Ismeretlen szerző: Anyámnak

Szabados Jenő 1911-1942 festménye

I.

Nem varrtam még eddig

Szerelmemből hímet…

Szíved ugy is tudta, -

Mást meg nem érdekelt:

Nem mondtan senkinek.

Elrejtém keblembe

Mélyen egész maig,

Mint néma bokor a

Szerelmes fülmile

Családi titkait…

De ez’tán minden kis

Madárnak elmondom:

Hogy ők is csak erről

Zengjenek édes dalt

A rózsafa lombon!

II.

A mezei kis pacsirta

Mind a két szemét kisírta…

M’ért sírta ki? – M’ért sírta ki?

Csendes fészkét, kis családját

Elrablá valaki!

Istenem! minek is bántják

A kis családos madárkát?

Én legalább nem bántanám:

Hiszen szinte érzem, mint fáj

Szíved értem anyám!

III.

Mi lesz én belőlem

Istenem, Istenem!

Idegenné tett a sors

Szép szülőföldemen…

Megfagy a szívem is,

Megfagy már ide benn…

Mióta szerelmednél

Nem melegedhetem!

Nem látok sem eget,

Sem földet: vak vagyok;

Ha lelked fénycsillaga

Előttem nem ragyog...

Jöszte álom, jöszte

Te áldott jó varát!

Nyisd meg bús szívemnek a

Jövendő ajtaját:

Valljon látom-e még

Édes jó szülémet; -

Vagy reményem, mint virág

Illata elszéled!?

IV.

Nem vagyok én, csak egy kis fülmile:

Szerelmemnek rózsabokrán,

Rólad dalolok oh édes szüle!

De mit is beszélek? Ez sem vagyok;

Csupán csak egy fénybogárka:

Melly bánatod éjjelében ragyog…

Nem vagyok én éppen semmi, semmi:

S az Isten-, és teéretted

Mégis tudnék martyr, s minden lenni.

Forrás: Családi lapok II. köt. 1. füzet Pest 1858.