- 8 darab arannyal
jutalmazott pályamű –
Mennyekben semmi, semmi sem hiányzott;
(Hol Isten él, - mi lenne a hiány ott?)
Mégis hiányzék valami…
Érzették azt a szentek; oh de mégis
nem merték mondani!
Öröm, s boldogság fénye árad itt el,
Midőn átszellemült testvéreikkel
A szentek egymást ölelik,
S mézajkaik bájhangja a mennyek szüz
Határát betelik.
Az Uron is, mint szép nyár napja délig,
Szelid elégülés mosolyja fénylik,
S fején az Istenkorona
Köröskörül, mintegy aranyszivárvány,
Tündöklő fényt vona.
Mennyekben semmi, semmi sem hiányzott;
(Hol Isten él, - mi lenne a hiány ott?)
Mégis hiányzék valami…
Azért a szép szerafimokhoz egykor
Igy tetszett szólani:
„Én népem, én országom népe, s drága
Égő szerelme mind, egy-egy virága, -
Édes, nyájas szerafinok!
Hűséges kebleteknek régi vágya –
Előttem nem titok.
E vágy, melly régtől kebletekben ége:
hogy koszorutok legfőbb ékesége
Itt lenne immár köztetek!
E vágy ma fog virulni szent valóvá,
Még a nap le se megy
Ti, most leszálltok innen érte, négyen,
És szellemszárnyatokra véve – szépen,
Hozzátok őt, - a szűz anyát;
Hozzátok őt a földről tiszta légen,
És napsugáron át.
Legyen ma ünnep mennyben és a földön,
Midőn népem szelid vágyát betöltöm,
S midőn a legszebb gyöngyszemet
Dicsőségem koronájába hozza
Egy angyal-körmenet - -„
Igy szólt az Úr, s a négy legfényesebb szent
Mint egy-egy fényes ország, - földre lebbent ;
Kitért előlük, ott ha volt, -
Kitért előlük a sugárhaju sok
Szép csillag és a hold. –
De hát az elemek közt, oh mi történt,
Megbontva rendet és a régi törvényt…?!
Nézd: im a villám s fellegek
Köröskörül a föld szélén egy ives
Körrajzot képzenek!
A szél is ottan nyargalóz – a körben;
S aztán a többihez simul – megtörten. –
(Abból a léget szórta ki:
hogy a szent szüzt ne érje semmiféle,
De semmi anyagi!) –
Hát az megint mi rózsafelleg ottan,
Melly titkos uton mennybül földre lobban?
- Angyalkeblekben szép remény,
S piros örömbűl nőtt kis felleg az, - melly
A szüznek érte mén.
Körül is folyja rögtön Jézus anyját,
Kérvén a négy angyalt, hogy általadnák
Az édes terhet ő neki;
S ő, mint a szüzhez illik, lágy ülésen
Az égbe lengeti.
Ugy lett; a négy angyal kiséretében
A rózsafelleg itt felfogta szépen,
s harmat-párnáin emelé,
Míg annyi millió hivek fohásza
Szellőzte fölfelé.
S fölértek – a menny fényes kapujáig,
Hol a szenteknek küldöttsége látszik,
Mint Jézus első mosolya:
Az apró szenteké, kiket Heródes
Hajdan legyilkola.
„Lelkemnek lelke, sok szelid magzatja!
- Mond a szűz és sorban megsimogatja, -
Ti ontottátok hát a vért
A koronás gyilkosnak pallosára –
Az én szent fiamért?!
Oh millyen szép mosolygó minden gyermek!
Jertek mennyek feslő bimbói, jertek:
Keblemre hadd szoritsalak,
A szeretet szalagja fűzzön hozzám –
E lángpiros szalag…!!!
S míg igy örvend az ártatlan seregnek,
Hol sok szemből örömkönyük peregnek, -
Olly jól esett ezt hallnia:
„Feljebb még szüz anyám! feljebb lesz a hely
Részedre – Mária!!”
S ugy lett. A kis szentek kiséretében
A rózsafölleg ismét fogta szépen,
S harmat-párnáin emelé, -
Míg annyi milliók fohásza lágyan
Hintázta fölfelé.
Ismét küldöttség; fényesebb amannál;
Az a sok vértanu két sorban ott áll, -
Érdemjelekkel mind tele;
Vagy kell-e drágább érdemjel, mint a sok
Vérző seb szent helye?
„Üdvözlégy! általam, dicső martyrnép!
Itt látva titeket, milly bús: mégis szép
Emlékezet tárul elém,
Ki véretek patakját folyni láttam –
A kinok gyászhelyén!
Én ismerem mindannyi ékes orczát,
S azon a seb helyét, mit a menyország
Most egy-egy szép gyöngyül tekint!...”
Igy szólt a szüz, s utána szellemajkkal
Ős üdvözölte mind.
S még szólna tán; de a magasban egy szent,
Egy édes hang futotta által a mennyt;
Megsz6ólalt ujra szent Fija:
„Feljebb még szüz anyám! feljebb van a hely
Részedre, - Mária!”
S ugy lett. A vártanuk kiséretében
A rózsafölleg ismét fogta szépen,
s harmatpárnáin emelé,
Míg annyi milliók fohásza lágyan
Hintázta fölfelé.
Elérte rögtön a királyi széket,
Hol a dicsők százezre vágyban égett
Itt üdvözölni Máriát,
s lágy ajkaikról a derült köszöntés
A mennyet rezgi át.
A szüzek koszorúja, mellyet
Hőn átölelt – ott várta a trón mellett,
Hol leborult, a szüz anya;
S arczán a fönség több érzést beszél, mint
Ha bár mit szólana…
De ime zeng az Urnak édes ajka: -
Légy üdvöz lyányom! szent szülöttem anyja!
Fogadd tetszésem e helyen, -
Hol véled a mennyeknek boldogságát
És diszét emelem.
Légy tiszta örömem virágos fája!
Légy szenteimnek gyöngye, koronája!
Nyugodd ki hét fájdalmadat,
Melly fijadért, mint tőr, metszette szived –
Ott – a kereszt alatt!” - - -
Igy szólt az Úr, és valamennyi szentek
Itt körbe fogván, - üdvözölni mentek, -
Míg Jézus a szent trónon át
Királyi pálczául nyujtotta neki –
A szüzek liljomát.
De hol van a varázstoll? hol van a lant,
Melly elbeszélje a megfoghatatlant?
S ki – zengje a fényt, örömet,
Melly a szentek karának mézesajkán
A mennyet rázta meg?? - -
Betölt az angyaloknak régi vágya:
Köztük pompáz az ég legfőbb virága…
Oh boldogságos szűz anyánk: -
Onnan felülről – egy-egy jó pillantást
Vess néha, néha ránk!! - - -
Forrás: Családi lapok 6. Évf. II. félév 5. sz. 1857. júl. 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése