Zengnek a felhők; rengve inog
A hegyek orma meg alja.
Csattan a villám, lángol a fa,
Hamvad törzsöke, gallya.
Áll a sötét felhő az egen
Mint a veszély okozója:
Áll komoran, de kezén a remény
Hétszinü diszlobogója.
Jő a tavasz s a régi gyökért
Uj lét zöldje takarja.
Hát ha vagy egy-két évtizedig
Semmi vihar se zavarja -?
Forrás: Családi lapok 6. Évf. II. félév 16. sz. 1857. okt.
15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése