Jöjj el tavasz! jöjj el
Virágok tündére!
Borulj a halott föld
Hideg kebelére.
S ujra élni fog majd
Szellő-csókjaidtól:
Fölvidámul arcza
Ékes dalaidtól.
Fölzeng a kismadár
Ének áradatja…
Mi volna más ez, mint
Szive áldozatja?
Mink is a ligetnek
Nyájas ibolyáit
Koszorúba fonjuk,
A táj gyöngyvirágit.
Fölajánljuk mind az
Árvák angyalának:
Szeplőtlen, és áldott
Szép szűz Máriának!
Forrás: Családi lapok
II. köt. 3. füzet Pest 1860.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése