Épen az a szőke gyermek –
Kis öcsém jött hozzám;
És mosolygó ajakával
Érinté az orczám’.
Épen a fátyolt akartam
Kissé félretolni,
S édes lelkem-, jó anyámnak
Két kezét csókolni.
Épen átöleltem volna
Őket forrón, lágyan,
S nyílt rózsákkal hintettem be
Részökre az ágyam’.
Épen arra kértem őket
Az örömtől sírva:
Ne menjenek vissza többé
Oda – a mély sírba!
Épen azért könyörögtem:
Maradjanak nálam!
Mikor a szív nagyot dobbant,
S eltünt a szép álom…
Forrás: Családi lapok I. köt. Pest 1858.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése