Ismeretlen szerző: Az életből (románcz)

I.

Szegény falusi leányka

Megy az uton, az utfélen;

Szivének hó tisztasága

Átviláglik a szüzképen.

Gazdag urfi, herczegurfi,

Meg ne szólitsd azt a lánykát;

A csalódás villámai

Őt ne sértsék, őt ne bántsák.

Nem jó a szivvel játszani!

Herczegurfi varázs arczczal

Mosolyogva szép szeliden,

Tele hévvel, tele vágygyal

Szegény lányka után mégyen.

Gazdag urfi, herczegurfi,

Meg ne szólitsd azt a lánykát;

A csalódás villámai

Őt ne sértsék, őt ne bántsák.

Nem jó a szivvel játszani!

Herczegurfi kéjlihegve

Kerülgeti a szép lánykát,

Mint a lepke a virágot,

Mint a farkas a báránykát.

Gazdag urfi, herczegurfi,

Meg ne szólitsd azt a lánykát;

A csalódás villámai

Őt ne sértsék, őt ne bántsák.

Nem jó a szivvel játszani!

II.

Erdőszélen, hűs forrásnál

Áll a lány, korsó kezébe’;

Herczegurfi enyelegve

tekint a leány szemébe.

Gazdag urfi, herczegurfi,

El ne csábitsd azt a lánykát;

Az elesés villámai

Az örvénybe le ne rántsák!

Fülig pirul a kis bohó,

Annyi szépet, annyi jót hall;

Szive,esze tele is már

A csábkigyó fulánkival.

Gazdag urfi, herczegurfi,

Mit csábitod azt a lánykát?

Az elesés villámai

Örök, mély örvénybe rántják!

III.

Megy az uton, az utfélen

A falusi szép leányka;

Már nem szegény; csak ugy suhog,

Csak ugy lobog uj ruhája.

Herczegurfi, herczegurfi!

Nem arany a szüz erénye;

Ne bántsd, ne bántsd, mi olly drága;

Az a leány szemefénye!

Dicsőségről, méltóságról

Álmodozik a szép leányka:

Hogy minő dus, milly uri lesz,

Milly gyönyörü ékes mátka!

Herczegurfi, herczegurfi!

Nem arany a lány erénye;

Ne bántsd, ne bántsd, mi olly drága;

Az a leány szeme fénye!

Herczegurfi kéjittasan

Úszik a kicsalt gyönyörben;

Boldogsága mérhetetlen. –

Nincs-e üröm ez örömben?!...

Herczegurfi, herczegurfi!

Nem arany a lány erénye;

Ne bántsd, ne bántsd, mi olly drága;

Az a leány szeme fénye!

IV.

Szegény falusi leányka

Megy halványan az utfélen;

szánalommal, megvetéssel

Néz, ki mellette elmégyen. –

Herczegurfi, herczegurfi!

Van-e lelked, van-e lelked,

Hogy az erényország legszebb

Liliomát letéphetted?!

Herczegurfi bünös vágygyal

Szédeleg ujabb virányon;

Meg sem akad már a szeme

Szegény falusi leányon!...

Herczegurfi, herczegurfi!

Van-e lelked, van-e lelked,

Hogy az erényország legszebb

Liliomát megvethetted!?

Elfelejtve, elhagyatva

Fekszik a lány betegágyán;

Tán a halál most jegyzi el:

Arcza olly bús, hideg, halvány!

Herczegurfi! mit miveltél:

Van-e lelkiismereted?

Jaj, de szörnyü a te jövőd,

Hogyha már azt elvesztetted!!

Forrás: Családi lapok 6. Évf. II. félév 12. sz. 1857. szept. 17.