauzoló regényét, a Fekete vőlegények-et. A könyvnek a maga idejében hallatlan népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a negyvenes évek elejéig megért huszonhárom további kiadás.

A képzőművészeti és zenei tehetséggel is megáldott asszonyt a szükség tette íróvá: hosszú évekig nagybeteg férjét is neki kellett eltartania. A tollhoz nyúlt hát, a számára legkézenfekvőbb kereseti eszközhöz. Újságíróként indult. A Nagyvárad című lap munkatársa, számos fontos, visszhangot kiváltó vezércikk szerzője, de dolgozik a Körös-parti város más lapjainak is. Rövidesen ismert és megbecsült személyisége az erdélyi kisebbségi közéletnek.

Szépírói munkássága a Szeged környékén töltött gyermekkor élményvilágából táplálkozó, sok nyelvi eredetiséget felmutat novellákkal indult. Első, társadalmi témájú regényei (A hamucső, Förgeteg, 1925) nem aratnak sikert. Ezután érdeklődését, hajlamát követve a történelemhez fordul, s szépíróként élete végéig hű marad hozzá. Alaposan tájékozódott a forráskiadványokban, az ábrázolni kívánt kor dokumentumaiban. A mohácsi vész négyszáz éves évfordulója kínálja számára a témát, és megszületik az óriási közönségsikert hozó Fekete vőlegények.

A népszerűség még nem okvetlenül jelez remekművet, de a lektűrként elkönyvelt sikeres írás és tanúskodhat írói kvalitásról és arról is, hogy alkotójának van kortársaihoz szóló üzenete. A középkori Magyarország Mohács körüli széthullását megelevenítő regény a Trianonban szétszaggatott magyarsághoz szól. „… mintha Gulácsy Irén épp arra született volna, hogy ennek az új nemzedéknek a heroikus önmegváltó akaratát, a magyar katarzist írja meg. A Fekete vőlegények legalább ennek a katarzisnak az eposza. (…) Az idők mocskából emelkedik ez a regény a mártírium időtlen szépsége felé, (…) annyira nagy értéktől súlyos, hogy méltán tekinthetjük egy új világtengerből először kibukkanó Föld csúcsának.” Németh László szavai ezek a regény első megjelenésének évéből, s a művészi megformálás gyengéit sem elhallgató lelkes üdvözlés jelzi, hogy, közel áll hozzá Gulácsy álláspontja: csak az önfeláldozó hazafiságban megnemesültek összefogása gátolhatja meg a magyarság további pusztulását, vezetheti a nemzetet a megújulás útjára.

Berde Mária: Pergő kalász vagyok

Ha kérdezik, a termés megérett,

Acélos-é már a kihulló szem,

Nem válaszolok, lehajtom fejem,

S belül a kín forró tüze éget.

Lehajló, tört, pergő kalász vagyok,

Mit idő előtt megzúztak jegek,

Kincseimmel nem tudom, mit tegyek,

Megroppantott rettentő sorsmarok.

Magamba vissza nem menekülök,

Mert ott a pusztulás vert már tanyát,

Egyebet keresek, talán halált,

Ha célja lesz, benne megbékülök.