Bántottak az emberek,
Bántottak, büntettek:
Nekem járó szívadót
Korán beszüntettek.
Addig is, mint rossz adós
Fizettek fanyarul.
Örültek, hogy életem
Tőlük elkanyarul.
Emberektől életem
Rég el is kanyarult,
Embertelen utakon
Egy-egy a rám borult.
Kővel hogyha megdobáltak:
Körötte fű fakadt,
Puhítgatva szelíden
Kegyetlen utakat.
Így vigasztalt engemet
Hol a fű, hol a fa,
Így lett a nap tűrhető,
Járható az éjszaka.
Kisírt képem így hűlt le,
Így lohadt le talpam,
Pár virágom így nyílt ki
Haloványan, halkan.
Megalázott fejem is
Megint megemeltem,
Békés fű-fa módjára
Megbékült a lelkem.
Megtanultam: csak kifogy
Minden kő, minden éj,
Minden út csak végre jut,
Utas mind célba tér.
Emberformám elvetem,
Nélküle megleszek,
Elmegyek a föld alá,
S véle ott egy leszek.
Elmegyek a föld alá.
Föld ölén föld leszek,
Fába hágok, fűbe szállok:
S velük egy-zöld leszek.
Vándor fölött enyhülés,
Talp alatt fű leszek;
Kit a világ kitagad:
Ahhoz én hű leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése