Nincs aranyom, drága kincsem,
a világon semmim sincsen,
Csak a lelkem, csak a szivem,
Gondol amaz, ez ver hiven.
Lelkem minden édes gondolatja
Szép hazámnak képét foglalgatja,
Hő szivemnek minden érverése
Áldásért esd az
egyház fejére.
Ne kérdjétek azt én tőlem,
Mellyik iránt érzek hőbben;
Hiszen mindig ver a szivem,
Lelkem gondol mindig hiven.
A hon végett őrülten remegek,
Az egyházért a szivem reped meg;
Mindkettőért hordom, ha kell, a bút,
Magát a vértanu koszorút.
Forrás: Családi lapok 6. Évf. II. félév 5. sz. 1857. júl. 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése