2021. júl. 7.

Kosztolányi Dezső (1885-1936): Európa

 


Európa, hozzád,

Feléd, tefeléd száll szózatom a század

Vak zürzavarában

S míg mások az éjbe kongatva temetnek,

Harsány dithyrambbal én tereád víg,

Jó reggelt köszöntök.

Ó ősi világrész,

Te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,

Lelkek nevelője, illatokat és ízt

Szűrő, csodatévő, nagyhomlokú, könyves,

Vén Európa.

 

Ha mostoha is vagy, viaskodom érted

És verlek a számmal és csókkal igézlek

És szókkal igázlak, hogy végre szeress meg.

 

Ki téphet el innen,

Ki téphet el engem a te kebeledről?

Nem voltam-e mindig hű, tiszta fiad tán?

Kölyökkorom óta nem ültem-e éjjel

Lámpám sugaránál tanulva a leckéd,

Vigyázva, csodálva száznyelvű beszéded,

hogy minden igéje szívembe lopódzott?

Már értik azóta az én gügyögésem,

Bármerre vetődjem, sokszáz rokonom van,

Bármerre szakadjak, testvérem ezer van. 

 

Nem láttam-e Kölnben a német anyókát

Esőbe csoszogni, Párizsban a tündér

Francia leányok könnyű szökelését,

Londonban a lordok hajának ezüstjét

S nem ettem-e, ittam munkásnegyedekben

Családi szobákban lármás olaszokkal?

Nem fájt-e velőmig a szlávok, a sápadt

Szlávok unalma, a bánat aranyszín,

Fáradt ragyogása?

Mind édes-enyémek a népek e földön ,

Kitágul a szívem, beleférnek együtt.

 

Fogadjatok engem

Ti is szívetekbe

S ti távoli népek

Kürtösei, költők,

Pereljetek értünk otthon a mivélünk

Perlőkkel, anyánkért s mi tiértetek majd

Itthon perelünk, hogy élhessen anyátok.

Kiáltsatok együtt,

Európa bátor szellemei, költők,

Hogy gyáva vadállat bújik el a vackán

És vaksi vakondok fúr alagutat.

Daloljatok együtt,

Fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,

Hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk,

Ezt rakjuk az égig, kemény szeretetből

És légi szavakból.

Kezdjetek előlről építeni, költők,

Légvár katonái.

 

Forrás: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új folyam 58. kötet 1929-1932. Bp., Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1932.

Kozma Andor (1861-1933): Beöthy Zsolt sírjánál

 


- Beöthy Zsolt síremlékének leleplezése ünnepélyén, 1930. okt. 26-án

 

Sirodhoz jöttünk nagy, nemes barát,

De hymnust zengünk, nem elégiát.

Mert ami benned lelkes, tiszta, szép volt

S művészi alkotásban zenge ki,

Az szép ma is, akár az örök égbolt,

Melyről a nap reánk a fényt veti.

 

Nemes magyar ősöktül ihletett

Lelked java: a buzgó férfi-tett;

Ők nagy hazát szereztek szablya-éllel

S azt küzdve védték tíz évszázon át,

Neked az égi végzet rendelé el,

Hogy eszme-kinccsel gazdagítsd hazád.

 

E küldetés lelkeddel összeolvadt

S zengett szavad és percegett a tollad.

Új nemzedékek nagy magiszteréül

Reád a nemzet hódolattal nézett,

S gyűlt érdemed, mely soha el nem évül –

De jaj!... borúl az ég s beront a végzet!

 

Fegyverre! harcra!... Ég, föld felriad

S ímé! – hont védni száguld már fiad.

Küzd, vérzik, gyógyul s ismét harcba szállva

A szárnyas gépen ül az ifju már,

Ott éri el a hős fiút halála,

S a mélybe hull a tépett sas madár.

 

Jó anyja sír; Te nem, az ajkad néma,

Nagy szíved büszke, csak verése béna,

S néha kihagy, - ezt is titokba tartod,

Hogy rom hazánkat szolgálhasd tovább.

Dicsőbb jövőért villog eszme-kardod,

Hogy csupa rom közt ezzel tégy csodát.

 

Te vagy vezér, mi pennás katonáid,

S nem a tömegnek taps-jutalma csábit.

Ős nagy hazánkért önzetlen lobogva

És mint barátok híven egyetértve,

Testvéri szívvel jártunk mind nyomodba,

Készen, miként Te, hatni s tenni érte.

 

Példád követtük… s mint folyt már a unka!

Mily bízva-bíztunk már kelő napunkba!...

Ám ereidben bő véred megállott, -

Az apai mély seb törte meg szived.

Dicső vezérünk, légy örökre áldott,

Nem volt magyar még nálad jobb s hivebb!

 

Ürült nyomodba lépett új vezérünk,

Bölcs hű barátod; bízunk és remélünk.

Sorunk ha ritkul, ám töltsék be újak!

Ha megtanulják ős erkölcseinket

S önzetlen élni s halni megtanulnak,

Lelked reájuk bízóan tekinthet.

 

Tegyünk mi ez új sírszoborra esküt,

Hogy mindnyájunknak egy a lelki testünk,

Hogy nem bününk a magyar ősi átok –

S pennás hadunk egy, mint a régi volt.

Testvérek, szent, nagy munka vár ti rátok;

Előre bátran!... Jelszó: Beöthy Zsolt!

 

Forrás: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új folyam 58. kötet 1929-1932. Bp., Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1932.

Kosztolányi Dezső (1885-1936): Életre-halálra

 


Mint aki búcsúzik, beszélni

Akarok.

 

Itt éltem én, vér véretektől,

Magyarok.

 

Mint akit égő szókra gyújt föl

A halál,

 

Szájam kigyulladt viziókat

Kiabál.

 

Együtt örökre, együtt, együtt

Veletek.

 

Kuckóba, sáncba, rongyba harcos

Feletek.

 

Mi volt ez? A szivembe harsog

Az egész.

 

Láng és korom, megtébolyul, ki

Belenéz.

 

Sírtam miatta, én is, én is,

Beh korán.

 

Én is zokogtam hosszú, véres

Lakomán.

 

Éreztem a semmit, a szégyen-

Maratást.

 

De láttam egykor kánaáni

Aratást.

 

Kerek eget, mely egy családot

Ölel át.

 

Parasztleányok hercegnői

Derekát.

 

Bő dáridót, mely könnyeinkbe

Belefúl.

 

Ifjú erőt, bűnt tékozolni

Pazarul.

 

Mégis mindent, ami tiétek,

Szeretek.

 

Vén bajszotok, puffadt, lilás-kék

Eretek.

 

Úr-kedvetek, amelynek párja

Nem akad.

 

Öreg, nehézkes, régi-ízű

Szavakat.

 

Ábrándomat, mely életemre

Sebet üt.

 

Hajnal felé a multba rívó

Hegedüt.

 

A délibáb vizében úszó

Gabonát.

 

Tükröztetett kastélyt, ezüstlő

Habon át.

 

Halottjaim csontját a földben,

Halavány,

 

Matróna-arccal, mélyen alvó

Nagyanyám.

 

Rokontalan, sívó magányom

Egyedül.

 

A hosszú őszt, mely visszanézve

Menekül.

 

Jaj, életem engem bilincsbe

Veretett.

 

Élő bilincs, forró bilincs, te

Szeretet.

 

Bilincsbe jár mindig a tiszta

Szerelem.

 

Ember-jussom testvér-bilincsben

Perelem.

 

Haraptam ezt és kincsre vágytam,

Ami nincs.

 

Csókoltam is, mert álom, áldás

E bilincs.

 

Lelkem, ha kérte, amit a sors

Nem adott,

 

Arany János bűvös szavával

Mulatott.

 

Itt és csak itt, nem, ezt nem és nem

Feledem.

 

Holtomban is csak erre járok,

Keleten.

 

Izzóbb a bú itt és szívig döf

Az öröm.

 

De szép, vidám, vad áldomás volt,

Köszönöm.

 

Forrás: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új folyam 58. kötet 1929-1932. Bp., Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1932.