Szeretlek Téged’, Istenem!
Mint a virág a harmatot,
Melly neki életszint adott;
Miként az éj szép csillagát,
Melly ékesiti homlokát,
Szeretlek Téged’, Istenem!
Szeretlek Téged’, Istenem!
Virágos ifju kikelet
A föltámadt világ felett!
Mint a forrást a bús növény
Az égő puszták kebelén,
Akként szeretlek, Istenem!
Szeretlek Téged’, Istenem!
Fényes sugár az ég falán
Nehéz sötét vihar után!
Mint tenger a folyók vizét,
Melly beleontja száz erét,
Akként szeretlek, Istenem!
Szeretlek Téged”, Istenem!
Feléd tárulnak karjaim,
Kiszállnak meggyült vágyaim,
Hozzád siet hő érzetem,
Mert hogy közel vagy, érezem,
Szeretlek Téged’, Istenem!
Szeretlek Téged’, Istenem!
Mert érzem jóságod kezét,
Áldásod csöndes estejét,
Arczod derengő hajnalát,
Szemed virrasztó csillagát.
Szeretlek Téged’, Istenem!
Szeretlek Téged’, Istenem!
Mint a zöld repkény támaszát –
Az átölelt fa derekát.
Édes teher e szeretet,
Nem nyom, csak emel engemet.
Szeretlek Téged’, Istenem!
Szeretlek Téged’, Istenem!
Örök hűségtől lángolok, -
E szóban olly boldog vagyok!
Átszellemülnek a szemek,
Megnyilnak a magas egek.
Szeretlek Téged’, Istenem!
Szeretlek Téged’, Istenem!
örök végetlen szeretet!
Nap a fagyos világ felett!
Mindent Neked köszönhetek,
Azt is, hogy érzek, szeretek.
Szeretlek Téged’, Istenem!
Szeretlek Téged’, Istenem!
Bár képedet nem láthatom,
És csak szerelmedet tudom;
De ugy szeretlek Tégedet,
Hogy méltó Rád e szeretet?
Szeretlek Téged’, Istenem!
Szeretlek Téged’, Istenem!
A mi nagyot, dicsőt tudok,
Mindent e szóba foglalok,
Szépséggel körülaggatom,
S koszoruként Neked adom.
Szeretlek Téged’, Istenem!
Szeretlek Téged’, Istenem!
Hintsd rám malasztod sugarát,
Áld meg hűségem lángzatát
Ugy méltó csak Rád a kebel,
Ha szeretetben hamvad el,
Szeretlek Téged’, Istenem!
Forrás: Családi lapok 6. Évf. II. félév 13. sz. 1857. szept.
24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése