Kép: J.W. Waterhouse, Miranda (The Tempest)
Forrás: http://www.patheos.com/blogs/phoenixandolivebranch/2013/01/we-thought-modesty-made-us-timeless/
Erdőn sárga vízirózsák
Nyílnak kék vizén a tónak.
Fehér fényű gyűrűzések
Sűrűjében ring a csónak.
Őrá várok itt a parton,
Érzem nyughatatlanul:
Jönni fog, nádból kibukkan,
S lágyan kebelemre hull.
Majd beugrunk csónakunkba,
Melyhez halk habok simulnak,
Kormányunk kihull a kézből,
Evezőink is kihullnak.
Siklunk drága bűvöletben
Hold süt, ránk szitál a fénye,
Szellő suttog benn a nádban,
S cseng a hullámok zenéje.
Ó, de nem jön... Fáj a szívem,
S csak sóhajtok, árva lélek,
Partján sárga-vízirózsás,
Csodakék tavam vizének.
(Ford.: Áprily Lajos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése