Lévay József: Ünnep ez a szép nap

Ünnep ez a szép nap; szívben templomokban

A hazaszeretet fáklyája kilobban,

Fényt derit a múltra,

Mikor szent hév gyujtá lelkünket, arcunkat,

S szabadságért vívott gigászi harcunkat

A világ bámulta.

Tavaszi sugártól a természet ébred,

Hegyen, völgyön, síkon megmozdul az élet

És nem hagy pihenni;

Dalok zendülése, zászlók lobogása

Hívogat bennünket örök bajvívásra,

Emlékezni, tenni.

Jeltelen sírjokból e napon kiszállnak,

Körültünk lebegnek e dicsőült árnyak,

Vértanuk és hősök,

Buzdítanak, hogy szentelt nyomaikban járjunk,

Boldogabb jövőt is csak magunktól várjunk

És legyünk erősek.

Mi pedig, kik ama kort még nem feledtük

S dicső küzdelmében részünket kivettük

Verejtékkel, vérrel,

Mutassuk az utat bölcsen intve, óva,

Melyen viharűzött nemzetünk hajója

Biztos parthoz ér el.

S ha örök álomra hajtjuk le fejünket,

A tulvilágra is kísérjen bennünket

Hit és remény szava;

Hogy rég elfelejtett hűlt poraink felett

Szabadsága szárnyán naggyá emelkedett

S felvirult a haza.

Forrás: Gyakorlati pedagógia 4-5. sz. 1940.

Szabolcska Mihály: Erdélyről

Pusztán születtem, ott is nevelkedtem;

A délibábok vizébe’ fürödtem.

Az Alföld minden szépségeit szépen

A lelkembe szedtem.

Szeretem most is, messzire tőle,

A szívem, lelkem egy darab belőle.

Őszinteségét, nyílt egyenességét

Onnan örökölte.

Szeretem most is a szép Tisza-mentét,

Bús fűzeseit, messzeható csendjét;

Kint a pusztákon, egyszerű pásztor,

Még tán ma is lennék!

Szép szülőföldem, tisztelet, becsület,

Szóval: rossz, aki rosszat mond felüled.

De azért van még – bocsáss meg érte! –

Egy szép hely kívüled…

… Erdők zúgása, vizek csobogása,

Teneked tudom én, mesék mondása.

Vagy hiszed, vagy sem, hogy mindez lehessen

A valóságba’!

Pedig lásd a te aranyos Erdélyed,

Én hazám, ilyen szépséges vidéked.

Ha jobban ösmernéd: te levetkeznéd

Egy nagy, régi vétked’.

Te nagy vétked, hogy tele vagy magaddal

S míg száz ékes dal csak téged magasztal:

Keveset gondolsz „Erdélyország”-gal,

Legszebb fiaddal.

Ó, mert nekem szebb az egész világnál;

Hegyet s völgyet akármerre járnál:

Küküllőnk menténél, a Maros völgyénél

Szebbet nem találnál!

Lám a föllegek, ahogy búslakodnak:

Az Alföldről mind ide szállingóznak,

S itt a hegyekben a legszívesebben

Eltáboroznak.

Villámló szemmel itt csak szerte néznek,

S úgy megszeretik ezt a gyöngy-vidéket;

Hogy kedvre gyúlnak, - amit hazulnat

Szivárványnak néztek!

Gyertek elő mind, magyarok kik vagytok,

S a multakra még ha valamit adtok.

Itt, ettől a földtől, sok nagy elődtökről

Csodákat hallhattok.

Rákóczi, Bocskay, Thököly, Bethlen

Itt voltak itthon, e sas-fészkekben.

Magyar szabadság, innen lobogtatták

Zászlóidat fennen!

- Gyertek elő mind, magyarok kik vagytok,

Erdélynek ti még adósai vagytok.

S a magyart szerette: azért teremtette

Az Isten a kardot!...

Történet nem válhat rút hazugsággá,

Se honszeretet hazaárulássá,

Magyar föld ez itten, - és él az Isten,

Hogy nem lesz mássá!

Ó fenyves erdők sok karácsonyfája, -

Magyarok Istene ha gyűjtöd alája,

Ki e földet lakja mind egy ünnepnapra,

Egyetlen családba,

Egy magyar családba?!

Forrás: Gyakorlati pedagógia 4-5. sz. 1940.

Pósa Lajos: Nem megyek én idegenbe

Nem megyek én idegenbe,

Mint a fecske, mint a gólya,

Szebb nekem a napraforgós,

Délibábos magyar róna.

Tisza mellett, Duna mellett,

Ez itt az én szülőföldem!

Árvalányhaj szép virágát

Bokrétába itt kötöztem.

Könnyáztatta temetőben

Szomorúfűz csüggő ága

Itt hajlik rá bánatosan

Szeretteim sírhalmára.

Forrás: Gyakorlati pedagógia 4-5. sz. 1940.

Móra István: Levelet írt Zsuzsika

Levelet írt Zsuzsika,

Igaz szívvel írta,

Igaz szíve könnyeit

A szélére sírta…

Gyöngybetűkkel rótta rá

A borítékára:

„Nagyapónak vigyék el

Kincses Kolozsvárra!”

Bélyeget is ragasztott

Fönt, a jobb sarkába,

Repült vele s bedobta

A postaládába.

Postás bácsi kivette

S fölszállt kocsijára,

Zsuzsika még csókot is

Küldözött utána.

Kérdi másnap a postást:

„Érkezett-e válasz?

Kolozsvárról Budára

Nem száz mérföld tán az?”

Azt felelte a postás,

S beléhalaványul:

„Nagyon messze vagyunk most

Szegény Kolozsvártúl!”

Forrás: Gyakorlati pedagógia 4-5. sz. 1940.