Nem mozdulnék a világért…
Pedig itt a hajnal, érzem,
Itt ül a szemem pilláján
Piros szárnyu lepkeképen. –
Óh ne csókold az orczámat,
Bevárom, míg a nap támad,
Szép hajnal, édes hajnal!
Valami csengő szót hallok:
Mintha hárfa hangja volna,
Vagy künn a virágok között
Édes testvérem dalolna…
Csak lassan, ne költs fel; lassan,
Hogy üdvödről álmodhassam
Szép hugom, édes hugom!
Valaki jő lassu nesszel,
Mint egy álom, mint egy szellet,
Érzem, hogy szerető szívből
Omlik rám a hő lehellet…
Óh hagyj nyugodnom egy csöppet,
Tudom, ez is gyönyörködtet
Édes, édes, jó anyám!
Ismét uj nesz… harangoznak,
S e hang „üdvözlégy”-re hiv fel:
Ah már erre, ha rózsák közt
Nyugodnám is, ébrednem kell…
Mert csak te vagy a világon,
Édesb, mint a hajnalálom,
Gyönyörű szűz Mária!
Forrás: Családi lapok
II. köt. 2. füzet Pest 1859.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése